Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

évben az öt javítóintézetben 112, ág. h. ev. 36. A gyer­mekmenhelyekben ref. volt 5592, ág. h. ev. 1402. Ár­vaházakban volt ref. 498, ág. h. ev. 370. Vakok inté­zetében volt ref. 80, ev. 28. Siketnémák intézetében volt ref. 75, ev. 35. Hülyék intézetében volt ref. 32, ev. 17. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 : XIV. t.-cz. szempontjából bejelentett lelkészségek száma 1908-ban 3974 volt. Ezek közül esett a ref. egyházra 1471, ág. h. ev. egyházra 370, a gör. kel. román egyházra 1944, a gör. kel. szerb egyházra 16, az unitárius egyházra 106, végül az izraelita felekezetre 67. Állami jövedelemkiegészítés czímen kifizettetett 1908-ban: a református lelkészeknek az ág. h. ev. „ a gör. kel. román „ a gör. kel. szerb „ az unitárius „ az izraelitáknak „ összesen 969,421 K 59 f 217,860 „ 07 „ 1.175,653 „ 63 „ 2,315 » 53 . 115,945 „ 45 „ 22,938 „ 88 „ 2.504,135 K 15 f Az ág. h. ev. egyház vesztesége a gyermekek val­lására vonatkozó megegyezéseknel (a nyereség-vesztesé­gek leszámítva) 530 (az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ához viszonyítva 265), áttérés folytán (a társországokban el­ért 2 nyereség levonásával) 330, felekezetből való kilé­pés folytán 235, összesen tehát 1095. (Az 1907. évben volt: 1229, 1906-ban 859, 1905-ben 1039, 1904-ben 1163, 1903-ban 989). Kivándorlás folytán 4903. (1907-ben volt 16,950). (Visszavándorolt körülbelül 540). A református egyház vesztesége a gyermekek val­lására vonatkozó megegyezéseknél (a nyereség-veszte­séget leszámítva) 363 (az 1868. évi t.-cz. 12. §-ához viszo­nyítva 181'5), áttérés folytán (a társországi hat veszte­ség hozzáadásával) 190, felekezetből való kilépés foly­tán 161, összesen tehát 714. (Az 1907. évben volt 1764, 1906-ban 1044, 1905-ben 1111, 1904-ben 1479, 1903-ban 1574. Határozott és lényeges javulás az előző évek­kel szemben). — Kivándorlás folytán 4543. (1907. év­ben volt: 14,670). Visszavándorlás körülbelül 510). Homola István. A róm. kath. lelkészek kongrua rendezése — mint tudjuk — 1908-ban jutott végleges befejezéshez. A ren­dezéshez a vallásalap állandóan évi 1.200,000, a nagyobb egyházi javadalmasok évi 700,000 koronával járulnak hozzá; a többit az államkincstár fedezi — gróf Apponyi Albert szívessége folytán! Sőt figyelemreméltónak tar­tom megemlíteni, hogy az ú. n. „helyi káplánok" épúgy, mint a magasabb képesítésű lelkészek 1600 koronáig kapnak kiegészítést a róm. kath.-oknál, míg a más fe­lekezetek segédlelkészeinek kongruája csak 1000 kor., — nagyobb dicsőségére az egyenlőségnek és viszonos­ságnak. A 2898 róm. kath. lelkész és 659 segédlelkész ré­szére összesen 3.020,491 kor. segély utalványoztatott ki és pedig 1050 latin szertart. lelkész és 622 segédlelkész részére összesen 1.151,201 kor., 1848 görög szertar­tású kath. lelkész és 37 segédlelkész részére pedig 1.869,290 korona. Az úgynevezett dologi természetű s más feleke­zetűek által a róm. kath. plébánosoknak fizetett párbér-szol­gáltatások megváltására 248 plébánia számára összesen 8661 kor. kárpótlás utaltatott ki a vallás- és közokta­tásügyi tárcza terhére. Hogy ezeket a terheket az 1790/91. XXVI. t.-cz. végleg megszűntette és kijelen­tette, hogy azokért semmiféle kárpótlás nem jár, az Hekuba volt gr. Apponyinak is, meg a koalicziós kor­mánynak is! * * * A birodalom egyházi és valláserkölcsi közállapotai felett ily szemlét tartván, miután nyereségről — sajnos — ezúttal sem szólhatunk, állapítsuk meg végered­ményül az ág. h. ev. és a ref. egyházak 1908. évi vesz­teségszámláját: MISSZIÓÜGY. Az edinburghi világmissziói konferenczia. IV. A keresztyének kötelessége a pogányokkal szemben. Június 19-én, vasárnap a délelőtti és a korai esti órákban tartott istentiszteleteken városszerte a konfe­rencziára kiküldöttek prédikáltak a missziókról. Ülés csak este 8 órakor volt az Assembly Hall-ban, melyen Lord Balfour of Burleigh elnökölt. A vasárnap azonban alig látszott meg a résztvevők számán: mint mindig, úgy most is megtelt a hatalmas terem. Az első szónok az aránylag még igen fiatal york-i érsek: dr. Lang volt. A keresztyén nemzeteknek a nem­keresztyén népekkel szemben való kötelességei teljesí­tesénél három irányelvet állapított meg. Először azt, hogy a keresztyén fajok törekvéseinek nem saját érdekeik előmozdítására, hanem a nem-keresztyén népek jólété­nek a növelésére kell irányulniok. Másodszor : veszedelmes nem-keresztyén fajokat csak anyagilag erősíteni, a nélkül, hogy szellemileg is erősítenők őket. A nem-keresztyén népek közt munkálkodó keresztyén nemzeteknek felelő­ségük érzetében idehaza is Isten népéhez méltó életet kell élmök. Ugyanerről a tárgyról beszélt dr. Low Seth, New-York volt polgármestere. Fölemlíti, hogy mik ellen küzdött a missziói munka: az ópium ellen való küzdel­mét immár siker koronázza; az alkoholizmus és kényszer­munka ellen való föllépését még nem. Ha a keresztyén fajok nem-keresztyénekkel egyesülnek, a sárga vesze­delemből arany állapotot lehet teremteni! Tasuku Haravda japán igazgató viszont arról beszélt; hogy a nem-keresztyén fajok mit tehetnek Krisztus egyházáért. Szólott Indiáról, a vallások hazájáról, Kíná­ról, azután saját hazájáról, Japánról, hol negyven éve még meg volt tiltva a keresztyénség, ma pedig már hatalmas arányokat ölt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom