Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-26 / 26. szám

teljes életet találunk. Sok szép szó az ajkon; de mennyi rosszindulat még a szívben ! Ha lajtorja van felállítva, számunkra áll az ott. Azért áll ott, hogy felhágjunk rá és rajta. Azért áll ott, hogy a mennybe vigyen minket. Boldog az az ember, a ki ezt tudja is és cselekszi is! Kutsch-Lojenge S. Hollandból ford. V. J. Világmissziói konferenczia. Egyháztörténelmi jelentőségű az a minden tekintetben hatalmas arányú konferenczia, mely a skótok szép fővárosában, Edinburghban kezdődött a napokban. Mint dr. Wallace Williamson mondotta az ünnepélyes megnyitó istentiszteleten, az ökomenikus zsinatok óta nem volt a keresztyén egyháznak ilyen nagyfontosságú gyűlése. Az azóta tartott zsinatokat a pogány szellem mérge, vagy a gyűlölködés szelleme mételyezte meg. A világ protestánsainak eme nagy gyűlését azonban a testvéri egyetértés szelleme szülte, a közös czélért: a világ evangelizálásáért való testvéries munka irányítja. A felekezetek, nemzetek, fajok, színek sokfélesége közepette az egyenlőség és testvériség szelleme diadalmaskodik itt. Az egyetértésben rejlő emez óriási erőt megérezte a római egyház feje is és ennek tulajdonítják sokan, hogy nagy garral kiadott, de alázatosan visszavont encziklikáját közvetlenül a konferenczia előtt világgá bocsájtotta. De a világ leghatalmasabb nemzeteinek fiai — bár a németek szóba akarták hozni — szóra se méltatták a szent atya erőlködéseit. A kései szfinkszek nem tartóztatják föl őket a világ evangelizálásának diadalmas útján — bármit beszéljenek is. Tisztán látják maguk előtt a czélt: Krisztus régesrég elhangzott parancsának betöltését: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket." És mennek is tömegesen, hogy átalakítsák az egész világ képét s a pogány világ sötét éjjelébe is elvigyék a Világ Világosságának örök szeretetet árasztó evangéliumát. Többet tesznek ezek a hittérítők a hódító hadseregeknél. Azok csak legyőzik a népeket: ezek meggyőzik a lelkeket. Azok csak elkeseredést, gyűlölséget támasztanak, ha jó gyümölcsök teremnek is hódításaik nyomán: ezek rokonszenvet, szeretetet, testvéri érzést ébresztenek, új életet fakasztanak. Isten országának ez a szellemi hadserege gyűlt most egybe a világ minden tájékáról. Eljöttek a katonák s eljöttek az őket anyagi áldozataikkal messze világrészekbe küldők, hogy kiszemeljék a legközelebbi évek hadjáratainak tereit, méreteit, módjait. Eljöttek, hogy meghányják-vessék, hol a legkiáltóbb a szükség, hol legégőbb a vágy Krisztus evangéliuma után? Eljöttek, hogy megbeszéljék, miként egyeztethető össze a világ evangelizálásának nagy eszméje kelet fiainak hatalmas arányokban ébredező nemzeti öntudatával ? Eljöttek, hogy komoly megfontolás tárgyává tegyék, mikor engedhetik saját lábukon járni a Világosságot megismerő testvéreink körében alakuló egyházakat? S eljöttek, hogy az erőket megsokszorozó és oly sok áldozatot megkímélő együttes testvéri munkálkodást állapítsanak meg a sokféle missziói társulat közt. Óriási szellemi és anyagi erő van ezen a konferenczián képviselve. Az összes protestáns egyházak vezető egyházi és világi férfiai, tudósai s kiváló államférfiak vesznek részt a tanácskozásokban. Távoli, keleti és déli népek Krisztushoz tért fiai: japánok, hindúk, kinaiak, négerek Nyugat fiaival együtt tanácskoznak Isten országának terjesztésén. Más a színük, más a ruhájuk, de egy a szívük-lelkük leghőbb vágya: „a világ evangelizálása még ebben a generáczióban!" A képviselt szellemi erővel vetekedik az anyagi. Micsoda érzés tölti el az embert, mikor több, mint 1200 olyan ember közt ülhet, a kiknek mindegyike évi 100,000 korona külmissziói kiadást képvisel! 504 delegátust küldtek a brit, 511-et az amerikai, 171-et az európai szárazföldi, 24-et a délafrikai és ausztráliai missziói társulatok. Ez az 1210 delegátus 5.071,225 font, vagyis 121.709,400 kor. évi kiadást képvisel. S a pápa erről a protestáns keresztyénségről mer olyan hangon beszélni, mely minden kényszer nélkül, csupán szíve sugallatát követve, évente több mint 120 millió koronát áldoz Isten országának a pogány népek körében való terjesztésére?! Azt a protestántizmust meri „az erkölcsök perverzitásának" nevezni, a melynek 19,280 tagja munkálkodik a pogányok közt, s a mely — többek közt — 81 egyetemet és kollégiumot, 489 theologiát és tanítóképzőt, 1594 középiskolát, 28,901 elemi iskolát 550 kórházat, 111 orvosi iskolát, 265 árvaházat, 109 menedékhelyet lépfenések számára, 25 intézetet tart vakok számára?! De ezek a számok nemcsak a római egyháznak beszélnek, hanem — meg kell mondanunk őszintén — vádlólag szólanak a négy millió magyar protestánshoz is. Ebben a tengernyi összegben és munkában mi része van a magyar protestantizmusnak? Mindössze egy magyarországi protestáns nő munkálkodik Kínában, az is egy külföldi miszsziói társulat szolgálatában. A több, mint 1200 hivatalos kiküldött közt egy magyar sincs. A nagy sokaságban egy magam vagyok magyar, én is a sajtó számára fönntartott és csak nagynehe-