Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
Első nap. Á kongresszust délelőtt 10 órakor Nagy Emil dr. országgy. képviselő, a kongresszus elnöke, lendületes, szép beszéddel nyitotta meg. Mindenekelőtt legőszintébb örömének és elismerésének adott kifejezést azon örvendetes körülmény fölött, hogy a testnevelés terén már eddig is nagy érdemeket szerzett mérvadó egyének egész gárdáját és a szakférfiak számos tagját látja jelen. Reményének ad kifejezést, hogy ily egyének munkája már eleve is biztosíték arra, hogy a jó siker elmaradhatatlan. Meggyőzően hangsúlyozza azt, hogy mily nagy hibát követ el úgy az állam, mint a társadalom akkor, a mikor a test. rovására az ész túlfejlesztését tűzi ki feladatául, nem gondolva meg azt jól, hogy nagyon sok esetben mily hiábavaló munkát követnek el, ha az ezt magába foglaló hüvelynek, a testnek ápolását, erősítését, edzését elhanyagolják. Fájdalom -mondja — ép ezen ferde irányú nevelés átkos következménye azután az, hogy az állam évenként milliókat költ kórházakra és egyéb egészségügyi intézményekre, holott ha a test egészségének, erejének fenntartására, illetőleg gyűjtésére már a zsenge korban megadná a módot és később is az alkalmat, úgy azok a sok milliók tetemesen redukálódnának és erős, egészséges nemzedék cserélné fel a betegek és gyengék százezreit. A helyzet tisztázására üdvös, hasznos és gyönyörű szép anyagot hordott össze a kongresszus, a melynek taglalása és megvitatása bizonyára hozzá fog járulni a helyzet tisztázásához és a mely komoly munkához a kongresszus minden tagját meleg szeretettel üdvözli; végül a nagy munkára Isten áldását kéri. Ez után a kongreszszust megnyitottnak jelenti ki. Ezek után előterjesztette, illetőleg felolvasta azon sürgöny tartalmát, melyet a kongresszus a király őfelségéhez fog küldeni; majd pedig a József főherczeg, vala mint gróf Apponyi Albert vall.- ós közokt.-ügyi, Jekelfalussy Lajos m. kir. honvédelmi és báró Schönaich Ferencz közös hadügyminiszterekhez intézendő táviratokat jelezte. A kibocsájtott tájékoztató szerint az I. vitakérdés „Testnevelés az ifjúsági egyletekben" czímű fejezetének első előadója Juba Adolf dr. volt, ki „egészségügyi szempontból1 '' taglalta lelkiismeretes és rendkívül alapos vizsgálódásai s tanulmányozásai alapján azt, hogy miként kellene a gyenge testalkatú tanuló ifjúság testi fejlődését előmozdítani, mert valóban aggasztó körülmény az, hogy az ifjúságnak több mint 30°/o"a g7e n ge csontrendszerű, majdnem 25%_ a vérszegény, kisebb felének vagy az egyik vagy a másik válla magasabb és több, mint egy negyede gyenge tüdejű. Ezen segítendő, elodázhatatlanul szükségesnek tartja ,hogy a közegészség emelése és a harczképesség hatványozása érdekében az összes hazai ifjúság rendszeres testgyakorlatokban részesüljön, mely gyakorlatok sorában különösen a táncznak és a katonai gyakorlatoknak kell méltó helyen állani. Alkalmas táncziskolák és helyiségek nyitásával —• mint mondá — könnyen el lehet érni azt, hogy az ifjúság szabad idejét ne az alkohol fogyasztásának szentelje. A katonai gyakorlatokkal, a melyek szabadban végzendők, nemcsak az ifjúság egészségét akarja emelni, de összefüggést óhajt létesíteni az ifjúsági egyletek és katonai szolgálati idő között, hogy végeredményében elérhető legyen az az életbevágó czél, mely szerint a katonai szolgálati idő redukálható legyen. Felhívja az orvosok figyelmét kölönösen arra, hogy az ifjúsági egyesületeket nemes irányú törekvéseikben támogassák. Végül a következőket javasolta: 1. Az ifjúság egészséges fejlődésének biztosítása szempontjából, rendszeresíteni kell amaz intézményt, mely szerint a testgyakorló ifjúság szakértő orvos vizsgálatának, útbaigazításának, rendes felügyeletének és ellenőrzésének legyen alávetve. 