Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-30 / 44. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Luther. Naumann Frigyes—Dr. T. I. — Vezérezikk: A reformáczió jelentősége a keresztyénség fejlődésének történetében. V. J. — Indítvány a jus placeti tárgyában. — Könyvismertetés: Pruzsinszky Pál: Kálvin János ifjúkori levelei. Kájel Endre. — Belföld : A dunamellékí ref. egyházkerület közgyűlése. — Falusi levél. Balatoni I. — Külföld: Németország. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Luther. „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valók." Zsolt. 116.1 0 . Meyer költő azt írja Lutherről: Szelleme küzd vészes határon; Hogy démont Iát, én nem csodálom. f Es Luther, mikor Róma börtönbe való hurczoltatását vagy fejét követeli, maga írja régi, jó tanítómesterének, Staupitznak: „Kimondhatatlanul sokat szenvedek, de a reám zúdult viharoktól nem rettegek". Luther ajkán kitör a sóhaj kiáltása: „Lelkem tele kínnal-jajjal és életemre leselkedik a pokol éjjele". Ezeket a fájdalmas hangokat mi hamar elfelejtjük, különösen akkor, ha felzúg a karének: Erős várunk nekünk az Isten. Nem gondolunk arra, mi járta át Luther lelkét, mikor a keresztyénség új apostolává lett. Azt gondoljuk, milyen könnyű is Luther-követőnek lenni. De tekintenénk csak mélyen Luther lelkébe! Bizonyára nem így gondolkodnánk! Luther mindig lelke mélyéből cselekedett. Mikor alkotott, egész valója lángra lobbant, égett. Azt írja magáról: „Ha cselekszem, égek. Tűz nélkül se írni, se imádkozni, se prédikálni, se költeni nem tudok. Vérem forr, agyam szikrázik és ilyenkor nem ismerek akadályt, sem veszedelmet". Berger Arnold, Luther kiváló életírója meg azt mondja: „A félénk lelkek nem értik meg ezt a férfiút. Túlságos hevületét enyhíteni, mentegetni akarják. És így letörlik Luther alakjáról azt a hatalmas zománczot, mely őt azzá teszi, a mi". Az, a kinek vállára oly roppant súly nehezedett, nem lehetett gyenge, puha, mint egy apácza. Annak olyan erőre volt szüksége, mely már majdnem a vadsággal határos. És ez Isten adománya volt őbenne. Ismerősének ezt írja a reformátor: „Ember vagyok, mint te; de te nyugodtan éldegélsz családi tűzhelyeden. Én azonban örökös izgalomban eszem kenyerem, folyton résen állok, hogy széttépjem a reám törő farkasfiakat". Jól el kell képzelnünk Luther helyzetét és akkor meglátjuk az ő nagyságát. Az ő nagyságát az képezi, hogy lelkesedésével, ritka erejével és lángoló szenvedélyével megtisztította Jézus Krisztusnak, az ő Urának templomát a portól, szennytől, piszoktól. Úgyszólván kiásta a förtelmességekből. így lett ő Isten hálás gyermeke. Istent utánozta, a ki maga is élő, emésztő tűz. Égett és égetett. Elégette a pestist terjesztő tisztátalanságokat. Ilyen férfiúra volt akkoriban szükség. Rómának félelme volt, hazájának és a keresztyénségnek fénye, büszkesége. Nem egyszerű, hideg vallástanító volt, hanem élő, cselekvő egyéniség, hatalmas tölgyfa Isten őserdejéből. Nemcsak saját korában élt, szelleme él még ma is mindnyájunk örömére és boldogságára. A letűnt korok embereit manapság sokszor helytelenül ítélik meg, mert olyasmit keresnek bennök, a mi valójában hiányzott belőlök. Luthert is sokan egyoldalúlag ítélik meg. Azt mondják róla, hogy szocziálista volt. Olyanok is akadnak, a kik a fejedelmek szolgájának mondják, a ki azt hirdette a földesuraknak, hogy irtsák ki a parasztokat. Szükséges tehát, hogy Luthert megvédjük az egyoldalúság és a tudatlanság támadásaival szemben. Luthert az ő egészében kell vennünk, úgy, a mint volt. Érdessége, szögletessége mellett bámulnunk kell önfeláldozó munkáját, hatalmas erejét, mellyel Isten az ő szolgáját felékesítette. Naumann Frigyes. Ford. Dr. T. I.
