Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

Jyozni azt, a mit Ő cselekedett előbb mi értünk. Itt vannak az ember hányattatásai és küzdelmei; itt vannak az élet nagy ideáljai; itt van: „a nagyobb élet, a szeretet eszményi világa; itt van a legnagyobb : az istenországa, megvalósulva a Jézus életében, a ki e magasabb életnek birtokosa, a ki ezt szívében hordozza". Es azután felhangzik az intelem: legyetek tökéletesek, kövessétek a Mester példáját! Oh de, kérdhetjük mi is a Zsoltáríróval: kicsoda vezérel engem Edomig, a megerősített városig? A mi a beszédek irályát és alakját illeti, ahhoz, a mit ezekről a kiadók elmondottak, jóformán nincs semmi hozzátenni való. A beszédek, egy-két kivétellel, mint a kiadók mondják: egyes „tömbökből" állanak, a melyek néhol elég lazán függenek össze egymással. A beszédek legnagyobb része inkább jól felszerelt csapatokból áll, de nem alkot egy jól szervezett hadsereget. Az átmenetek sokszor rapszodikusak. Es olvasva e beszédeket, önkéntelenül is megjegyezzük, hogy bizony hatalmas emlékező tehetség kellett ezeknek ily alakban való megtanulásához. De azután másrészről azt hiszem, hogy a hallgatók lelkében is inkább mint mozaik képdarabok ós nem mint könnyen áttekinthető festmények élnek az ilyen beszédek. Dr, Bartók irálya a tiszta, világos, szabatos, választókos nyelvezetnek mintaképe, a mely legmagasabban, néhol szinte hymnikusan, a természeti és emberi jellemképek festésénél szárnyal. Kifejezései, mondatszerkezetei néhol a kenetes archaizmus jellegét hordozzák magukon. Különösen nagy mestere a megragadó ellentéteknek. Gyakran képezik azok beszédeinek bevezetését, midőn általuk világosan odavetíti beszédének egész gondolatmenetét s czélzatát. Bartók nem volt úgynevezett biblikus prédikátor; irályából is hiányzik a bibliai zamat. Az illusztrálás és bizonyítás czéljából is inkább fordul a természethez, az ember belső erkölcsi tapasztalataihoz, saját istenérzóséliez, mint a bibliai történetekhez és tanításokhoz. Dr. Bartók György beszédeit érdemes volt kiadni; bár olyan értelemben és czélzattal, mint nálunk sokan a kész prédikácziókat felhasználni óhajtják, ezek nem használhatók. A prédikácziók közül többnek csak történelmi életrajzi értéke van. Az összes prédikácziókból konstatálhatjuk, hogy a modern, szabadelvű theológia álláspontján állva, dr. Bartók ékesszavú hirdetője volt a keresztyén vallás, ez „új szellem" által termelt nagy ethikai igazságoknak. A bölcseség, mely bennük megnyilvánul, onnan felülről való és azért jó gyümölcsökkel teljes, azokra nézve is, a kik nála nagyobb súlyt helyeznek a Krisztus hármas tiszte közül a két utolsóra és úgy vélekednek, hogy a XX. században is, a „szocziális problémákkal telített emberhez" nem fordulhatnak mással, mint „ama régi történettel" és azzal az egyszerű bizonyságtétellel, A mellett, a ki lőn nékünk igazságul, szentségül és váltságul. Erről nem mondhatunk le; ebből nem engedhetünk lealkuvást, még akkor sem, ha a mint régen megíratott, az ilyen „telítettek" a keresztről való beszédet bolondságnak tartják is. B. Pap István. BELFÖLD. Az O. R. L. E. IV. kongresszusa. E. hó 4-én ós 5-én folyt le az 0. R. L. E. kongresszusa ; ez alkalommal ismét Budapesten. Látogatottságra nézve talán mögötte maradt az előző évi gyűléseknek, színvonalra nézve azonban, különösen dr. Fulliquet György genfi theol. professzor jelenléte s az ülésen való többszörös felszólalása folytán, határozottan emelkedett és magas volt. Okt. 3-án a közgyűlést megelőzőleg ismerkedési estély volt; 4-én reggel 8 órakor pedig istentisztelet a Kálvintéri templomban, a hol Kovács László koronkai lelkész mondott II. Pét. 3 : 13. alapján, nagy hatást keltő szép beszédet. Az ünnepélyes istentisztelet végeztével fél tíz órakor az egész közönség átment a váczi-Utczai újvárosháza nagytermébe, a hol tíz órakor dr. Baltazár Dezső elnök, üdvözölvén a megjelenteket, nagyszabású beszédet mondott, a melyet lapunk más helyén szószerint közlünk. Ezután, a tulajdonképeni tárgyalás megkezdése előtt dr. Baltazár Dezső elnök meleg szavakban üdvözölte Fulliquet György urat, a ki a kongresszuson megjelenni szíves volt. Az üdvözletre Fulliquet professzor hasonló melegséggel válaszolván, dr. Baltazár D. elnök azt indítványozta, hogy miután a tárgysorozatban két ponthoz maga Fulliquet professzor is szeretne hozzászólani, határozza el a közgyűlés, hogy a Borromeus-encziklika és a mértékletességi mozgalom tárgyalását rögtön a titkári és számvevői jelentés elhangzása után megkezdi. A közgyűlés az indítványt elfogadta. A titkári és számadási bizottság jelentésének meghallgatása s a szükséges felmentvény megadása után Sütő Kálmán miglészi lelkész referált az egyesület alapszabályainak sorsáról. Felemlíti, hogy ez ügyben az év elején küldöttség is járt a belügyminiszternél, a ki maga is jogosnak tartotta az alapszabályok megerősítésének sürgetését, később azonban mégis áttette az ügyet a vall.- és közokt. minisztériumhoz, s azóta közelebbit az ügy állásáról nem tudunk. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint, hivatkozással az egyesületi jog megfelelő intézkedéseire, sürgesse meg a közgyűlés az alapszabályok megerősítését. Ha pedig még ennek sem lenne foganatja, hatalmazza fel a közgyűlés az elnökséget arra, hogy a parlamenthez, sőt a királyhoz is forduljon orvoslásért. Dr. Baltazár D. elnök az előadó szavaihoz mintegy pótlásul az ügy jelen állására vonatkozólag a következőket mondta: Az alapszabályokat a kultuszminisztérium áttette a konventhez. Ez azonban nem ugyanoly megokolással történt, mint Apponyi idejében, hogy t. i. a konvent az illetékes ebben a dologban, hanem csupán csak azért, hogy a konvent nyilvánítsa véleményét az ügyet illetőleg, a döntés joga a belügyminiszteré marad. Ily körülmények között tehát jó reménységgel várhatjuk az ügy fejlődését.