Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

kozását, érzelemvilágát föltüntető irodalomra. Harmadszor arról, hogy a már működő irodalmi társulatok terjesszék ki ily irányban a működésüket. Végül arról, hogy hogyan történjék ezeknek az iratokmak a szétosztása? A hozzászólók közül dr. Richárd T.-nak, a kínai keresztyén irodalmi társaság tagjának a beszéde volt a legérdekesebb. Háromszor lett volna alkalmunk, szerinte, egész Kínát meghódítani, de a keresztyén egyház megfelelő irodalom híj ján elmulasztotta mindannyiszor. Először 60, másodszor 12 éve, harmadszor tavaly. így tavaly a kínai kormány kérte, hogy az összes új iskolákat ők lássák el könyvekkel, de nem volt elég ember, a ki megírja. Misszionáriusok és benszülöttek együttes működése. Az esti ülés tárgyát „az idegen és a bennszülött munkások közt való kooperáczió" kérdése képezte. Lord Reay elnökölt s Kína részéről Roots L. H. hankow-i püspök, Japán részéről Ibuka K. japán igazgató, India részéről pedig Azariah V. S. benszülött lelkész beszélt. Az utolsó beszéd volt a legföltiinőbb, de korántsem a leghatásosabb. Ez a jó fekete bőrű dél-indiai lelkész őszintén szivén viseli az indiai keresztyén egyház megizmosodását, épen ezért szomorú szívvel látja, hogy az idegen misszionáriusok nem tekintik igazán testvéreiknek a hinduk sorából kikerülő ker. lelkészeket. A míg ez a viszony meg nem változik, a míg idegen és külföldi misszionárius barátokká nem lesznek, az egyház nem fejtheti ki a maga erőit. Nem úr és mester, hanem burát és testvér gyanánt kell ott működniök. Ezért nem találták meg mindig a nép szivét. Az elnöklő Lord Reay, ki hosszabb ideig volt India kormányzója, nem hagyta szó nélkül a fölszólalást, mely a hallgatóságot is kissé kellemetlenül érintette. Egyik legjobb barátja egy brahmin volt s azért tudta azt az óriási birodalmat kormányozni, mert volt közülök igazi benső barátja. Kérdi, vájjon Nyugaton nagyobb-e köztünk a barátság, mint a hogy előtte szóló panaszolta Keleten. Úgy tekintjük a keletieket, mint testvéreinket a Krisztusban! Dr. K. I. KÜLFÖLD. Svájcz. Zwingli szobránál. A svájczi lelkészegyesület Zürich városában tartotta 66-ik közgyűlését. Huszonkét kantonból mintegy kétszáz lelkipásztor jelent meg. Kutter lelkész nagyszabású beszédet mondott a Grossmünsterkathedrálisban, a hol egykor Zwingli hirdette Isten igéjét. Kutter prédikácziójának az volt a magva, hogy az egyház falain kivül élő embertársainkat ne tekintsük kerülendő bűnösöknek, hanem mutassuk meg nékik az élő Istent. Vezesük be őket diadallal Isten országába a mammon birodalmából. Ne legyünk elfogultak és félemberek, hanem tárgyilagosak és egész emberek. Több tudományos, magas színvonalú felolvasás után az egész lelkészi kar Zwingli szobrához vonult. Brassel aussersihl-i lelkész tüzes beszédében megbélyegezte X. Pius pápa legutóbbi encziklikáját, mely a tudatlanság és a fanatizmus tollával íródott. „Reformátoraink — mondá Brassel — nem voltak ugyan szentek római értelemben, de Krisztustól megszentelt férfiakként hirdették Isten igéjét és éltek igazi, evangéliumi életet. Tanításban nem tartották magukat csatalkoztatlanoknak, de erkölcseikben ingadozást nem ismertek. Erősen állottak, mint Svájcz égbenyúló sziklái." Abszint-tilalom. 1908-ban Svájcz lakossága 235 ezer szavazattal 135 ezer ellenében elhatározta, hogy az abszintot, ezt a romboló, gyilkos italt kitiltja az országból. A nemzet-tanács meghajolt a nép akarata előtt és törvényt alkotott, mely eltiltotta az abszint készítését, elárusítását, behozatalát és utánzását. Ezen legújabbi törvényre sok újság keményen rátámadt, hogy túlságba viszi a tömegek erkölcsösítését. Francziaország. Két biblia-társaság egyesülése. A párisi protestáns biblia-társaság azzal a kéréssel fordult a francziaországi biblia-társasághoz, hogy egyesíttessék ez a két testvér társaság. Az országos egyesület azt válaszolta, hogy az egyesülést csak az alapszabályok két első pontja alapján engedheti meg. Az egyik pont erősen hangsúlyozza a szent könyvek isteni sugalmazásába vetett hit szükségességét; a másik pedig arról szól, hogy a társaság csak olyan fordításokat terjeszt a nép között, melyeket a protestáns egyházak helyesnek ismernek el. Minthogy ezen elvi követelések teljesen jogosak, a két társaság egyesülésének most már semmi se állja útját. Evangelizálás hajófedélzeten. Ujabban protestáns misszionáriusok hajóval bejárják Francziaország folyóit és csatornáit és annak tetejéről hirdetik az evangéliumot, miként hajdan Jézus cselekedte a galileai tenger vizein. Nem régiben Parmain falujánál vetettek horgonyt az Oise folyó hullámain. Rousseau, a község szabadkőműves polgármestere falragaszokon tudtul adta a lakosoknak, hogy az elöljáróság, nem ismervén a hajó hordképességét és állapotát, nem hajlandó kezességet vállalni baleset ellenében. így akarta elriasztani Rousseau úr a hithirdetőket. Hajójuk mindig jó karban volt még eddig és soha se történt baj. Parmain község lakói persze mindezt nem tudhatták és az első napon alig merészkedtek néhányan a fedélzetre. De a mikor látták, hogy korántsem kell félniök, nekibátorodtak és a többi prédikácziót már tömegesen, százával hallgatták végig. Spanyolország. Vallásszabadság. A madridi, valencziai és salainankai protestánsok nagy mozgalmat indítottak abban az irányban, hogy az 1869-ben kihirdetett vallásszabadság végre valahára teljesen érvényre jusson, melyet az eddigi kormányok erősen klerikális szelleme elsikkasztott. A kormányhoz intézett feliratokat nagyon sok előkelő politikus, újságíró és jogász is támogatta, a kik eddigelé mindenféle vallásos mozgalomtól és kérdéstől távoltartották magukat. Kérésök ez alkalommal nem akadt süket fülekre. A liberális lelkületű Canalejas miniszter-