Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-16 / 3. szám

Es e téren ne menjünk tovább; maradjunk csak a tanügy munkásainál. A népiskolai tanítónak, még ha megfelelő képzettsége és hivatásszeretete van is, az anyagi megélhetés gondjaival kell küzdenie. Tehát nem élhet kizárólag iskolájának. Sőt az iskolai munka sok esetben mellékessé válik, mert a megélhetés biztosítása a magánfoglalkozás hajszolására kényszeríti. A gyermekek egyéni nevelésére meg teljesen képtelen. Tanításában és nevelésében nem képes azt a czélt elérni, hogy a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően, munkaszerető, egyházukhoz törhetlenül ragaszkodó honpolgárokat neveljen ; hiszen ilyet nem is követel tőle senki. Iskolalátogatói az ismeretek tömege és pontossága után ítélik meg iskolájának értékét; holott ennél értékesebbek a nevelői hatások. Vagy a középiskolában érvényesülnek-e a nevelői hatások? Tanár és tanítvány érintkeznek-e egymással a tanórákon kívül? Rendszeresen sehol. Ott van tanár ós tanítvány közt a nagy választófal, hogy a tanítás főczólja az osztályozás. Ebből folyik a tanításnak sovány módszeres eljárása, mely a magyarázatban és a feleltetésben kimerül. Nevelői hatás csak elvétve érvényesül. Ilyen körülmények közt nem fejlődhetik ki tanár ós tanítvány közt szeretet és bizalom, különösen pedig annak a tudata, hogy tanárnak és tanítványnak közös czéljaik vannak. A tanulók a nyújtott ismeretek egyrészének értékéről elismerik ugyan, hogy azok az általános műveltségnek elengedhetetlen követelményei, de jelentékeny részükről legfeljebb azt ismerik el, hogy azok észfejlesztők. Ez azonban még nem indok egyetlen tantárgynál sem arra, hogy az nyolcz éven át taníttassék. És csodálatos, hogy nálunk még mindig nincs levéve a napirendről az egységes középiskola eszméje. Holott, ha az egyéni nevelést középfokon biztosítani akarjuk; ha az egyéni képességek fejlődésének szabad tért akarunk nyitni: nem az egységesítés, hanem épen a középiskolai oktatásnak olyan irányú átalakítása volna szükséges, melyben a különböző irányú hajlamok megtalálják maguknak a megfelelő helyet. Francziaországban pl. most kísérleteznek egy új középiskolával. Németországban már ez idő szerint sem két iránya van a középiskolának, sőt Paulsen, a neves porosz pedagógus, még az érettségi vizsgálatnak is olyan átalakítását tartotta kívánatosnak nem régen megjelent nagy munkájában, hogy a tanulók egyes szakokat az érettségi vizsgálaton mellőzhessenek. Elismeri, hogy így nagyon tarka lesz az érettségi vizsga, de ezzel is leszámol.1 Felsőbb oktatásunk gyakorlati irányáról meg alig beszélhetünk. A mikor egyetemi rendszerünk mellett a tanulók legnagyobb része egyáltalában nem látogatja az előadásokat, sőt jelentékeny része ínég az egyetem székhelyén sem tartózkodik, s a mikor pl. a vidéki jogakadémiák elnéptelenednek, mert a tanórák látogatását ko-1 Paulsen : Richtlinien der jüngsten Bewegung ini höheren Sclnihvesen Deutschlands. inolyan akarják venni, s a mikor mindezek daczára a vidéki jogakadémiák korlátozása és nem azok fejlesztése a mai közoktatási politika czélja. Dr. Barcsa János. KÖNYVISMERTETÉS. Kalászok egy 40 éves papi pálya útszéléről. Nemzet, egyház, család örömében és gyászában mondott beszédek. írta Lágler Sándor kölesdi ev. lelkész. Ára 4 kor. Kókai Lajos bizománya. Lágler Sándor, kölesdi ev. lelkész neve nem ismeretlen a magyar protestáns egyházi irodalom körében. Sok éven át szerkesztette ő Kálmán Dezső kölesdi ref. lelkésztársával ós egykorú barátjával együtt a „Protestáns Pap" czímű gyakorlati folyóiratot, a mely hosszú időn át nemcsak homiliai dolgozatokat közölt, hanem a gyakorlati lelkipásztorkodás, egyházkormányzás mezejéről vett eszméitető, ismeretközlő czikkeivel igazi házibarátja, tanácsadója volt a protestáns lelkészeknek és egyszersmind szerkesztői, munkatársai és szelleme által előmozdítója a két protestáns egyház közötti testvéries viszonynak. Kedves, felejthetetlen emlékek fűznek engem is ahhoz a kedves tolnamegyei községhez, a hol nyári szünidőmnek legkedvesebb napjait töltöttem és a Protestáns Pap expedicziójában mint gyermek és ifjú nem egyszer segédkeztem. S most itt vannak előttem e „Kalászok", a tisztességgel, sok elmélkedéssel, lelkesültséggel, nem egyszer gondok és aggodalmak között, de minden időben nagy hűséggel befutott útnak „széléről". Tisztelettel, szeretettel, meleg, várakozó szívvel nyúltam e könyvhöz, mert tudtam, hogy tanult főnek, jó lelkipásztornak, hívei szerető atyjának, melegszívű férfiúnak munkáit találom benne. A czím helyesen jelöli meg a tartalmat. Nem csalódtam. Szeretteinek és mindenek felett gyülekezetének életével szorosan összeforrott szívnek; az evangélium által áthatott és megtermékenyített, nyájával együtt örvendező és bánkódó léleknek gyümölcsei: érett, tartalmas kalászai e könyvben foglalt dolgozatok. Összesen 49 beszéd van a kötetben. Két beszéd nagy nemzeti gyász alkalmával — Erzsébet királyné, Kossuth — elmondott; 17 „alkalmi"—püspöklátogatás, templom-alapkő, torony- és népiskolaavatás, keresztelés és esketés — és 30 temetési beszéd képezik annak tartalmát. Nem veszem rendre, nem bonczolgatom egyenkint őket; nem is mondom, hogy mind egyenlő értékűek. De egyet mondok és konstatálok és ez az, hogy az érdemes szerzőnek minden beszédében van mondanivalója. Olvasva a dolgozatokat, szinte látom, a mint ül a szerző egyszerű múzeumában, nyitott bibliája mellett, vagy kertjében sétálva elmélkedik Isten csudálatos dolgai felett, akként, hogy gondolataiban és szívében ott élnek azok is, a kikhez szólani fog. Ismeri bibliáját; de ismeri gyülekezetét is. Elméjében és szívében forgatja