Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-23 / 4. szám

birtokot, a tőkét, a hagyatékot jelölte meg javaslatában. Mi természetesebb, minthogy az érdekeltek e javaslatban szoczializmust láttak és maga Rosebery lord is, a liberális-párt volt vezére, egy nagy beszédében a jövendő szoczialista állani rémképét festette a falra. A konzervativek, ezzel ellentétben, a védővámoktól várják a szükségelt milliókat és az angol termelés, ipar és kereskedelem további fejlődésének és versenyképességének biztosítékát. A nagytőkének, részvényeknek stb. megadóztatása szerintük azoknak kivándorlását fogja okozni és ezzel együtt nagy gazdasági válságokat idéz fel. A felsőház tehát nagy többséggel visszavetette a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatot, azzal az indokolással, hogy ily mélyreható adóreform ügyében a nemzet ítéletére kell apellálni. Ez szinte példanélküli eljárás volt a lordok háza részéről. Mert, mondják a liberálisok, a költségvetési törvényjavaslat visszautasítása által a lordok lehetetlenné teszik a parlamenti kormány helyzetét. Most tehát újult erővel hangzik a jelszó: reformálni kell a felsőházat, korlátozni kell vétójogát. Nincs tehát költségvetési törvénye Angliának; exlexben folynak a választások és a nemzet most dönt az alsó- és felsőház nagy vitájában. Hogy melyik párté lesz a győzelem, nem tudjuk; kombinácziókba bocsátkozni nem óhajtok, csak rámutatok arra, hogy az egyházak sem nézik tétlenül e nagy küzdelmet, Az anglikán egyház, a mint a jelekből látom, nagy tartózkodással viselkedik e küzdelemmel szemben. A felsőházi vita alkalmával a yorki érsek — dr. Lang — és több püspök azt az elvet hangoztatták a liberálisokkal egyetértve, hogy a felsőháznak nincs joga elutasítani az alsóház által elfogadott helyzetet és reámutattak arra a veszedelemre, a mely ily elutasítás esetén a felsőházat a nemzet ítélete folytán érheti. A canterbury érsek, dr. Davidson, a ki, mint a yorki, szintén skót, több prelátussal együtt nem szavazott. A szabad egyházak e nagy kérdésben és vitában minden habozás nélkül a liberális álláspontnak a védelmezői. Több ízben írtam már arról, hogy a szabad egyházak — nonkonformisták — egy hatalmas társadalmi organizmusba, a free church council-be egyesítvók Angliában, a melynek egyik főhivatása: keresztyén liberalisszocziális elvek megvalósítása a nemzet életét irányzó politikában. Mert világos, hogy az egyházak nem nézhetik tótlenül, struccz-politikát követve, a politikai élet mozgalmait.1

Mert igaz, hogy a ker. egyház szolgálata első sorban arra irányul, hogy egyesek Istenhez vezéreltessenek ; de a keresztyénségnek nem szabad megfeledkeznie arról sem, hogy neki nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi, állami élet megnyilvánulásait és organumait is át kell hatnia és megszentelnie. A keresztyénség : Isten országának eljövetele, e világnak világos-J Mi előttünk, magyar protestánsok előtt, ez még mindig „nem világos !" Szerk. sága. Angliában a szabad egyházak tanácsa híven teljesíti e téren is kötelességét. A választókhoz kiáltványt intézett, a mely reámutat arra, hogy a felsőház hatalmának túltengése politikai, társadalmi és vallási tekintetben a retrográd irányzatok uralmának legyezgetését vonja maga után; a nonkonformisták csak a liberális politikától várhatják sérelmeik orvoslását. Mert Angliában bizonyos tekintetben még most sincs meg az egyházakra nézve a teljes egyenjogúság. Az anglikán egyház mint államegyház, még most is különös közjogi kiváltságok birtokában van. A liberális politika egyik sarkalatos jelszava és követelménye: a kölcsönös viszonosság és egyenlőség. De ezt az elvet nem akként óhajtják alkalmazni, hogy a szabad egyházak is részesíttessenek állami segítségben és más, az államegyház által élvezett jogokban, hanem akként, hogy az anglikán egyház állami jellege és kiváltsága is megszűnjék és ez az egyház is függetleníttessék az állami főhatóság alól. Nemrég felmerült az az eszme Angliában, hogy a szabad egyházak is képviseletet nyerjenek a felsőházban; de ennek megvalósítása ellenkeznék azokkal az elvekkel, a melyeket a nonkonformisták eleitől kezdve vallottak és nagy következetességgel megvalósítattak. Mi, magyar protestánsok, természetesen nem nézhetjük közönyösen azokat a dolgokat, a melyek most Angliában folynak. Innen a távolból nehéz határozott véleményt formálni mindazon elvekre nézve, a melyek ott ütközőpontok gyanánt szolgálnak; de bármily eredménnyel végződjenek is az angol választások, mi teljes rokonszenvünkkel kísérjük a szabad egyházak küzdelmeit, mert minden időben ezek voltak Angliában és Skócziában is a nép és lelkiismereti szabadság legerősebb támaszai és a hamisítatlan, tiszta ev. prot. igazságok megőrzői. Az angol választások másik nagy tanulsága az, hogy ott, a közönség óriási érdeklődése daczára is, a választási küzdelem általában véve, a nagy elvekhez méltóan folyik le. A legkirívóbb és legdurvább eszközökkel a feministák küzdenek a nők szavazati jogának kierőszakolása érdekében ; bár egyéb nagy kérdések mellett az most meglehetősen háttérbe szorult. A liberális párt legtüzesebb harczosa és legkiválóbb szónoka a már említett Lloyd George — a walesi baptista egyház buzgó híve — ez a szó valódi értelmében self made man. Idézek az ő egyik kortesbeszédéből egy részletet: „Tegnap meglátogattam azt a régi falut, a melyben növekedtem. Ott bolyongtam abban az erdőben, a melyhez oly kedves gyermekkori emlékek fűznek. Ott láttam egy gyermeket, a ki gyújtani való fát szedegetett, és eszembe jutottak azok az órák, a melyeket én is ebben a kellemes és hasznos foglalkozásban töltöttem. Akkor szereztem egy oly tapasztalatot, a melynek ínég most is hasznát veszem. Megtanultam akkor, hogy mitsem ér kimenni az erdőbe csendes, szép idő után. Ilyenkor üres kézzel tértem vissza; de nagy viharok után, mindig egy nagy nyaláb fát vihettem haza. Most ilyen