Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendői;. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAK ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Az elküldetés. B. Tideman—S. — Vezérczikk: „Becsületesen megállj!" B. Pap István. — Belföld: A Budapesti Skót Misszió ünnepi hete. Forgács Gyula. — A bányai evangélikus egyházkerület közgyűlése. — A kecskeméti ref. egyházmegye közgyűlése. Siculus. — A vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. Miklós Géza. — Misszióügy: Az ifjúsági egyesületekről. III. f Dr. Barcsa János. —• Külföld: Németország és Északamerika. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. —Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Az Élet Könyvéből. Az elküldetés. „Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem ..." Ján. 94 . Mindnyájunknak megvan a maga foglalkozása, a maga munkaköre. Mindnyájan valamely feladat elvégzésére küldettünk el. Mindnyájunkhoz eljo az üzenet, s tőlünk függ, hogy vájjon a szerint cselekszünk-e ? Ennek az elhívásnak azonban nincs valami természetfölötti karaktere s ritkán van rendkívüli jellege. Ez valami benső hajtó erő. A mikor életre hivattatunk, még nem tudjuk, mire van képességünk, mi a rendeltetésünk. Ez csak később fejlődik ki bennünk, mindenkinél különböző mértékben és irányban, a mikor lassanként személyiséggé, egyéniséggé válunk, a mikor már van* valami közölni valónk azokkal, a kiknek környezetében élünk. Azonban sajátságos feladatunkkal csak akkor vagyunk és leszünk békességben, lia úgy érezzük, hogy az a hajtó erő, mely bennünket munkára késztet, az isteni elhivatást jelenti számunkra. A háziasszony, a munkás, a cseléd, a kishivatalnok s általában mindazok, a kik az élet hatalmas színterén, a maguk szerény foglalkozási körével a leghátul állanak (de mégis ők segítik és hajtják előre az emberiség életét a fejlődés útján), csak akkor nyugodhatnak meg ebben a — különben gyakran kemény és súlyos — gondolatban, hogy: nekem dolgozni kell, ha képesek egyúttal azt is érezni: engem az Ur küldött, az Isten rendelt, ő hívott el erre a munkára, tehát az én munkám is hozhat áldást! Ezt természetesen nem képesek érezni azok, a kik földi életünk elvadulását s elállatiasítását czélozzák munkájukkal. De nem képesek érezni azok sem, a kik tudják ugyan, hogy munkájuk használ a világnak s az emberiségnek, de ugyanakkor észreveszik azt is, hogy abban a lélekölő, egyhangú, gépies munkában, melynek végzésével fogják egész életüket lemorzsolni, saját Énjük, személyiségük, egész benső életük szürkül, sorvad, pusztul el. És épen ezért kell arra törekednünk, hogy ezek a lélekölő, gépies munkák kevesbedjenek, illetőleg élénkebbé, változatosabbá tétessenek. Mert az a társadalom, mely csak ezreknek szellemerkölcsi elsorvadása árán tartható fenn, már megítéltetett ! Drága művelődés az. melyért ily keserves árt kell lefizetni! t Epen azért az isteni elliivatás tudatának felébresztésével hatalmas gyógyszert nyujthatunk a beteg, elkeseredett, elégedetlen lelkeknek. Emeljük fel őket egy magasabb, szellemibb állapotra, a hol már nemcsak az Élet kényszeríti őket a munkára, de önmaguk is mindenütt és mindenben magukat „Isten munkatársainak" érezvén, megtalálják azt a nagyszerű összhangot, mely a földi élet diszharmóniáját az isteni Ígéretek hatalmas zengése által teljesen megszünteti. Részben B. Tideman után S. „Becsületesen megállj!'4 Theológiai tanévmegnyitó-beszéd. Timotheus II. io-26. Pályaválasztásunk alkalmával tisztában kell lennünk azon czéllal, a melynek szolgálatába állunk. A mi életünk czélja, hogy magunkat az evangélium igazságában nevelve, másokat is eljuttatunk ennek megismerésére és értékesítésére.
