Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-12 / 24. szám

szlavonországi több (705) keresztelés csak abban hordhatja magyarázatát, hogy az élénk és közvetlen össze köttetés, költözködés folytán, az itt született ott lett megkeresztelve. Ezen többlet levonásával, a birodalomban az 1908. évben 11,657 újszülött keresztyén gyermek nem volt megkeresztelve. 1907. évben volt: 9903, 1906. é^ben 8'245. Ha levonjuk a felnőtt megkeresztelteket, marad még mindig: 10,578. Érdekes adat, hogy a baptisták 259 felnőttet kereszteltek meg. Az összes keresztyén szülőktől származott élveszülötteknek 98'0u

/o'a

kereszteltetett meg. Róm. kath. 99-5%, gör. kath 97;

1%, reform. 97"4ü

/0

, ág. h. ev. 96-0'Vo gör. kel. 95'7%, unitár. 86'3%-a kereszteltetett meg az élveszülötteknek ugyanazon vallásfelekezet lelkésze által. A körülmetélést Magyarországon 5417, Horvát-Szlavonországokban pedig 254 újszülött fiúgyermeken hajtották végre. A körülbelül 13,000 izraelita újszülött fiúgyermekeknek a felén sem hajtották végre; igaz, hogy az izraelita anyahitközségek bejelentett adatai, mivel az állami anyakönyvekről szóló törvény életbeléptetése óta nem mindegyik vezet rendes anyakönyvet, biztos eligazodást nem nyújtanak e tekintetben, mégis valószínű a fenti számadatból, hogy ezt az ősi vallási szertartást nem igen tarják meg ma már a zsidók. Bérmálva volt Magyarországon róm. kath. 189,881, gör. kath. 78,003, gör. keleti 77,717; Horvát-Szlavonországokban r. kath. 56,474, gör. kath. 582, gör. kel. 26,548. Konfirmálva volt az anyaországban ref. 41.994, ág. hitv. ev. 25,084, unit. 1336; a társországokban ref. 185, ág. h. ev. 573. Egyházilag megáldott házasságkötést kimutat a ref. egyház egyező vallású felek között, Magyarországon 18,047, nem egyező vallású felek között 5306, összesen 23.353; az ág. h. ev. egyház egyező vallású felek között 9239, nem egyező: 2316, összesen: 11,555; a társországokban ref. egyező: 41, nem egyező 39, összesen 80; ág. h. ev. egyező 142, nem egyező — összesen 142. (Folyt, köv.) Homola István. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Az angol nemzet mélyen és őszintén gyászolja VII. Edvárd angol királyt, a ki rövid kilencz éves uralkodása alatt „the peacemaker" — békeszerző — melléknevet érdemelte ki. A gyászból nemcsak az angol államegyház vette ki részét, őszintén fájlalják elhunytát az angol nonkonformisták is, mert Edvárd kir,ily velük szemben is sok tanújelét adta liberálizmusának. O volt az első angol király, a ki a több oldalról felhangzó ellenzés daczára is, koronázására meghivatta a szabad egyházak képviselőit is és a nonkonformisták iránt mindvégig nagy jóindulattal viseltetett; birtokán templomot építtetett a methodistáknak, sőt a királynéval együtt több ízben kihallgatáson fogadta az üdv hadseregének tábornokát és élénken érdeklődött azon nagyszerű szocziális mentőmunka iránt, a melyet az angol társadalom segítségével ennek tagjai végeztek. Abban az imádságban, a melyet temetése alkalmával a mi Kálvin-téri templomunkban is elmondottak, ez a szép részlet van: „Hálaadással emlékezünk előtted a mi néhai felséges uralkodónkról, Edvárdrói, azokért az áldásokért, a melyeket adtál nékünk az ő uralkodása által, az ő uralkodásának bölcsességeért, azért a hűségért, a mellyel a gondjára bízott népet szolgálta, azért a folytonos fáradozásáért, a mellyel a nemzetek közötti békességet ápolta és azért, hogy a betegek és szegények gondját oly hűségesen felvette." Valóban uralkodásának maradandó emléke leend az a nagyszerű kórház, a melyre az alapot ő gyűjtötte és amely az ő nevét viseli. Angliában a király n°m lehet más, mint alkotmányos a szó teljes értelmében ; de az elhunyt király sohasem csinált titkot abból, hogy meleg keblű barátja minden olyan politikai reformnak és társadalmi intézménynek, a mely a nemzete körében fennálló társadalmi és felekezeti ellentétek-szülte bajok orvoslására szolgál. Kritikus időben halt meg; az angol nemzet alkotmánya, mint tudjuk, most súlyos válság előtt áll. Az ő egyéni és az éles ellentéteket elsimítani tudó tekintélyére és bölcseségére épen most nagy szüksége lett volna az angol nemzetnek. De az sem lehetetlen, hogy halála által, a közös gyászban közelednek majd egymáshoz a szemben álló felek és úgy a felsőház reformjára, mint az iskolák állapotát szabályozó törvényre nézve megegyezésre jutnak. Az új angol király trónralépte és leendő koronázása újból előtérbe tolta a királyi eskü kérdését. Az angol király ugyanis az eddigi törvény szerint, a parlament első megnyitása alkalmával a követke/.ő deklarácziót teszi: „Isten színe előtt ünnepélyesen és őszintén kijelentem és hirdetem azt, miszerint hiszem, hogy az úri szentvacsora sakramentumában a kenyér és bor semmiképen nem változnak át a Krisztus testévé és vérévé és hogy Máriának vagy más szenteknek segítségül hívása, valamint a miseáldozat babona és bálványimádás. Kijelenteni ünnepélyesen, hogy ezen deklarácziót és annak minden részét oly értelemben teszem, mint azt az angol protestánsok értelmezik, minden kétértelműség és reservatio mentalis nélkül; minden oly engedély nélkül, a mely nekem a pápa, vagy más hatóság és személy által adatott volna, valamint minden oly reménység nélkül, mintha ezen fogadalmam alól bárki által feloldható lehetnék, és kijelentem, hogy minden ilyen feloldás érvénytelen és semmis". Tudjuk, hogy a Stuartok titkos, illetve nyilt pápistasága késztette az angol parlamentet ilyen kemény fogadalom szerkesztésére. De mert liberális kormány van uralmon, a mely a r. kath. Írekkel áll szövetségben s, — így előrelátható, hogy ezen fogadalom envhittetni fog és a „babona és bálványimádás" helyett „hitemmel ellenkeznek" kifejezés vétetik fel a királyi kijelentésbe. Az orániai párt — orange men — azonban előreláthatólag minden követ megmozdít majd ezen erős, elítélő kifejezés meghagyására. A nagy nemzeti gyász idejében hunyt el Edin-