Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos. kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Az otthon. Ifj. Hermán de Ridder F.—S. — Vezérezikk: Fulliquet György látogatása. V. J. —- Tárcza: Svájczi himnusz. Roehrich H.—Dr. Tari Imre. — Úti emlékek Izlandból. VII. Sz. L. — Belföld : A Budapesti Skót Misszió ünnepi hete. Forgács Gyula. Külföld: Svácz, Olasz-, Franczia- és Spanyolország. Dr. T.I. — Régiség : Beszélő számok. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az otthon. „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Józs. 24.l

5

. A mi házunk népe! A mi otthonunk! Nem ébresztenek-e ezek a szavak valami különös érzést, valami gyönyörűséget a lelkünkben? Nem keltik-e fel a napsugaras, kedves emlékek egész sorát? Az otthon! Ez az a hely, a hova napi munkánk után örvendező lélekkel megtérünk, a mikor munkánk egy ideig nyugszik s lelkünk vidámságra, karunk pihenésre vágyik. Ez az a hely, a hol a mindennapi élet harczait, nehézségeit és kellemetlenségeit egy pillanatra elfelejtjük. Mikor odakünn már sok minden bánt, gyötör, elkeserít, visszatérünk egy-egy pillanatra arra az oázisra, a hol üdülést, erősödést, nyu almat találhatunk. A mi házunk! Ez a legkedvesebb hely számunkra, mert tudjuk, hogy ott együtt élnek át velünk mindent. Megértenek bennünket, érzik, mire van szükségünk, megértik, mi után vágyakozunk! Künn, a társadalmi élet nyüzsgő forgatagában nem sokat gondolnak az egyes emberrel. Szenvedéseinkben nincs, ki velünk érezzen. Örömeinkben nincs, a ki együtt örüljön velünk. S küzdelmeinkben segítő kézre — fájdalom — oly ritkán találhatunk. Ezer és ezer ember megy el naponként egymás mellett, a nélkül, hogy részvétet vagy örömet érezne embertársa iránt, vagy osztoznék annak sorsában. Es épen ezt adja meg az otthon nekünk, mert ott együtt örülnek és együtt sírnak velünk, s harczolnak is, ha kell, hogy boldogok legyünk. A ini házunk és otthonunk: várunk és szentélyünk is' egyszersmind. Ott éliink igazi életet, ott gyűjtünk erőt, ott nyerünk lelki gazdagságot s az életben való bizalmat. Mindenütt így kellene ennek lenni, mert a hol a családi élet romlásnak indul, ott veszedelmes betegség pusztít! Hisz gondoljuk csak meg, mily rendkívüli hatása van ennek az egész életre. A családi tűzhelynél fejlődünk azokká, a mik leszünk. Ott vezetik akaratunkat, formálják gondolkozásmódunkat. Ott ébresztik föl képességeinket s erőnket^,alakítják jellemünket. Gondoskodjunk tehát a cs« I élet ápolásáról és fentartásáról, különösen 1 a mikor annak meglazulása szinte egyetemes je iSég! Hadd legyen továbbra is a családi fészek az a hely, a hol a gyermek először tanulja meg, mi a kedves, mi a szép; a hol először énekel zsoltárt Isten dicséretére s az élet szépségeit először veszi észre; a hol először élvezheti az élet legnemesebb örömeit és gyönyörűségeit. A hol végül a leggyengédebb ajkak tanítják meg neki az első imádságot, a mellyel Istenhez fordulhat. Mert soha, soha sem veszhetnek ki azok a magvak, melyeket a zsenge gyermeki lélek ifjúságában befogadott, s a melyek ott oly korán meggyökerezhettek! S ha mégis meglátszanék néha, hogy minden fáradozás hiába való volt, ki tudja, az élet késő ősze nem hoz-e még gyümölcsöket egy elkorhadt törzs ifjú hajtásain ? Óh, vajha gondoskodnánk mindnyájan arról, hogy a mi családi életünk örömöt, erőt, megújulást jelentene reánk nézve is, gyermekeinkben pedig még a jövő élet, a jövő társadalom boldogulását is előmozdíthatná! S ez lehetséges is lesz, ha Józsiié szavaival teszünk mi is fogadást arra, hogy mi is a mi házunk népével szolgálni fogjuk az Urat. Ifj. Hermán de Ridder F. Hollandból ford. S.