Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

És dr. Good Jakab és Tomcsányi József személyében két delegátust küldtek haza Budapestre, tárgyalás végett. Alig indultak el a delegátusok haza, a classis (egyházmegye) egy leiratot kapott a belmissziói bizottságtól, liogy írjon utána a két delegátusnak, hogy végleges tárgyalásba ne bocsátkozzanak, csak azt eszközöljék ki a konventi elnökségnél, hogy a novemberben tartandó konventi gyűlésre küldendő két delegátust fogadja és vele tárgyalásba bocsátkozzék. Épen, midőn a két delegátus a külmisszió-bizottsággal való tárgyalásra megjelent Pesten, akkor kapták meg a classis átiratát. S a mint egyik delegátus személyesen elmondta nekem, nem kis boszúsággal teltek el, mikor az elindulásuk alkalmával nyert megbízatást a végleges kibontakozás létrehozására nézve visszavonták tőlük. Tehát a két küldött utazása, költekezése hiábavaló lett. Pedig, a mint az egyik delegátus mondta, a végleges kibontakozás létrejött volna. A konvent szívesen fogadta a Reform ed Churcli amerikai delegátusait, s úgy szóval a delegátusokkal, mint hivatalos átiratban a belmisszió-bizottsággal közölte, hogy a novemberi konventi ülésre szívesen fogadják az újabb küldötteket és velők tárgyalásba bocsátkoznak. A Reformed Church azonban az őszi konventi gyűlésre nem küldött képviselőket. Ebből világosan azt lehetett következtetni, hogy a Reformed Church nem akarja komolyan az ügy megoldását, csak hosszú halogatással akarja elodázni a dolgot, körülbelül úgy gondolkozván, hogy a konventi elnökség belefárad az éveken át tartó huzavonába és feladja amerikai magyar misszióját. Ezen sajnos tapasztalat után a várakozásból a tett terére léptem, 1909 január 10-én. Az évi rendes gyűlésen feltártam gyülekezetem előtt a csatlakozási ügy mibenlétét, és szavazás alá bocsátottam, hogy akar-e egyházam továbbra is a német eredetű ref. egyház kebelében maradni, avagy megújítja azon két rendbeli régibb határozatát, melynél fogva a hazai egyetemes egyház amerikai missziójához kíván csatlakozni? Nagy szótöbbséggel kimondta a gyülekezet, hogy nem vár tovább, hanem csatlakozik, azon feltétellel, ha hazulról nagyszámú gyermekeink nevelésére óvodavezetőt és kántortanítót kapunk és felállíttatik a nyugati egyházmegye, a mennyiben csatlakozása után ebbe kíván belépni. Harmadnap, január 13-án volt a belmisszió-bizottság első évnegyedi gyűlése Philadelphiában. Személyesen mentem el a gyűlésre és bejelentettem egyházam határozatát, kellőleg megokolván elválásunk okát. Két napon át halogatta a belmisszió-bizottság a határozat hozatalát; a második nap este 8 órakor közölték velem, hogy ha az egyházmegye (classis) elbocsátja a clevelandi egyházat, akadályt nem gördít elébe, hanem a hét ezer dollár kölcsön az egyházmegye elbocsátása után azonnal visszafizetendő. És- mi történt? Alig jöttem haza, Mr. C. M. Boush missziói ügyész és Rev. Souders kerületi superintendens már Clevelandban volt és a hat főből álló ellenzék vezérével és egy clevelandi ügyvéddel tárgyalt, hogy azonnal pert indítsanak ellenünk, illetve birtokunk ellen. És az ellenzék vezérét arra ösztönözték, — mivel a hat ellenzék kevésnek látszott ellenzékül, — hogy menjenek a nép közé és szerezzenek minél több aláírást. Az ellenzék ennek hűségesen utána is látott; három embert felfogadott, hogy ívekkel házaljanak, de hogy mi van az ívre írva felhívás gyanánt, azt nem voltak hajlandók megmutatni. Ezt hallva, nagy fáradsággal feljártam az egyháztagokat, hogy