Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-23 / 4. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Papi dolgozatok. Irta Jánosi Zoltán, debreczeni ref. lelkész. IV. kötet. Ünnepi egyházi beszédek. Ára kötve 6 korona. Debreczen. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. 8-r. 256 1. Jánosi Zoltán, a ki a mult évben nagy feltűnést keltett erősen szocziális irányú és tartalmú közönséges egyházi beszédeivel, papi dolgozatainak most megjelent IV-ik kötetében 20 ünnepi egyházi beszédet bocsát közre, elő- és utóimádsággal, a melyek részint eredetiek, részint idegenből átdolgozottak. A külföldi nagy szellemek művei után való átdolgozást nemcsak hogy nem kifogásoljuk, hanem még buzdítjuk is ilyen munkára törekvő lelkészeinket, főleg ha az idegenszerűséget úgy le tudják vetkezni, mint pl. Jánosi Zoltán. Az ő gondolkozásmódja ós individualitása az idegen szerzők után készített beszédekben is teljes mértékben nyilvánul. Jánosi új kötetében is az, a kinek az előbbiben mutatta magát: szocziális prédikátor, a szó nemesebb értelmében. Nagyon jó azonban, hogyha megvonjuk a szoros határvonalat a népszónok és a gyülekezeti concionator között s ha a templomi szónok tartózkodik az erősen kiélezett aktuális politikától s a népgyűléseken uralgó vaskos kifejezésektől, minők pl. ferdült elméjű emberek, bolondok, őrjöngök, gazok stb. A Jánosi irányára is szükség van; az élet, a kor megkívánj a. Csak azt szeretnénk még, hogy ne mint egy félelmetes érczember állana előttünk a maga pazar tudásával, nagy tehetségével, kitörő szenvedelmével, — hanem hogy a szívhez is szólana. Beszédeiben nélkülözzük a megható ellágyulást, a megkapó érzékenységet. Még olyanokban is, minők pl. a nagypéntekiek, melyeknél az alkalom különösen kínálkozik a szív megindítására, nem használja a templomi szónoklásnak ezt a hatásos eszközét, hanem azokban is inkább az elmét foglalkoztatja. Jánosi ideális gondolkozó. Beszédeiben több a theoria, mint a praxis, több az ideál, mint a tapasztalat. Az élet jelenségeiből alig idéz példát, ellenben telve vannak beszédei a legnagyobb, régi és új költők és tudósok műveire való hivatkozással. Óhajtanánk, ha többet merítene az életből, mint a tudós könyvekből. így közelebb jönne a szívekhez és hatása erősebb ós maradandóbb lenne. Most mint egy üstökös csillag valamennyi beszéde. Remek, szép tünemény. Szerkezete, tárgyalása, nyelve mind-mind, hogy úgy mondjuk, a nagyszerűség bélyegét viseli magán. Bámulatra ragad, de fennmarad az égen s nem hull le szívünkre, mint jótékony, megtermékenyítő harmat. Jánosi csillogó, ragyogó szónok, de Jézus mégis valahogy másképen prédikált, mint ő. Az ő minden beszéde egy-egy tanulmány. Beszédeinek kiváló előnyeit sok volna felsorolnunk ; egyes hibákra is tudnánk rámutatni még. De ezúttal csak örömünknek adunk kifejezést ünnepi beszédeinek megjelenése" felett, s nem habozunk kimondani, hogy igen is gazdagodott azokkal prédikáczió-irodalmunk. A ki olvassa, vagy hallgatja, bizonyára sokszor megilletődik és érzi a lelkét emelkedni. Sokat okul és tanul is belőlük. Ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe. A könyv megfelelő, szép kötésben s kifogástalan külső kiállításban jelent meg. BELFÖLD. Az első magyar országos testnevelési kongresszus. Annak, a ki a jelen és ezt megelőző évtizedben lefolyt testnevelési mozgalmakat figyelemmel kisérte, látnia kellett, hogy e téren oly nemzeteknél különösen, a hol az ifjúság testnevelése nem nemzeti alapokra van fektetve, hanem idegen befolyás alatt áll, — mily erőteljes reformmunkálatok keletkeztek s ebből kifolyólag ma már mily nagymérvű és üdvös változtatások, újítások vannak folyamatban. Idegen befolyás és ennek következtében idegen felé hajló természetünknél fogva, sajnos, mi magyarok vagyunk talán e téren a legszerencsétlenebb nemzet; mert sehol a világon, egy nemzetnél sincs annyi idegen minden téren, de különösen az egyes sportágakban és az ifjúság testnevelésére szánt külföldi rendszerekből átvett gyakorlatokban, mint épen nálunk. Országunk erejét bénító, eme veszedelmes helyzet tarthatatlanságát testnevelésünk gazdája, a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége belátván, a helyzet tisztázása szempontjából a mult év deczember hó 27—29-ik napjaira testnevelési kongresszust hívott egybe, melyen három napon, magas színvonalú üléseken, mind oly fontos és életbevágó szakkérdések felvetése és megvitatása forgott szőnyegen, a melyek ha nem is bírtak döntő befolyással arra nézve, hogy már a legközelebbi jövőben a mi viszonyainknak, de főleg a magyar temperamentumnak megfelelő mederbe tereitessék hazai ifjúságunk testi nevelésének a jelenben felette összekúszált és nagy bizonytalanságban leledző folyamata, de valósággal hivatva vannak arra, hogy testnevelésünk rendkívül mély horderejű nyilt kérdése tisztázódjék és a legközelebbi jövőben már megvettessék az az alap, mely hazánk emberanyagának erejét, egészségét és békességét jobban biztosítja, jellemének és erkölcsének nevelése tekintetében pedig mind nagyobb és nagyobb eredményekre vezet. A kongresszus József főherczeg ő cs. és kir. fensége fővédnöksége, gróf Apponyi Albert, Bárezy István, Berzeviczy Albert, Darányi Ignácz, gróf Dessewff'y Aurél, Fülepp Kálmán, Gál Sándor, gróf Hadik Barkóczy Endre, Jekelfalussy Lajos, Molnár Viktor, báró Schönaich Ferencz, gróf Teleki Sándor, Vaszary Kolos védnöksége, Nagy Emil dr., mint a M. V. T. E. Sz. elnöke és lovag Iszer Károly, mint a M. V. T. E. Sz. alelnöke elnöklete alatt a főherczeg Sándor-utczai régi képviselőházban tartatott meg élénk résztvétel mellett, a hol testnevelésünk számos, már őszülő bajnokain kivül a fiatalabb gárda agilis és érdemes képviselőit, valamint a tornatanárok és vívómesterek , nagy számát, úgy a hadseregek köréből, mint a polgári osztályból is volt szerencsénk látni.