Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

Ekkor Fulliquet úr emelkedett szólásra és körülbelül ezeket mondotta : „Van Genfnek egy theologiai fakultása, melynek hő vágya, hogy magyar theologusok menjenek Genfbe. Ez évben öt theológus ifjút sikerült nyernünk. Van messze egy egyház, melynek fiai égnek a vágytól, hogy a magyar krisztusi egyházat megismerjék. Ez a theologia, ez az egyház küldött engemet, hogy megjelenvén a magyar egyház kebelében, megismertessem vele hazám fiait. Azonban a látható dolgokról fordítsuk figyelmünket a láthatatlanokra; láthatók helyett keressük a láthatatlanokat. A melyek láthatók, mulandóság a sorsuk. Csupán a láthatatlanok forrasztanak bennünket eggyé, eltekintve azoktól a különbségektől, a melyek nyelvben, szokásokban közöttünk vannak. Láthatatlan a személyiségünk. Hiszen nincs közöttünk különbség, a mikor ugyanazon zsoltárt énekeljük, ugyanazon Biblia örök forrása a táplálékunk. Ebben van egységünk. Ez emeli a földet az éghez, ennek nagyságát szomjúhozza a magyar és franczia. Bennünk Isten egyformán munkás, s a mely lélekben 0 a munkás, az a földi portól megválva Istenhez száll. Lélekben és szívben egyek vagyunk; de rajta vagyunk azon is, hogy a két egyház külsőleg is szorosabb kapcsolatba jöjjön egymással. Ennek három eszköze van. Első az imádság, mely által különböző viszonyok és körülmények között is lellelkünk egy közös trón elé emelkedik: édes Atyánk elé. Második a rokonszenv, vagy a szeretet. Elválaszthatnak bennünket hegyek, tengerek, mérhetetlen távolság, mégis, a kik egymást szeretjük, — akkor is egyek vagyunk. A harmadik az erős, isteni kegyelemből megáldott akarat. Ne külső templom ékességes nagysága, a torony magassága legyen előttünk a fő, hanem a felette uralkodó Krisztust igyekezzünk látni! Az ő lelke lakozzék bennünk ! Egy vágyunk, törekvésünk, akaratunk legyen, hogy e templom : a mi szívünk legyen élő temploma az ő lelkének. Egy királyunk is lesz akkor, a kinek engedelmeskedünk itt e földön és jutalmát vesszük az egekben." A templomból a gyülekezettel együtt az ifjúsági egyesületbe vezette a lelkész a vendéget s ott bemutatta az ifjak által csinált padokat és asztalokat, melyeket Bibliák ékesítettek. Az ifjúsági egylet is a svájezi himnusz karénekével kedveskedett, láthatóan jóleső érzést keltve a kedves vendég szívében. Az iskolás gyermekek slöjd- és a leánykák kézimunkájának megtekintése után a gyermekek énekét is meghallgatta. A fehér asztalnál mindezek után Kájel József lelkész köszöntötte fel a kedves vendéget, a ki ismételten is örömét fejezte ki a látottak és a testvéries fogadtatás felett. Kájel István. KÜLFÖLD. Svájcz. A svájezi evangéliumi egyesület közgyűlése. 1871 óta a svájezi evangéliumi egyesület minden évben más-más városban tartja közgyűlését, a melyre az egyes kantonok elküldik hivatalos megbízottjaikat. Az egyesületnek az a czélja, hogy a hitéletet minél bensőségesebbé, erőteljesebbé tegye a hívek között, Közgyűléseiken megvitatják a hitre és vallásos gyakorlatra vonatkozó kérdéseket és azoknak az életbe való átviteléről tanakodnak. Genf városában 1871 óta most szeptember 19. és 20-án ülésezett az egyesület közgyűlése negyedszer. Már tavaly is ide akartak gyülekezni, de a Kálvin-jubileum miatt nem lehetett. A közgyűlésen Dr. Orelli, bázeli egyetemi tanár elnökölt. Jelentést tettek az egyes kantonokban levő fiókintézetek működéséről. Tárgyaltak több adminisztratív kérdést. Poulin, genthodi-\ lelkész pedig erről a tárgyról értekezett: „A keresztyén hívek csoportosítása a vallásos élet gyakorlására Svájcz határain belől". Poulin felolvasását élénk vita követte. Genf böjti napja. A genfi egyháztanács felszólította az egyháztagokat, hogy a próféták és főképen Krisztus példáját követve, böjtöt tartsanak, az úgynevezett genfi böjti napon. Az egyháztanács a lélekben való bőjtölést érti mindenekelőtt, mely abból áll, hogy megalázkodjunk a hatalmas Isten színe előtt ós magunkat még jobban lekössük lélekben az ő szolgálatára. Az egyháztanács az emberszeretet műveinek gyakorlásán kivül különösen a nagy mérvben lábra kapott erkölcstelen szennyirodalom ellen való küzdést ajánlja a hívek figyelmébe és a krisztusi életmódot a mindennapi élet válto^ zatos viszonyai között. Fölszólítja továbbá az egyháztagokat, hogy adjanak hálát a Mindenhatónak az egyház virágzásáért, mely három év óta, a szeparáczió beállta után, különösen észrevehető. „A hitbeli tévelygések és a közömbösség korszakában lebegjen folyton szemünk előtt reformátoraink jelmondata: Előre az igaz hit útjain!" — mondja a felhívás. Misszió-nap. A misszió-társaság egyes városokban és falvakban misszió-napokat szokott rendezni. Legutóbbi vasárnapon Petit-Saeonnex-ben tartott összejövetelt. Délelőtt prédikáczió volt, délután a szabad ég alatt népgyűlés. Martin elnök érdekes statisztikát olvasott fel: 1820-ban a protestánsok 5 millió frankot áldoztak külmissziói czélokra. 1850-ben 16 milliót, 1880-ban 30 milliót, 1910-ben pedig 125 milliót. Ez utóbbi összegből mintegy 70 centime esik egy protestánsra. Ebben az évben Svájcz 1.200,000 frankot áldozott, melynek fele a franczia nyelvű kantonokból gyűlt össze. Olaszország. Murri harczias beszéde. Az olasz nemzeti demokrata liga kongresszusán, melyet Imola városában tartottak, Murri, országgyűlési képviselő, a modernisták feje, nagy beszédet tartott. A többek között ezeket mondotta: „Katholikusok vagyunk, de ellenségei a Vatikánnak. Demokraták vagyunk, de ellenségei bizonyos demokrata árnyalatoknak". Magáról meg így nyilatkozott: „Beléptem az egyházba. Harczoltam érte bátran, katonásan. Később azonban észrevettem, hogy az egyház korhadt épület és kormányzói felfuvakodott emberek": A modernizmusról pedig igy szólott: „A mi a modernizmust illeti, az az igazi lelkiismereti szabadságért bontott zászlót. Azt a kérdést veti föl a modernizmus, hogyan lett a szabadság védelmére rendelt vallás a rabszolgaság vallásává ; hogyan lett az a vallás, melyet isteninek hirdetnek, a leigázás