2. Az orvosi kar vegye programmjába az ifjúság testi nevelése iránti meleg érdeklődósét 3. Mindenütt, a hol az alkalom és helyi viszonyok megengedik, tervszerűen kell az egészség fenntartására szükséges ismereteket terjeszteni. 4. A testgyakorlat — tekintetlel különösen a táncz és katonai gyakorlatokra — a már működésben levő és alakítandó ifjúsági egyesületek programmjának legfontosabb pontozatait képezze. A második előadó Maurer János, a Nemzeti Torna Egyesület igazgatója volt, a ki az iskolából kikerült fejletlen ifjúság testi nevelésének elhanyagolásából eredő satnyulás ijesztő mórvét hangsúlyozta. Nem elszomorító körülmény-e az, hogy évtizedek óta 100 magyar fiú közül alig 20 válik be katonának? Gondoskodni kell tehát szerinte arról, hogy tanonczaink testnevelése is rendszeresíttessék. Alakíttassanak ifjúsági testképző egyesületek, fiúk és lányok részére egyaránt. Társadalmunk minden rétegének, de különösen a tanítóknak, tanároknak, orvosoknak és a szülőknek kell közös egyetértéssel és az állam támogatásával megtenni mindent arra nézve, hogy a végveszéllyel fenyegető elsatnyulás necsak ellensúlyoztassék, de mindkét rendbeli gyermekeink nevelésében, az elmélet tanítása mellett, ezzel karöltve eléressék az, hogy egészséges nemzedéket neveljünk. Indítványát a következőkben terjeszti elő: A közegészség fenntartása, a haza erejének gyarapítása ós a nemzet harczképességének emelése szempontjából kívánatos az, hogy az iskolából kikerült mindkét nembeli ifjúság testi nevelése sürgősen rendszeresíttessék és hetenként legalább két órában vehessenek részt tornagyakorlatokban. Bárói Szabó Lajos m. kir. honvédszázados „honvédelmi szempontbóV szólott a tárgyhoz és felolvasásának refrainje az volt, hogy szívesen látja a béke szeretetének terjesztésére és a háborúk számának csökkentésére irányuló mozgalmat, de nagy hibának ítélné, ha ifjúságunkat olyan szellemben neveinők, hogy a valamikor esetleg elkerülhetetlenné váló háborúra csak remegve tudnának gondolni. Családnak, iskolának, társadalomnak és hadseregnek szoros baráti szövetséget kellene kötni arra, hogy az ifjúságot egységes terv alapján, munka-és küzdelemszeretetre s hazafias érzésekre neveljék. A békének egyik biztosítéka lévén saját erőnknek tudata, mindent el kellene követni arra nézve, hogy az ifjúságot katonás szellemben nevelve, megszerettessük vele a fegyelmezett katonás életet, a melynek jó hatása a polgári életben is oly hathatósan és előnyösen megnyilvánul. Felette szükségesnek tartaná azt, hogy katonai vezetés és felügyelet alatt a modern tudományos elvek alapjára fektetett és ezek szerint készült katonai torna-utasítás szerint szerveztetnék a rendszeres testi nevelés, annyival is inkább, mert már sok helyen, a hol a honvédelmi miniszter támogatásával ily értelemben folynak az oktatások, nagyon szép eredmények konstatálhatok. Kovách Aladár dr. kir. tanácsos, az Önkéntes Mentő Egyesület igazgató-elnöke, az „életmentés szempontjából" tárgyalta a kérdést. Azt javasolta, hogy az ifjúsági egyesületekben és iskolákban mindenütt tanítani kell az első segélynyújtás elemeit, mert többször megesik az, hogy sebzések, hirtelen megbetegedések fordulnak elő olyankor, a mikor a beteg a közvetlen körülötte álló tanulótársai segítségére van utalva. Meg kell tehát tanítani minden ifjút arra, hogy véletlenül előfordult ilyen esetekben mit tegyen a beteggel, hogyan ápolja, kötözze, szállítsa stb. A tanítást orvosoknak kell végezniük. Min-