Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

Majd áttér az emberi ismeret fokonkénti fejlődésének az ismertetésére. Itt használt lélektani műszavai nem fedik a lélektanban már szinte általánosan elfogadott terminusokat, de hiszen a magyar bölcseleti műnyelvet csak azóta fejlesztették ki. Majd kijelenti, „hogy a ki öntapasztalása, öngondolkodása s a szilárd alapú tudományok segítségével odajutott, hogy előtte a természet és társadalom, a világ és élet fő-fő törvényei és igazságai annyira ismeretesek, hogy azokról határozott meggyőződéssel bír és teendői iránt teljesen tájákozva van, — annál az ismeret igazi tudat". Azonban vannak a tudásra nézve korlátok, melyeken semmiféle lángész sem képes áthatolni; mert a véges emberi ész, tudásával a végtelent ki nem merítheti. Ily kérdések; hol, mikor, mikép kezdődött a lét, hol vette magát az anyag, az anyag volt-e az első vagy az eső stb. Bizony „az emberi tudás aránya az emberi tudatlansághoz mérve annyi, mint egy kis, vagy egynéhány sziget a végtelen Oczeán közepén". Itt kezdődik a hit: ;iz emberi lélek ősvágyainak egyike, az isteninek sejtése és méltányolása. Eleintén homályos sejtés, ösztönszerű reveláczió ; majd tudatossá lesz, végül úgy jelentkezik az isteni, mint tisztán szellemi és szent hatalom. A vallásos vagy metafizikai hit tárgyai: Isten, egy önálló szellemi világ, az ember magasabb rendeltetése, végre örökké tartó egyesülés és élet a dicsőült szellemekkel. Azután szépen fejtegeti a hit kulturális fontosságát. Az élő hit nemcsak nemesebb nevelője és megszentelője az életnek, hanem szükség esetén ott működik, mint ápoló és gyógyító angyal... A profán embernek borzasztó dolog még csak gondolni is a halálra, — hát még, mikor az már közeledik. Ellenkezőleg az, kinek szívében élt és él az istenes hit s ő annak sugallata szerint élt és tett, most halálos ágyán is derült és nyugodt lélekkel mondhatja: úgy éltem, mint istenbeli hitem sugallá; bűnvád nem nyomja lelkemet: bizton tekintem mély sírom éjjelét; zordon, de nem, nem lehet az gonosz, ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják.. . Vandrák e szavaiból is félreismerhetetlenül kiárad egy czélhoz ért nemes lélek harmonikus élet- és világnézete, mivel pedig tárgyalt művei és közhasznú tanítói tevékenysége között szoros összhangzás volt, egy oly eszményi filozófust tisztelhetünk benne, a kiben a teoretikus bölcseség egyesült a praktikus bölcsességgel. Igazi idealista volt, a ki eszményi szempotból tekintette az életet, s nemcsak hirdette, hanem cselekedte is a rectum és honestumot. Egy ily ember nem élt hiába ; emléke halott poraiban is áldott ós késő unokák kegyeletes kötelessége, hogy ránk maradt becses munkáiból, mint a legnemesebb erkölcsi idealizmus kútforrásából, újból meg újból merítsenek bátorítást a közjóért kifejtendő önzetlen és ernyedetlen munkásságukhoz. A XIX. század magyar filozófiai irodalmának majdani történetírója kell, hogy szenteljen néhány lapot az ethetikai tudomány ez elsőrangú régi képviselőjének. Dr. Szelényi Ödön. KÖNYVISMERTETÉS. Az iskolai nevelés lehetősége és a szocziálisták nézetei a nevelésről. A tárgyias nevelői gondolkodás érdekében. írta dr. Imre Sándor. Budapest, 1909. Franklin-társulat. Ára 3 korona. (Folytatás.) Ezek után a rendszeres nevelés föltételeit keresi a tanulmány. Csaknem mindnyájan örömmel látjuk egy-egy volt tanítványunkon a vele való foglalkozás nyomát. Ez megnyugvásra ne indítson, mert a mit látunk, nem a mi iskolai nevelésünk eredménye csupán. A külső hatások és rendszeres nevelés közt jó megtenni élesen a külömbséget. A tanuló olyan nevelés közt fejlődik, a melyben egyik együttható a család, másik az iskola, harmadik a kettőn kivül eső környezet. E három tényező ereje időnkint és személyenkint különböző, egyik a másikat — úgy tetszik néha — le is győzheti. El kell már egyszer ismernünk, hogy növendékeink alakulása nem a mi érdekünk. Ez a nevelés csak a töméntelenül sok hatás esetleges csoportosulása. Vájjon végezhet-e egységes munkát a köznevelés óriási szervezete ? A mindenrendű tanítóságban nincs egység. így a tanulók nem nyerhetnek alapot világnézetük kialakulására A mai viszonyok közt a neveléstudomány jobban nem érvényesülhet, változásra van tehát szükség. Változniok kell azoknak a körülményeknek, melyek közt az iskolai nevelés folyik. Ez a változás meg csak akkor válik lehetővé, ha általánossá válik a nevelői gondolkodás. Az általánossá vált tudatos nevelői gondolkodás azt biztosítaná, hogy az előbb vázolt külső hatások ne gátolják, hanem segítsék az iskola munkáját. A nevelői gondolkodás megteremtésében is legfőbb eszköz az iskola. A nevelői gondolkodás első sorbaa az iskolában hasson át mindenkit. Legelső sorban hassa át a tanítóképzők tanárait, a középiskolai tanárokat képző egyetemi tanárokat is ideértve A nevelés intézése dolgában legmagasabb polczon is a nevelés gondolata legyen' az irányadó. Ha ugyanis a köznevelés intézésével foglalkozókat mind eltölti a nevelői gondolkodás, akkor már a társadalom nevezetes része terjeszti az iskola megbecsülését. Azáltal, hogy az iskola hatását nem gátolják, terjesztik az iskolai nevelés hatását. Az iskola jóságát megérző tanítványokból fejlődnek majd az első segítőtársak s azok gyermekével már könnyebb lesz a munka. Imre Sándor tehát magában az iskolában akarja első sorban megjavítani a rossz iskolát. Ervei nyoiuonkövetésekor minduntalan előttünk áll Apáczai Cseri János, a ki hasonlóképen az iskolák átalakításával, a tanulók és tanítók javításán elkezdve akarta megteremteni az erdélyi köznevelést s az általános nevelői gondolkodást. Tovább folytatja a lánczolatot: a nevelői gondolkodás elterjedése közüggyé tenné a nevelést. Állandó lenne iránta a figyelem, akkor pedig lehetetlen lesz egyoldalúvá tenni akár politikai, akár egyéb czélok érdekében. Nem részletekben való (tantervi!) újítgatásokra vagy szervezeti módosításra, hanem az egész társadalom gon-