Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

hatalom jogát védi idegen beavatkozás ellen, hanem a felekezetek közötti békét is, melynek nagy érdekeit mi sohasem zártuk ki sziveinkből. T. közgyűlés! A tiltakozás csak érzelmi motivum. En épen ezért azt hiszem, hogy ez kevés. Nekünk olyan intézkedéskere van szükségünk, melyeknek lehet és legyen gyakorlati értékük is. Ez okból következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: „Az egyházkerület intézzen indokolt felterjesztést a konventhez, mint legfőbb kormányzó hatóságunkhoz, az iránt, hogy alkalmas időben és módon odahatni méltóztassék, miszerint 1. a törvénynek és ő Felsége 1870. aug. hó 9-én kelt legfőbb elhatározásának megfelelőleg, a római szentszék rendeletei királyi tetszvény nélkül ki ne hirdettessenek; 2. a királyi tetszvényjog ellen elkövetett cselekmények megtorlásának szankcziója törvény útján megfelelőleg szabályoztassék." KÖNYVISMERTETÉS. Kálvin János ifjúkori levelei. Latin eredetiből fordította Pruzsinszky Pál. Ára 70 fill. Kapható Kis Tivadarnál Pápán. Kálvin Jánosról az a balvélemény él az emberek képzeletében, hogy rideg, zord, kérlelhetetlen ember volt. Hogy ez a bal vélemény lábra kaphatott, annak okát abban találhatjuk, hogy Kálvin életét a felületes szemlélők csak Genffel kapcsolatban veszik figyelembe, a hol Kálvinnak szinte egyszerre kellett érvényesítenie az evangélium minden parancsolatát, az érzékei által kormányzott társadalom összes bűneivel szemben. Óriási feladat, sőt emberfeletti; de Istennek mindenek lehetségesek, s Kálvin föltétlenül hitt az Istennek, s inkább neki akart engedelmeskedni, mintsem hogy a bűnnek a legkisebb engedményt megadja. Készebb volt a végsőkig kitartani. Ebben az óriási munkában a történetírás csak azokra a mozzanatokra terjesztette ki figyelmét, a melyek a maguk markáns vonásaival szinte kínálkoztak tolla alá. Hol és hogyan végezte iskoláit, hogyan érkezett Genfbe, hogyan vívta meg ott az egész világra kiható harczát, minő fordulatai voltak ennek s minő eredményei ? Ezeknek száraz, adatszerű felsorolásai alapján alkották meg a Kálvin képét, a mely így lett rideggé, sokszor zorddá. Hogy ez a rideg, zord Kálvin mélyérzésű, bensőségteljes, meleg és vonzó kedély volt alapjában, azt már a történetírás nem domborította ki; arra pedig egyáltalán nem is gondolt, hogy Kálvinról úgy beszéljen, mint a kinek nemcsak a természet szépségei, de a lélek kedélyes megnyilvánulásai iránt is volt fogékonysága, Kálvin, mint kedélyes ember! Hisz ez képtelenség! Pedig nagyon is reális valóság. Csakhogy Kálvin élete, munkássága, a maga nagy arányaival nem engedte meg, hogy Kálvint erről az oldaláról is jobban megismerje a világ. Egy-két mozzanat azonban útbaigazít bennünket. Kálvin atyja halála után arra készült, hogy egészen a klasszikus világnak éljen és e szerint is próbált berendezkedni. Volt neki egy kicsiny, de válogatott baráti köre, a melyben bizony olyan kedélyes élet folyt, hogy akármelyikünk most is megkívánná. Kálvin maga társasebédeket adott, lovagolt, barátai megbízásait a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítette. Ha az isteni kegyelem megtartja őt a klasszikus tudományok művelésében, olyan vonzó, kívánatos élet áll a későbbi kor gyermekei előtt Kálvin életében, a mely eszménye lett volna minden kornak. De az isteni kegyelem az eleven élet kemény csatáiba állította; síkra kellett szállnia az erkölcsi tisztaságért, az igazságért. Azért, hogy a felületes' vizsgáló most úgy látja, mint zord, rideg embert, az nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy iparkodjunk megismerni a mélyérzésű Kálvint. Ebben segítenek bennünket Kálvin levelei, a melyek bepillantást engednek az ő lelkének rejtekébe. És a mint ez a rejtek kitárul az olvasó előtt, bámulva kell tapasztalnia, hogy minő mérhetetlen kincsek vannak ott felhalmozva. Kálvin levelei segítenek bennünket ahhoz, hogy teljesen megismerjük és azután egész melegséggel megszeressük őt. Mert Kálvint megismerni és Kálvint szeretni: egy dolog. Ez a megismerés vezette a Kálvin-fordítókat arra, hogy megpróbálkozzanak Kálvin leveleinek a kiadásával is. Már a mult esztendőben kaptunk belőle egy kis ízelítőt, „Kálvin levelei a nőkhöz" czímen, dr. Pruzsinszky Pál fordításában. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Pruzsinszky Pál írta meg Kálvin életrajzát magyarnyelven, a legnagyobb gonddal, utánjárással és legterjedelmesebben. Azután, hogy belemerült Kálvin teljes megismerésébe, most valami készség vett rajta erőt, hogy megismertesse velünk Kálvint a maga valóságában. Nem tartja elégnek, hogy megírta Kálvin életét, sőt ezt a hatalmas munkáját is kevesli. Lelkének az a vágya, hogy ne ő, hanem maga Kálvin beszéljen. Látja, tudja, hogy ha az olvasó közvetlenül foglalkozik magával Kálvinnal, az a legnagyobb, a legtisztább gyönyörűséget nyújtja. Csakhogy ő nem meri követelni a magyar olvasótói, csak kérni, hogy olvassa Kálvin leveleit. Épen azért próbálkozik most Kálvin művei között egy füzetre való levéllel. Ez a füzet kopogtató a magyar olvasóközönségnél; egyúttal kérdés is — kellek-é ? Egyszersmind igéret is, hogy a kedvező fogadtatás esetén kapjuk a többi levelet is. Most, hogy itt vannak ezek a levelek s olvasgatom őket, valami mérhetetlen vágy fog el — a többi után, úgy hogy kénytelen vagyok újra átolvasni őket és olvasni újra, meg újra, mert Kálvint nem lehet különben se egyszer átolvasni. Azt át, meg át kell tanulmányozni, hogy mindig újabb gyönyörűséggel vegye kézbe az olvasó. Van is ennek oka, Kálvin mindig egy szebb, tisztultabb szellemi életet élő világba emel bennünket és ezt oly közvetlen, oly magától értetődő módon cselekszi, hogy a lélek csak a hosszasabb vele való foglalkozás után veszi észre, hogy Kálvin olvasása mellett hova is jutott. Csak így jön rá a lélek, hogy ez a világ az ő természetes világa, a hol élet van, gyönyörűség van. Miután Kálvin viszi, ragadja magával a lelket ellenáll-