Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

hatatlanul az Isten igéjéhez, igy jön rá a lélek, hogy ott boldogság van. A lélek azontúl ezt az életet óhajtja, sóvárogja, mert öntudatlanul érzi, később öntudatosan is fölismeri, hogy ez az ő igazi, alaptermészetének megfelelő élet. Ezért fontos reánk nézve Kálvin műveinek olva­sása, s most, hogy itt vannak előttünk „Ifjúkori leve­lei", minden ismertetés helyett legjobb volna közreadni őket a maguk egészében. Száraz fölsorolása a levelek­nek, azok külsőségeinek, nem illendő munka Kálvinnál szemben ; ha pedig mindazt papírra vethetném, a mi ér­zést gerjesztettek bennem, nagyon hosszú lenne. Azért mégis nagy vonásokban reámutatok azokra a mozzana­tokra, a melyeket nem mellőzhetünk. (Folyt, köv.) Kájel Eridre-. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. Az okt. 21-én délután tartott előértekezlet után, okt. 22-én, délelőtt 10 órakor kezdődött a dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése Budapesten, a ref főgim­názium dísztermében, dr. Baksay Sándor püspök és dr. Darányi Ignácz főgondnok elnöklete alatt. Baksay Sándor püspök áhitatos imádsága után rövid, pár üdvözlő szóval Darányi Ignácz főgondnok nyitotta meg a gyűlést, a mely legelső sorban a szoká­sos bejelentésekkel és a megjelentek számbavételével, a megalakulás formaságain esett át s úgy fogott hozzá a tárgysorozat elintézéséhez. A szavazatbontó-bizottság jegy­zőkönyvének dr. Szabó Aladár és dr. Kovácsy Sándor tanácsbirákká választatásáról szóló jelentése után a meg­választottak letették hivatalos eskiijöket. A főgondnok szíves szavakban üdvözölte az új tanácsbirákat, kifejezve azt, hogy megválasztatásukban az a megbecsülés nyilat­kozik meg, a mellyel a kerület a nagy és hatalmasan fejlődő budapesti gyülekezet iránt viseltetik. A meg­választatásért s az üdvözlő szavakért dr. Kovácsy Sándor mondott köszönetet, kijelentve, hogy működésük minden­kor arra fog irányulni, hogy a történelmi fejlődésnek sok szálával összefűzött dunamelléki kerület és budapesti egyház között a viszony minél bensőbb és harmonikusabb legyen. A bírósági ülések és a kerületi értekezlet időpont­jának és a hétfői ülés tárgysorozatának megállapítása után Baksay Sándor püspök olvasta fel évi jelentését, a melyben melegen üdvözölte az új tanácsbirákat, Vértes­alja új esperesét, Felsőbaranya új gondnokát, a tiszán­inneni kerület új főgondnokát s az új lelkipásztorokat; kegyelettel emlékezett meg Kun Bertalanról s a kerület halottairól; beszámolt a jótékony adományokról és a gyűjtések eredményeiről; végül pedig a Borromeus-enczik­likáról emlékezett meg. Erre vonatkozó szavait szószerint a következőkben adjuk: „Egyházmegyei közgyűléseink foglalkoztak a Borro­meus-encziklíkával, melyet legújabban'"a r. kath. egyház feje, kétségkívül támadó szándékkal és á protestantizmus ártalmára ádött ki. Nekünk sem lehet ezt tudomásul nem venni, s mostani tanácskozásunk folyamán lesz alkalmunk vele foglalkozni. Ez az encziklika komoly dolog, de nem új. Négyszáz esztendő óta ismerik ezt Európa népei és mi is. Már más formában, de ugyanezen czélzattai, imént a Ne Temere és a Provida, most a Borromeus-encziklika révén nyilatkozott itieg. S a hatás, a melyet kelt, Worms­tóí fogva mai napig ugyanaz volt s továbbra is ugyanaz marad.'''Kein' kicsinyeljük a támadás erejét; de nem kicsinyeljük a magunkét sem, — a magasságbeli Erővel való összeköttetést! Cromwel rövid, bölcs kettős tanácsát nem feledjük; — de erre aligha kerül a sor Magyar­országon. Nekünk, magyar reformátusoknak, megvannak a szövetséges barátaink a magyar r. katholikusok nagy sokaságában és abban a békességes együttlakozásban, mely atyáinkról maradt közös örökség. Ha az enczik­likának lenne ereje a mi nyugalmunkat megháborítani, a magyar r. katholikusok az Üdvözítő szavával kiálta­nának Róma felé: Atyám ! ha ezeket sújtod, minket is sújtasz ő velők együtt!" A püspöki jelentést helyeslő tudomásul vette a gyűlés, valamint azt a bejelentést is, hogy a Borromeus­encziklika ügye, a dr. Benedek Sándor által teendő indítvány alapján külön tárgya fog lenni a tanácskozá­soknak. Tudomásul szolgált a bejelentés, a mely szerint gimnáziumi tanár-képviselőkké Ravasz Árpád budapesti ós Ádám József gyönki igazgatók választattak meg. Ádám Kálmán főjegyző a miniszteri leiratokat mutatta be; Takács József aljegyző pedig a scontrót terjesztette elő. Ez utóbbinak határozatot igénylő pontjai tárgysorozatra tűzettek. Az első napi ülés végén hosszabb időt vett igénybe a bíssei szőlőültetésnek különben bagatell kérdése, a melyet a gyűlés végre úgy oldott meg, hogy az egyház­megyei határozat félretételével arra utasította a felső­baranyai esperest, hógy a papi kertben ültetendő szőlő és annak megváltása ügyeben létesítsen írásba foglalt megállapodást a lelkész és az egyházközség között. Október 23-án az új lelkipásztorok ünnepélyes fel­szentelése történt meg a Kálvin-téri 'templomban. Fel­szenteltettek : dr. Kováts István és Szabó Károly buda­pesti, Darányi Mihály kis-kun-halasi állandósított hitoktató lelkészek, Bazsó Lajos bodméri, Balogh Ferencz inocso­ládi, Szappanos Gyula biissüi, Szilágyi Béla magyar­györiki, Háda Sándor magyarpeterdi, Kulifay Elek tésenfai, Tóth Bálint nyugotszenterzsébeti, Mády István zalátai, Gödé Lajos szekszárdi lelkészek. Az alkalmi egyházi beszédet Ágoston Sándor kórógyi lelkész tartotta. Az új lelkészekhez Baksay Sándor püspök intézett beszédet, majd pedig a hivatali eskü lelétele után, az esperesi és a tanácsbírói karral együtt felszentelte őket hivatalukra. Okt. 24-én, a tárgyaló gyűlés második napján leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom