Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 25. szám
EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: István halála. Luigi—V. J. — Vezérczikk: Pályaválasztás. H. I. — Iskolaügy: Protestáns tanügyünk jövője. Dr. Barcsa János. — Könyvismertetés : Veress István : Einfluss der calvinischen Grundsiitze auf das Kirchen- und Staatswesen in Ungarn. P. — Schürer E.: Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi. -— Gregory C. R. : Einleitung in das Neue-Testament. — Feine P.: Theologie des Neuen-Testaments. — Harnack A. : Die Apostelgeschichte. D. Gy. — Belföld: Az ország 1908. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld. Dr. T. I. — Régiség: Vétsey Zsigmond : Oskola Visitator Tiszteletes Urak rövid utasítása. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. István halála. — Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! — Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta : Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék". Ap. Csel. 7. 59 - 60. Minő csodás kegyelem ! István halála csendes halál volt. A rettenetes körülmények ellenére is nagy csendesség benyomását teszi reánk. Igen, ha elfordítjuk tekintetünket a bírák gyűlésétől, a kik megfeledkeznek az igazságról és meggyalázzák azt; azoktól a dühtől eltorzult arczokról; az Isten-adta nép eszeveszettségéről; a bírói székről, mely zendülés helyévé vált és arról a rövides kivégzésről, mely gyilkosság volt: akkor látjuk a vádlottnak, a vértanúnak arczán azt a fenséget, a mit ellenségei is angyali szépségűnek találtak. Arcza az elragadtatásban elváltozott. Mint valami idegen, úgy áll az őt körülvevő rettentő ziirvavarban. Látja a megnyílt eget és az ott álló Jézust, a ki megvédi és kegyelmébe fogadja őt. Eképen István arcza egy másvilág dicsőségét sugározza vissza, a melyet nem látnak az emberek. Mi nem látjuk a lélek ama Királyát, a megdicsőült Megváltót, amaz örökkévaló hajlékot, a hol Isten vár minket; az igazak által lakott ama világot, a hol lakik az igazság: de bizonyosak vagyunk a felől, liogy O él. Látjuk élete visszfényét István, a vértanúk s a haldokló keresztyének arczán. Mi magunk is sokszor kaptunk lelkünkbe ama sugarakból. Lelkünk tükör s ha az abban visszatükröződő képet látjuk, az azt jelenti, liogy a kép eredetije is létezik valahol. Lelki örömeink, az örökkévaló jövőben vetett reményünk annak a napnak a visszfényei, mely el van rejtve a felhők mögött, de valósággal létezik. A mit István látott, az már nem ez a világ volt. O csak Jézust, az ő Megváltóját látta. A halálthozó kövek alatt Jézust hívja segítségül. Neki adja vissza lelkét, az ö példája szerint bocsát meg gyilkosainak és az O karja közt alszik el. S erről a rettenetes halálról mégis ezt írhatta Lukács: % Elaluvéku . Igazi isteni ellentét! Bocsássunk meg a gyilkosoknak és igyekezzünk úgy meghalni, mint István ! Luigi Károly. Francziából ford. V. J. Pályaválasztás. Egy iskolai év végére értünk újra. Az ifjúság ezrei lépnek ki az iskolák kapuján, kezükben a végbizonyítvánnyal. Szülők nagy serege várja a bizonyítványt hozó ifjúságot, s megcsillan az öröm és boldogság a szemekben, ha a bizonyítvány a várakozásnak megfelel, de megüli a szomorúság a lelkeket, ha az gyenge, vagy épen elégtelen. De bármilyen legyen is a végbizonyítvány, s akár az elemi, akár a középiskolákban állították is azt ki, egyaránt nagy gond elé állítja a szülőket. Mit tegyenek már most? Mely élethivatás legyen az, a melyre gyermekeiket irányítsák? Az e felett való tépelődésben kétségtelenül az az óhajtás hatja át a szülők lelkét, liogy gyermekeik javára cselekedjenek. Ez az óhajtás azonban nem egyszer vall fájdalmas kudarczot a pályaválasztásnál és nem egyszer válik boldogtalanságává, átkává annak, a kinek pedig javára véltek cselekedni a szülők. Nem elég tehát csak a jó