meggyőződjem a dolog mibenlétéről. Örömmel konstatáltam, hogy a hat ellenzéken kívül alig egy pár egyén írta alá az ívet s azok is félre voltak vezetve. Rájöttem, hogy 19 aláírót szerzett az ellenzék vezére és ezek közül körülbelül 11 nem is volt egyháztag; sőt olyan embernek is alá volt a neve írva, a ki nem is látta az ívet, hanem tudta nélkül írták alá a nevét, a mi ellen tiltakozott is. Én levén a classis (egyházmegye) ez időszerinti elnöke, azonnal rendkívüli classis-gyűlóst hívtam össze. Tudomást szerezvén Rev. Souders kerületi superintendens a gyűlés összehívásáról, arra kért, hogy halasszam el a gyűlés megtartását a trentoni per letárgyalásáig. Valószínűleg úgy gondolkozott, hogy ha a trentoni egyház megnyeri a pert, melyet a Reformed Church a birtoka ellen indított, akkor nem veszik fel a harczot a clevelandi egyházzal sem. Én teljesítettem a superintendens úr óhaját, a classis-gyűlést a trentoni per letárgyalása utáni időre tűztem ki. A classis-gyűlés egy szótöbbséggel bocsátotta el egyházunkat. Hogy nem egyhangú volt a határozat, annak tulajdonítom, hogy a kerületi superintendens úr meglátogatta a még a Reformed Churchhöz tartozó lelkészeket, bizonyára nem azért, mert látni óhajtotta őket, hanem valószínűleg egy kis instructiót adott nekik. Ezt onnan is gyanítom, mert a mi még egy classis-gyűlésen sem történt, most titkos szavazás rendeltetett el közkívánatra, de csakis a clevelandi ügynél. De hát nekünk mindegy volt, akár egyhangú, akár egy szótöbbséggel törtónt a határozat, csak hogy elbocsátottak. A hivatalos elbocsátót is megkaptuk, senki a gyűlésen felebbezést nem jelentett be. Én ezek után azonnal kértem felvételünket a hazai egyház amerikai missziójához. És mi történt? Elbocsáttatásunk után 8 hónap múlva, az októberben tartott pittsburgi synod (egyházkerület) gyűlésére felebbezést adott be Harsányi Sándor homesteadi lelkész az elbocsátó határozat ellen. Hogv mi alapon ? — azt csak fél esztendő múlva tudtam meg, azt sem hivatalosan, , hanem véletlenül. A felebbező azt hozta fel okul, hogy elbocsátásunk érvénytelen, mert olyan egyén is szavazott, a kinek nem volt joga ; holott az egyházmegyei gyűlés egyhangúlag állapította meg a kifogásolt egyén illetékességét. Tehát úgy okoskodott, hogy ha ezt a szavazatot leütik, akkor nincs többség. Pedig a szavazás titkos volt, tehát hogy tudhatta a felebbező, hogy az általa kifogásolt egyén mire szavazott? A pittsburgi synod (egyházkerület) feloldta az egyházmegye elbocsátó határozatát. És a classis folyó évi április 4-ikén tartott gyűlésén egyszerűen tudomásul vette. (Folyt, köv.) Cleveland. Csutoros Elek, ref. lelkész. IRODALOM. A Népművelés június 26-iki (25.) száma a következő tartalommal jelent meg: V. S. Kapuzárás cz. czikke rámutat arra, hogy míg a kapuzárás a teljesített munka jóleső megnyugvásával történt eddig, a pedagógia mai állása igen különböző szempontból ítéli meg az iskolai munka feladatát és eredményeit. Pintér Zsigmond Pabst: „Praktische Erziehung" cz. műve alapján a gyakorlati nevelésről ír. Szemeink előtt állanak a nevelés korlátozó tényezői. Eddig is tettünk némelyes megoldást a gátló tényezők csökkentésére. Ezeket a humanitárius intézmények neve alatt ismerjük. Szász. Irén czikke a gyermeki fejlődés megfigyeléséről szól. Nálunk Juba Adolf dr. iskolaorvos végzett a gyermek testi fejlődését feltüntető megfigyeléseket. Adataiból már eddig is levonhatjuk a tanulságot, hogy a szellemi képességnek legjobban ked-