Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-26 / 26. szám

m EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A Jákób-lajtorja. Kutsch-Lojenge S.— Y. J. — Vezérczikk: Világmissziói konferenczia. Dr. K. I. — Könyvismertetés: Egy bírálat folytatása. V. J. —Belföld: Az ország 1908. évi egyházi ós valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Értesítés a félárú vasúti jegyek ügyében. — Misszióügy: Az edinburghi világmissziói konferenczia. Dr. IC. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A Jákób-lajtorja. „És álmot láta Jákób : íme egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte. I. Móz. 28. 12.a. Es álmot láta Jákób: íme egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte. Jákób képzelete azzal foglalkozott, a mivel a szíve tele volt. Istentől és az embertől elhagyott szegény vándornak érezte magát. De az Istenére való gondolás nem hagyhatta el őt! íme a felhők fátyola egyszerre megnyílik szeme előtt. Egy lajtorja van felállítva s az összeköti az eget és a földet. Micsoda evangélium-hirdetés ez! Mily kevéssé értette meg Izrael népe s mily kevéssé tett róla bizonyságot! Jahveh távollevő Isten volt s az is maradt rájuk nézve, annyira távollevő, a ki Istent látta, meg kellett halnia! Azonban Jézus helyreállította az ég és föld között való közösséget! Jézus által Isten gyermeke lett a i ember s ezáltal ismét megnyílt az Isten atyai trónjához vivő út. |S a keresztyének azután mégis ismét eltávomaguktól az eget és az Istent s a közöttük és a közte levő távolságot gyarló emberekkei töltötték be. Szegény, sajnálatraméltó keresztyének ! Halljátok csak ezt az evangéliumot: egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte. Ertitek-e ezt a nyelvet? A lajtorja a földről emelkedik az égre. Avagy nem mindig alulról fölfelé megyünk-e azon a lajtorján? Avagy sohasem borultatok le imádkozni? Nem kényszerített a nyomorúság soha kérésre? S nem emelkedtetek-e akkor az imádság szárnyain mind fennebb és fennebb, a mennyhez mind közelebb és közelebb ? S nem vitt-e be titeket az imádkozás angyala a mennybe? Azonban a lajtorja felülről lefelé is viszen ! Ha egyszer felhágtatok rajta, ha egyszer megismerkedtetek a menny hangjaival, nem hallottátok-e mind gyakrabban s nem ismertétek-e meg mind jobban és jobban azt a hangot? Isten többé nem távolból beszél hozzánk! Bennünk szól az Isten! Avagy sohasem hallottátok hangját? Hát a kötelesség hangja, mely titeket arra ösztönzött és kényszerített, hogy a rossz cselekvéstől elálljatok és a bűnt kerüljétek; mely arra hajtott, hogy a nektek ajándékozott istengyermeki nevet gyalázat nélkül megőrizzétek a világban és szeplőtelenül vigyétek el ennek a világnak a harczából; vájjon nem volt-e az felülről való hang, nem volt-e az Isten hangja? Tehát közösség van a menny és a föld között. De egyszermind rokonság is közöttünk és a menny között! Lábunkkal a földön állunk, de fejünk fölfelé mutat! Gyakran teljesen idegeneknek érezzük magunkat e földön, mert szívünk nagyon is nagy a föld számára! Az anyagi lét talaján állunk, de felfelé törekszünk, arra a dicsőségre, hogy ama Haza polgárai legyünk. Lajtorja van felállítva s az arra emlékeztet: lépésről-lépésre, fölebb és fölebb és aztán be a mennybe! Emlékezzünk hát mindig rendeltetésünkre! Mennyei polgárokká rendeltettünk! Mily kevesen tudják ezt! Vagy csak mutatják, hogy értik! Micsoda zavarok származnak ebből még mindig az életben! Mennyire főszerepet játszik még a legtöbb embernél az önérdek és az önzés! Viszonylag milyen kevés szeretettel