Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

A vitát a bizottsági elnök szavai zárták be. A keleti országok itt levő fiai útján azt üzeni az ottani egyházaknak : láthatták, mily rokonszenvvel tárgyalták Nyugat fiai az ő függetlenségi törekvéseiket. Azt üzeni nekik, ne féljenek, mintha nemzeti érzésüket nem tartanok eléggé tiszteletben. Egyszersmind kéri őket, hogy viselkedésükkel ne hátráltassák esetleg egyházaik teljesjogúságának elismerésére irányuló törekvéseinket. A missziói törekvések története. Az esti gyűlésen, melyen Beaver generális elnökölt, két előadó „Missziói törekvések a történelem világánál" czímen beszélt. Dr. H. A. A. Kennedy, az edinburghi New College-ben dr. M. Dods utóda, az ős keresztyén egyház missziói törekvéseiről beszélt. Különösen Szent Pál működése alapján, a modern missziókkal kapcsolatban. Szépen állította először szembe, majd egymás mellé az ősi és a modern egyház törekvéseit. Ott egy a nyelv, egy a vágyakozás; itt különbözők a nyelvek, különbözők a társadalmi berendezkedések, a politikai szervezkedések. De most is ég a vágy ott messze keleten milliók szivében egy új világ után. Ez teszi közössé az ős keresztyén egyházbeli missziói törekvéseket a maiakkal. Ugyancsak a mai missziói törekvésekkel kapcsolatban, W. H. Frere lelkész a középkori egyház missziói munkásságáról beszélt. Több tanulságot meríthetünk belőle. Többek közt azt, hogy csak az erős hit képes kiállani az összeütközéseket a nagy világvallásokkal. De sem a hol agresszív, hol megalkuvó föllépés, sem az a módszer nem válik ma már be, hogy meghódították egyszerűen a királyt s vele együtt megnyerték a népet is. A tömegtérítés se állhat fönn napjainban, sem a csodákkal való térítés. Ma más csodák: az Isten csodái működnek az óriási missziói területeken! (Folyt, köv.) Dr. K I. KÜLFÖLD. A clevelandi ref. egyház ügyében. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Becses lapja folyó év május 8-iki számában az egyházi hírek rovatában, innen a tengeren túlról egy közlemény jelent meg, a melynek ezen végső passzusa: „Tehát ismét kilátás van egy mindenképen sajnálatos helyzet előállására, arra, hogy a hazai és az amerikai ref. egyházi hatóságok összeütközésbe kerülnek és világi bíróság döntését provokálják, mint az oly nagy port felvert trentoni esetben is" — egy kis helyreigazításra és megvilágításra szorul. S hogy ez az ügy kellő megvilágításban legyen látható, szükséges a clevelandi első magyar ref. egyház csatlakozási történetét legalább is dióhéjban ismertetni. A clevelandi első magyar ref. egyház, a mely a jövő évben 20 é.ves lesz, legrégibb, legnépesebb és legtöbb ingatlannal bíró egyháza az amerikai magyar reformátusságnak. A mely ingatlant 12 évi clevelandi lelkészségem alatt a hívek hangya szorgalommal gyűjtögettek, szerezgettek évről-évre. Mikor a csatlakozás ügye felszínre került és gróf Dégenfeld József úr személyesen azon fáradozott közöttünk, hogy az amerikai magyar reformátusságot egy egységes szervezetbe gyűjtse össze, az én egyházam is hajlandónak nyilatkozott a csatlakozásra és pedig a főgondnok úrnak már első amerikai útja alkalmával. De, sajnos, a nemes ügynek csakhamar ellenségei támadtak, még azon lelkészek között is, a kik a hazai alma materek emlőin nevelkedtek és a kiket hazai egyházi hatóságok bocsátottak ki az amerikai magyar reformátusság lelki gondozására és vezetésére. Látva a magyar ref. egyházakat támogató német eredetű amerikai ref. egyház, hogy nincsen meg a kellő összhang a magyar lelkészek közt, azzal kezdtek bennünket, a kik ingatlannal bírtunk, ijesztgetni, hogy ha az egyháztagok közül csak egy is akad, a ki a német eredetű amerikai ref. egyházhoz hű marad, a belmisszió-hatóság, mint legfőbb egyházi testület, polgári per útján elveszi a birtokát és annak az egy vagy néhány hű embernek adatja át, a kik nem akarnak csatlakozni. így állván a dolog, a clevelandi magyar ref. egyház, bár a csatlakozás mellett nyilatkozott, kijelentette, hogy várakozó állást foglal el. Bevárja, hogy a hazai egyetemes egyház legfőbb hatósága tárgyalásba bocsátkozik az amerikai német eredetű ref. egyházzal és a kölcsönös tárgyalás folyamán megoldják a csatlakozási ügyet békességgel. A hazai egyház fel is vette a tárgyalást, rendkívüli megbízottakat küldött ki Amerikába, tárgyalni az itteni belmissziói bizottsággal. Eggyel tárgyalt is a belmissziói bizottság, de már a másikkal nem bocsátkozott tárgyalásba. Egyházunk türelemmel várta a megoldást, nem akarván évtizedeken át szerzett vagyonát koczkára tenni, mert ennyi ref. magyarság közt, mint Clevelandban van, egy pár embert könnyű szerezni, hogy ellenezze a csatlakozást. Igazolja ezt a trentoni eset, a hol egyhangúlag mondta ki a gyülekezet a csatlakozást és a tárgyalásra mégis sikerült néhány főből álló ellenzéket szerezni. Ha valaki fáradozott a csatlakozási ügyből származott ádáz harez megszüntetése, az egységes békés munkálkodás megteremtése végett, én fáradoztam eleget. Mennyit gyűléseztem, utaztam, mennyit írtam, de mind hiába; sőt négy évi fáradozásom után azon szomorú tapasztalatra jutottam, hogy azon lelkészek sem akarják mind komolyan a békés kibontakozást, illetve a Reformed Churchtól való elválást és így a hazai egyház missziójához való csatlakozást, a kiket a mozgalom pártolóinak gondoltam. 1908 május havában volt a yorki zsinat, a melyen zsinati tag voltam Tomcsányi József világi küldöttel, a magyar classis (egyházmegye) részéről. Ezt megelőzőleg volt egy értekezlet, a melyre megbízás folytán egy memorandumot készítettem, a melyben fejtegettem a magyar ref. egyházak egy szervezetben való tömörítésének, egységes vezetésének szükségességét, a jelenlegi fejetlenség helyett; kimutattam, hogy ez csakis a hazai egyház missziójánál érhető el. Befejeztem a memorandumot azon kérő szóval: „Testvérek ! bocsássatok vissza bennünket az édesanya szerető keblére", — Egy lelkésztársam indítványára több pontot töröltetni rendelt a bizottság, azon az alapon, hogy az általam készített memorandum nagyon sovinista. Ha ezt a zsinati atyák elolvassák, azonnal mind elbocsátanak bennünket. Nagyot néztem erre a beszédre, de a többség kívánatára törölnöm kellett a kifogásolt részeket. Az így megcsonkított memorandumot, több példányban sokszorosítva, személyesen vittem el a zsinatra és ott szétosztottam a tekintélyesebb, befolyásosabb zsinati atyák között. Annyi eredménye lett a megcsonkított memorandumnak is, hogy a belmisszióbizottság azonnal utasította a pittsburgi synodot (egyházkerület), hogy a pittsburgi ref. egyházat, a mely abban az időben vált el a Reformed Churchtől, bocsássák át a hazai egyházhoz, illetve annak amerikai misszójához..