Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Tudom, kinek hittem. Frommel Ottó — V. — Vezérezikk: A történelem tanulságai. H. I. — Iskolaügy; Utasítás a tandíj kárpótlás tárgyában. — Tárcza: Úti emlékek Izlandból. VII, Sz. L. — Könyvismer­tetés : Tankó Béla: Nietzsche erkölcsi értékelése és a keresztyénség erkölcsi elvei. V. J. ~ Belföld : A Kassa körüli reformátusság lélekszáma 1799—1899. Révész Kálmán. — Misszióügy: Florence Nihgtingale. P.— Külföld: Svájcz, Olaszország, Portugália. Dr. T. I—Irodalom. - Egyház. —Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Tudom, kinek hittem. „ .. . Tudom, kinek hittem .. I. Tim. l.l s . Hogyan jutok hitbeli bizonyossághoz? Avagy hogyan győződöm meg akár csak arról is, hogy „van Isten, él egy szent akarat" s nem csupán a vaksors? Értelmünk csak abból indulhat ki, a mit f a szem lát, a fül hall és a kéz tapint. Epen azért értelmünk következtetései mindig csak ingó hidat építhetnek az érzékleten túl fekvő világba. Itt a mi az egyiknek bizonyítékul szolgál, a má­sikat kételkedésre ösztönzi. Egy öreg férfi ifjúkori emlékeiben a követ­kező történtet beszéli el: „Két orosz tiszt ugyan­abban a t . tában vett részt. Az egyik ezt a val­lomást tette : A harczmező rettentő jelenetei között találtam meg Istent, a kit addig nem ismertem. A másik pedig bevallotta: Épen ott veszítettem el abban az Istenben való hitemet, a kit addig gyermeki szívvel imádtam". Hasonlóképen beszéli el Gőthe, milyen be­nyomást tettek rá, mint hatéves fiúra, az 1755-iki lisszaboni földrengésről szóló borzasztó hírek. A gyer­mek nagyon le volt sújtva. „Isten, a menny és föld Teremtője és Fentartója, a kit az első hit­czikkely magyarázata olyan bölcsnek és kegyel­mesnek tüntetett fel előtte, épenséggel nem mutatta magát atyai jóságúnak akkor, mikor az igazakat az igazságtalanokkal egyenlő romlással sújtotta. A gyermeki lélek eme benyomások után hiába igyekezett előbbi egyensúlyát helyreállítani." Valóban, ha Isten nem szólott volna hozzánk másképen, csupán a külső érzéki világ jelenségei által, nem szerezhetnénk Róla bizonyosságot és bizonyára semmi olyan bizonyosságot, a mely bé­kességgel és vigasztalással töltene be. De Istennek hála! Ó nem hagyta magát bizonyság nélkül az emberiség történetében. Mi láttuk az ő dicsőségét abban az Egyben, a kit ő elküldött, az ő lényének Visszfényében, az 0 szívének ama darabjában. Hogy Isten szeretet, azt Krisztus nemcsak hir­dette, hanem be is bizonyította nekünk a bűnös emberekkel szemben mind halálig tartó hűségével. Ezt bizonyítja ma is naponként minden magáért aggódó léleknek a Belőle kiáradó békével és erővel. Próbáld meg ezt te is Vele s akkor meg­találod a második hitczikkelytől az elsőhöz, a Jézus Krisztustól Istenhez vivő útat! Hiszünk Uram, légy segítségül a mi hitet­lenségiinknek! Frommel Ottó Németből ford. V. A történelem tanulságai. A kicsiny Portugáliát legközelebb a forrada­lom vihara zúgta át. Ez a vihar romba döntötte a királyságot s az európai köztársaságokat egy újabbal szaporította. Olvasva e forradalom szerző okairól s vizs­gálva annak az átalakult államélet keretében lát­ható következményeit, lehetetlen, hogy fel ne tűn­jék azoknak a római katholikus egyházzal való szoros viszonya. S ez a feltűnő közeli viszony szinte ösztönöz a történelmi vizsgálódásokra, mind­ama népek történetében, a melyek ősidők óta a római katholiczizmussal forrtak össze, a refor­máczió elől pedig vagy mereven elzárkóztak, vagy azt egyenesen kiirtották magok közül. A pápaság és a hivatalos római katholicziz­mus a reformáczió óta mindig azt hirdeti, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom