Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

Vasadi Balogh Lajosnak a gazdasági kérdések tanulmányozására vonatkozó indítványa beolvasztásával, a gyűlés elfogadta. Tárgyalás alá került azután még a 48 : XX. általánosan ismert kérdése Péter Mihály előadásában, a ki határozati javaslatában indítványozta, hogy írjon fel az 0. R. L. E. a konventhez, azzal a kéréssel, hogy az intézzen memorandumot a kormányhoz a 2400 koronás lelkészi fizetés és a hat ízben 200—200 koronás korpótléknak 1911-től kezdve számított életbe léptetése tárgyában ; egyszersmind pedig kérje a kormányt arra is, hogy a róm. kath. főpapi kézen levő vagyonnak és a vallási és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálását is megfelelő módon vigye keresztül. A közgyűlés a javaslatot elfogadta s felhatalmazza az elnökséget, hogy arra alkalmas időben e tárgyban küldöttséget is vezethessen a miniszterelnök elé. A félárú vasúti igazolványok elnyerése ügyében beterjesztett határozati javaslatot Birtha József előadásában szintén elfogadja a közgyűlés s ezzel a keddi ülés véget is ért. Ugyanazon napon d. u. V2

3 órakor közebéd volt az Andrássy-úti Drechsler-féle vendéglőben. (Folyt, köv.) Fulliquet György somogyi űtja. A mikor az első hire elérkezett hozzánk annak, hogy dr. Fulliquet György, a genfi egyetem theologiai dékánja ellátogat Magyarországra, a balatonendrédi egyháztanács tüstént meghívta körébe is. A közvetítés szerepét Claparéde Sándorné úrnő végezte, a ki a kis gyülekezet kívánságát tolmácsolta Fulliquet úr előtt. O szívesen fogadta a meghívást, hogy megismerje azt a kis gyülekezetet, a melynek lelkésze a gyülekezetből oly általános feltűnést keltő csipkéket vitt bemutatás végett Genfbe, a Kálvin-iinnep alkalmával. így jött szept. 26-án Balaton-Endrédre. Az iskola előtt virággal ékített diadalkapu alatt az egyház gondnoka üdvözölte pár meleg szóval a kiváló vendéget, a ki a fogadtatás után a nemrégiben fölszerelt, tiszta szép iskolát látogatta meg, a hol a gyermekek a svájczi himnusz kéthangú éneklésével fogadták. A gyermekek éneke könnyeket fakasztott vendégünk szeméből. Fulliquet úr a gyermekekhez igen szép beszédet intézett, melyet az őt kisérő dr. Kováts István tolmácsolt. Az iskolából távozva, a csipkeverőkct látogatta meg. Gyönyörködött az igazán remek csipkékben, melyek épen egy genfi nagy czég számára készülnek, csak elküldésre várnak. A csipkeverők emlékül egy remek művű kötényt ajándékoztak Fulliquet úr nővére számára. Innen a sárga és vörös virágokkal diszített templomba vonult a felekezeti különbség nélkül érdeklődő nagyközönség. A himnusz eléneklése után Kájel Endre lelkész üdvözölte a vendéget, a ki válaszában körülbelül a következőket mondotta: „Isten előtt nincs különbség. Semmik se vagyunk, csak porszemek vagyunk. Mik is lennénk az isteni kegyelem előtt, mely a földre szállt. Az első keresztyének nem mondták azt, hogy közös nyelvünk van, csak azt, hogy egy szívünk, egy lelkünk van. Ezt érzem én is itt közöttetek. Jézus szerzette e találkozást számunkra, az ón Istenem — a ti Istenetek. Messze földre, mihozzánk is eljutott a ti buzgóságotok híre és szívünk mélyéig meghatott bennünket. Tudjuk, hogy nehéz a helyzetetek, s mégis találtok erőforrásokat, csakhogy a tiszta evangélium zászlaját fennen lobogtathassátok. így tettek őseink is. Ne gondoljuk, hogy Genfnél nagyobb, gazdagabb, műveltebb város nem lett volna a reformáczió korában, s íme azoknak a neve az ismeretlenségbe veszett, Genf emlékezete pedig örökké megmarad azokért az áldozatokért, a melyeket a földi és égi hazának szeretetéből hozott. Nagy öröm az Isten dicsőségére adakozni! Nagy öröm, ha áldozhatunk azért, hogy O uralkodjék, hogy Krisztus evangéliuma diadalmaskodjék. Mikor a gyermek ajándékot ád szüleinek, az teszi azt értékessé, hogy szívét adja vele. Ti is szíveteket adjátok az Istennek, s falutok egész története azt kiáltsa : egyedül Istené vagytok ! Mikor itt állok közöttetek, templomotok falai mintha eltűnnének és lelki templomot látnék emelkedni köröttünk. Isten nem kézzel csinált fényes templomokat kiván, hanem olyan templomokat, a melyek élő kövekből: lelkekből épülnek. Isten élő templomot emelt közöttünk, láthatatlanul, de az örökkévalóság számára. S vájjon mit kívánjunk Istentől? Élő lelkeket! Jézus maradj! Jézus munkálkodj közöttünk! Mi néked adjuk mindenünket, dicsőítsd meg magad mi rajtunk, hogy nem holt, hanem élő kövekből épült templomban lakozhassunk! Ha azt kérdenék tőlem, mi az a legjobb, a mit valakinek kívánhatok, — csak azt felelhetném: Isten gyermeke legyen! Isten és az ő egyszülött fia, az Úr Jézus Krisztus éljen ő benne! Ti engemet piros és sárga virágokkal fogadtatok. Genf színei ezek; hazámra emlékeztetnek. A szeretetnek nincs is szebb jelképe, mint a virágok, melyeket Isten alkotott. De van Genf czímerében a két színen kivül három betű is: I. H. S. „Iesus Hominum Salvator." Jézus az emberek Megváltója. Azt kívánom, hogy e három betű necsak Genf czímerében legyen meg, hanem vésse be azt az isteni kegyelem minden ember lelkébe. Van azon a czímeren egy jelmondat is: „Post tenebras lux". Sötétség után világosság 1 Egész életetek ennek a jelszónak a megtestesülése legyen. A gyermekkor tudatlansága, a bűn sötétsége után a világosság korszaka következzék! Pál, mikor elbúcsúzott az efezusi gyülekezettől, azt mondta: „És most ímé én tudom, hogy az én orczámat többé nem látja egy is közületek, a kik között átalmenvén, prédikáltam az Istennek országát!" Én is azt mondom, de Pállal együtt hiszem és vallom, hogy találkozunk majdan az örök hazában! Ti oly szeretettel fogadtatok engem, hogy szinte hazámban érzem magamat. Viszonzásul kívánom, hogy öröm, béke, hit lakozzék közöttetek. Isten legyen minden mindenekben és mi is legyünk egyek a Krisztusban!" Fulliquet beszéde után Szabó Lajos presbyter indítványt terjesztett a gyülekezet elé, melynek értelmében e kedves látogatás emlékére a gyülekezet 100 esztendőre felajánlja persely pénzét egyházfenntartási alapul, mely addig csak gyarapittatni fog. Délután Kilitibe ment át Fulliquet úr. Tiszteletére odaérkeztek Kálmán Gyula esperes, Túri Károly, Lamperth Gyula, Puskás János, Kájel Endre, Kájeí István és Dömötör Endre lelkészek. Ebéd után a zsúfolásig megtelt templomban, a XLIII. zs. 4. részének éneklése után Kájel József lelkész imádkozott, majd pedig a gyülekezet nevében üdvözölte a vendéget, felemlítvén a gyülekezet régi megpróbáltatásait és azok között megbizonyított hithűségét is.