Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

Oly csodálatos előttem az a közönyösség, a mellyel három esztendő lefolyása óta fogadja e törvényczikket egyházi sajtónk, hogy szinte gondolkodóba ejt. Pedig azt hiszem, hogy az egyházpolitikai törvények óta egy állami törvény se vágott bele oly mélyen egyházi életünk erébe, mint ez. Ha ezt az iskolai törvényt igazán szemügyre veszsziik és beletekintünk az abban foglalt intézkedésekbe, látjuk, hogy miként száguld végig autonómiánkon s miként töri keresztül a kerítéseket, a melyeket oly féltve őrizgettünk. Hiába! Szegények vagyunk ! Tanítóinknak törvényszabta fizetés jár. A mi tanítóink fizetését is az állani szabja ki, ad majorem autonoiniae glóriáin, s bizonyos emelkedését is ránk rójja a korpótlékban. Nem bírjuk? Szívesen ad segélyt 1 Mi kénytelenek vagyunk elfogadni, mert ha nem, megtagadtatik az iskola nyilvános jellege. De meg tanítóink méltók is munkájuk jutalmára, ezért sem zárkózhatunk el a segély elől. Az idő halad és lassan-lassan szűrjük le a keserű tanulságokat az új törvény nyomán támadt életből. A nyert segélyek egyházunk sakkba szorítói lettek. Jött az ingyen tandíj. Nagyon helyes. Ez kellett volna már régen. Ezt is el kellett fogadnunk, mert erre is kapunk segélyt! De ugyan kinek jutott eszébe megkérdezni, hogy az egyház önrendelkezési joga minő szerepet játszik e fontos kérdésben ? Van-e joga a maga tandíját fenntartani : egyháza számára, iskolai czélra ? De nem! ily mélyre mi nem szoktuk vetni a hálót, nem eresztjük az ekét. Újabb segély kilátásba helyezése : betömte a szánkat. Most már megvan. Megalkudtunk a helyzettel. Az éremnek azonban két oldala van! Az állam felajánlja a segélyt, de másfelől ő maga szabja meg a feltételeket. S a kerítés megnyílt részein csak úgy ömlik be a rendeletek árja 1 A felemelt fizetéseket (alap ós korpótlékban) kieszközöltük a tanítók számára; nem vártuk meg a törvény életbeléptetésének 1910 szept. 1-iki terminusát. A második fontos dologért: a tandíj kárpótlásért is mozogtunk. De hogyan? Egyházkerületünk 162—1909. sz. végzése annak a kérvénynek egyöntetűsége és kiállításának pontossága érdekében határozatot hozott. Ós természetünk szerint azonban a határozat maradt a jegyzőkönyvben. Vártuk a blankettákat, nem kaptuk. De kaptuk a konventi rendeletet: egyéni felelőség terhe alatt februárban be kell nyújtani a kérvényt. Benyújtottuk. De küldték vissza özönivel, mert utasítás hiányában majdnem mind fogyatékos volt. S az államsegély kérésénél más, újabb akadályokba is ütköztünk. Az 1907. évi XXVII. t.-cz. 15. §-ának e) pontja az iskola felszerelésének feltételéhez köti a segély megadását. A felszerelést pedig e hó végén a d) pont értelmében a közigazgatási bizottság ellenőrizni tartozik. Bizonyos, hogy több iskolánk nem tud megfelelni a végrehajtási utasításban felsorolt kellékeknek; mert 150 koronája hány kis gyülekezetnek van a felszerelések beszerzéséhez ? De ha az állam kötelezővé tette a felemelt fizetést, az ingyenes tanítást, nem az volna e a ráczió, hogy adjon lehetőséget a felszerelések beszerzésére is, a kultuszminiszter budgetje terhére ? Nem volna-e helyén való, ha az egyetemes egyház latbavetné tekintélyét, hogy a kormány ezt is utalja ki ?! Mert ha anyagi erőnk elégtelensége s felszerelésünk hiányossága miatt tandíjkárpótlásunkat nem kapjuk meg, — a konvent által reánk rótt egyéni anyagi felelősséget melyik lelkész fogja elviselni? Helyén volna, ha az egyetemes egyház ezt a kérdést kivenné a lelkészek kezéből és egyetemes, bölcs intézkedéssel segítségére sietne, vagy segélyt szerezne a szegény iskolafenntartó gyülekezeteknek. Mert ha segély nem érkezik, szomorúan nézhetünk a jövő tanév elé! Balatoni I. KÜLFÖLD. Német papság. Luthardt lapjában olvasom a következő érdekes és tanulságos összeállítást: A német birodalomnak mindössze 17,983 ev. lelkésze van, mely létszámbólesik tartomány egyházanként: Bradenburgra 1590, a szász tartományra 1682, Pomerániára 818, Schleswig-Holsteinra 543, Hessen-Nassaura 856, Hannoverra 1347, Westfáliára 658, a rajnai tartományra 819, keleti Poroszországra 302, Sziléziára 886, Posenre 337, nyugati Poroszországra 534, Württembergre 1068, a szász királyságra 1379, Bajorországra 1277, Schwarzburg-Sondershausenre 65, Schw.-Rudolstadtra 63, ifj. Reussre 56, id. Reussre 27, Szász-Meiningenre 141, Szász-Kóburg-Góthára 144, Szász-Altenburgra 130, Szász-Weimárra 279, Anhaltra 166, Badenre 448, Braunschweigra 267, Elzász-Lotharingiára 301, a hassziai nagyherczegségre 482, Lippóre 60, Schaumburg-Lippóre 25, Mecklenburg-Schwerinre 361, Mecklenburg-Strelizre 170, Oldenburgra 133, Hamburgra 106, Lübeckre 21, Brémára 55 és Waldeck-Pyrmontra 49 ev, lelkész. Ezenfelül van Poroszországnak 116, a szász királyságnak 9, a bajor királyságnak 8 s a württemberginek 3 katona-lelkésze. A német haditengerészetnek van 21 lelkésze. Ide számítandó még a német lutheránus szabadegyháznak 136, a ó-ref. egyháznak 23, az államtól független különböző szabadegyházaknak 23 s a német testvérunitásnak 33 lelkésze. * * * Liberális zsidóság. A szabad keresztyénség berlini világkongresszusán elhangzott beszédek és gondolatok a neológ zsidóság körében is élénk visszhangra találtak, íme egynehányat e körből ízelítőül: Dr. Freudenthal nürnbergi rabbinus szerint a zsidó lelkésznek a zsidóságot, mint „az élet vallását" kell prédikálnia. Egy Hirsch nevű chicagói tanár „a liberális zsidóságról Amerikában" tartott előadásában azt hangoztatta, hogy „a fejlődés el-