Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-16 / 3. szám

hanem azért, mert egy pillanatig- csendesen óhajt állani ott, a hol szeme elé tárul az egész élet. Aztán az erő és a szabadság érzetével megy napi munkájára. A világ az övé, mert lelke az övjé. S lelke biztonságban van, mert azé a világ. Ptabody G. F.

Ford. V. J. M em ento. A boldog újesztendei kívánások közé egy, a normális államélet terén kevésbbé ismert, de a mi sajátságos és sajnálatos állami életünkben — úgylátszik — ismertté váló állapot-jelző csúszott be. Úgy hangzik, hogy „ex lex". Az „ex lex" azonban nemcsak jelzője az állapotoknak, hanem mély tartalmat is hordoz magában. E tartalomnak az államélet minden viszonylataiban való vizsgálata, és kifejtése nem feladatunk. Egy viszonylatban való jelentőségére azonban reá kell mutatnunk, mert súlyát már most is érezzük, s ha az ex lexes állapot esetleg tovább tart: a legsúlyosabb kérdések elé állíthat bennünket. „Ex lex", azt jelenti, hogy nincs megszavazott állami költségvetés. S ha nincs megszavazott állami költségvetés: nem folyósíthatok a költségvetésileg megállapíttatni szokott állami kiadások. A már lemondott, de még fel nem mentett kormány az ex lex álláspontjára helyezkedett, -- s nem utalványozta a folyó évre a lelkészi javadalmak kiegészítésére szolgáló összegeket. Fenn jártunk személyesen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium illetékes ügyosztályában, s ott azt az értesülést nyertük, hogy bár minden elő van készítve, de a lelkészi kongnia, tekintettel az ex lexes állapotra, ki nem utalványoztatik, a míg költségvetés, illetve indemnitás nincs, vagy a míg a következő kormány nem lesz hajlandó, az ex lexes állapot daczára is, az összegek utalványozására. De ha nem utalványoztatott ki a lelkészi kongnia, nem fog kiutalványoztatni a tanítói és a tanári kongnia sem, s nem fognak kiutalványoztatni azok az egyházi és államsegélyek sem, a melyeknek kiutalása az állami költségvetés megszavazásától, illetve az imdemniti megadásától függenek. Nem bonczolgatjuk most jogilag azt, hogy miért tagadtatnak meg az egyházi és iskolai állami segélyek akkor, a mikor más tételek „utalványoztatnak. Nem akarunk belemenni annak a felmutatásába sem, hogy a segélyek megvonása mily nagy zavart fog támasztani egyházi és iskolai életünk- terén. Ezek a bonczolgatások és felmutatások a tényleges helyzeten úgy sem változtatnának és a felemelkedő panaszokat a kielégítés által úgy sem hallgattathatnák el. A mi füleinkbe, látva a helyzetet s hallván a panaszokat, egy szó csendül fel: „Mementó!" Mire figyelmezzünk,— mire emlékezzünk?! Arra, hogy egyházi és iskolai életünk exisztencziáját úgy és olyan módon kötöttük hozzá az állami élethez, hogy az abban támadható zavarok és fennakadások lehetetlenné teszik reánk nézve a normális létezést. íme, nincs állami költségvetés, s vele együtt nincs sem lelkészi, sem tanító, sem tanári kongrua; — nincs általános- és nincs adócsökkentési és közigazgatási államsegély; — egy szóval: nincs semmi sem. a mire pedig berendeztük egyházi és iskolai életünket. Ha nem kap juk meg — pedig nem kapjuk meg —- a költségvetésileg megállapítani szokott segélyeket : ki fogja megadni papnak, tanárnak, tanítónak, gyülekezeteknek, tisztviselőknek a megállapított fizetést vagy honoráriumot?! Lehet, hogy erre a kérdésre a mélyebben nem gondolkozók azt felelhetik, hogy : majd csak elmúlik az ex lex és megkapja mindenki a magáét! De én úgy látom, hogy a jelen helyzeten és annak következményein ily felületes optimizmussal átsiklanunk nem lehet. Mélyebbre kell itt tekintenünk, és komoly megfontolás alá kell vennünk azt a viszonyt, a melybe a segélyezés révén az állammal léptünk. S ha megértjük helyzetünket és annak kritikus voltát: meg kell keresnünk a módjait is annak, hogy egyházi és iskolai életünk zavartalan folyását biztosíthassuk. Más felekezetekhez arányítva, mind a törzsvagyonban, mind az állami segélyezés tekintetében szegények vagyunk mi protestánsok. Ebből kifolyólag sürgettük és sürgetjük is a 48; XX. becsületes végrehajtását. A most letűnő kormány programúi jába is vette, nemcsak az újabb három millió államsegély törvényes biztosítását, de hangoztatta állami dotáczió formájában leendő kielégíttetésünket is. Nem valósult meg egyik sem, - s ma, a mikor beállt az ex lex: csak üres kézzel s zúgolódó lélekkel állunk a rendkívüli viszonyok között, s képtelenek vagyunk kielégíteni azokat a szükségleteket, a melyeknek felállításához, az állami támogatásban bízva, mi magunk adtunk nemi sak reménységet, de törvényi biztosítékot is. De épen abban, hogy ezt a biztosítékot megadtuk : ebben van helyzetünk tragikuma. Mert bele mentünk e biztosíték megadásába, a nélkül, hogy mi magunk biztosítva lettünk volna az állam feltétlen támogatása felől. Zsinatok, konventek, egyetemes gyűlések szépen megalkották a törvényeket s az általános rendszabályokat, — s íme ma úgy állunk, hogy az azokban foglalt kötelezettségeknek képtelenek vagyunk el eget-tenni, vagy hogy eleget tehessünk, kénytelenek vagyunk, mi protestánsok, a magyar alkotmány ősi védői, egy esetleg impar-