Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-12 / 24. szám

szlavonországi több (705) keresztelés csak abban hord­hatja magyarázatát, hogy az élénk és közvetlen össze köttetés, költözködés folytán, az itt született ott lett megkeresztelve. Ezen többlet levonásával, a birodalomban az 1908. évben 11,657 újszülött keresztyén gyermek nem volt megkeresztelve. 1907. évben volt: 9903, 1906. é^ben 8'245. Ha levonjuk a felnőtt megkeresztelteket, marad még mindig: 10,578. Érdekes adat, hogy a baptisták 259 felnőttet keresz­teltek meg. Az összes keresztyén szülőktől származott élveszülötteknek 98'0u /o'a kereszteltetett meg. Róm. kath. 99-5%, gör. kath 97; 1%, reform. 97"4ü /0 , ág. h. ev. 96-0'Vo gör. kel. 95'7%, unitár. 86'3%-a kereszteltetett meg az élveszülötteknek ugyanazon vallásfelekezet lel­késze által. A körülmetélést Magyarországon 5417, Horvát-Szlavonországokban pedig 254 újszülött fiúgyermeken hajtották végre. A körülbelül 13,000 izraelita újszülött fiúgyermekeknek a felén sem hajtották végre; igaz, hogy az izraelita anyahitközségek bejelentett adatai, mivel az állami anyakönyvekről szóló törvény életbelép­tetése óta nem mindegyik vezet rendes anyakönyvet, biztos eligazodást nem nyújtanak e tekintetben, mégis valószínű a fenti számadatból, hogy ezt az ősi vallási szertartást nem igen tarják meg ma már a zsidók. Bérmálva volt Magyarországon róm. kath. 189,881, gör. kath. 78,003, gör. keleti 77,717; Horvát-Szlavon­országokban r. kath. 56,474, gör. kath. 582, gör. kel. 26,548. Konfirmálva volt az anyaországban ref. 41.994, ág. hitv. ev. 25,084, unit. 1336; a társországokban ref. 185, ág. h. ev. 573. Egyházilag megáldott házasságkötést kimutat a ref. egyház egyező vallású felek között, Magyarországon 18,047, nem egyező vallású felek között 5306, összesen 23.353; az ág. h. ev. egyház egyező vallású felek között 9239, nem egyező: 2316, összesen: 11,555; a társor­szágokban ref. egyező: 41, nem egyező 39, összesen 80; ág. h. ev. egyező 142, nem egyező — összesen 142. (Folyt, köv.) Homola István. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Az angol nemzet mélyen és őszintén gyászolja VII. Edvárd angol királyt, a ki rövid kilencz éves uralkodása alatt „the peacemaker" — békeszerző — melléknevet érdemelte ki. A gyászból nemcsak az angol államegyház vette ki részét, őszintén fájlalják elhunytát az angol nonkonformisták is, mert Edvárd kir,ily velük szemben is sok tanújelét adta liberálizmusának. O volt az első angol király, a ki a több oldalról felhangzó ellenzés da­czára is, koronázására meghivatta a szabad egyházak képviselőit is és a nonkonformisták iránt mindvégig nagy jóindulattal viseltetett; birtokán templomot építtetett a methodistáknak, sőt a királynéval együtt több ízben ki­hallgatáson fogadta az üdv hadseregének tábornokát és élénken érdeklődött azon nagyszerű szocziális mentő­munka iránt, a melyet az angol társadalom segítségével ennek tagjai végeztek. Abban az imádságban, a melyet temetése alkal­mával a mi Kálvin-téri templomunkban is elmondottak, ez a szép részlet van: „Hálaadással emlékezünk előtted a mi néhai felséges uralkodónkról, Edvárdrói, azokért az áldásokért, a melyeket adtál nékünk az ő uralkodása által, az ő uralkodásának bölcsességeért, azért a hűségért, a mellyel a gondjára bízott népet szolgálta, azért a foly­tonos fáradozásáért, a mellyel a nemzetek közötti békes­séget ápolta és azért, hogy a betegek és szegények gondját oly hűségesen felvette." Valóban uralkodásának maradandó emléke leend az a nagyszerű kórház, a melyre az alapot ő gyűjtötte és amely az ő nevét viseli. Angliában a király n°m lehet más, mint alkotmányos a szó teljes értelmében ; de az elhunyt király sohasem csinált titkot abból, hogy meleg keblű barátja minden olyan politikai reformnak és társadalmi intézménynek, a mely a nemzete körében fenn­álló társadalmi és felekezeti ellentétek-szülte bajok or­voslására szolgál. Kritikus időben halt meg; az angol nemzet alkot­mánya, mint tudjuk, most súlyos válság előtt áll. Az ő egyéni és az éles ellentéteket elsimítani tudó tekintélyére és bölcseségére épen most nagy szüksége lett volna az angol nemzetnek. De az sem lehetetlen, hogy halála által, a közös gyászban közelednek majd egymáshoz a szemben álló felek és úgy a felsőház reformjára, mint az iskolák állapotát szabályozó törvényre nézve meg­egyezésre jutnak. Az új angol király trónralépte és leendő koroná­zása újból előtérbe tolta a királyi eskü kérdését. Az angol király ugyanis az eddigi törvény szerint, a parla­ment első megnyitása alkalmával a követke/.ő deklará­cziót teszi: „Isten színe előtt ünnepélyesen és őszintén kijelentem és hirdetem azt, miszerint hiszem, hogy az úri szentvacsora sakramentumában a kenyér és bor semmiképen nem változnak át a Krisztus testévé és vé­révé és hogy Máriának vagy más szenteknek segítségül hívása, valamint a miseáldozat babona és bálványimádás. Kijelenteni ünnepélyesen, hogy ezen deklarácziót és annak minden részét oly értelemben teszem, mint azt az angol protestánsok értelmezik, minden kétértelműség és reser­vatio mentalis nélkül; minden oly engedély nélkül, a mely nekem a pápa, vagy más hatóság és személy által adatott volna, valamint minden oly reménység nélkül, mintha ezen fogadalmam alól bárki által feloldható le­hetnék, és kijelentem, hogy minden ilyen feloldás érvény­telen és semmis". Tudjuk, hogy a Stuartok titkos, illetve nyilt pápistasága késztette az angol parlamentet ilyen kemény fogadalom szerkesztésére. De mert liberális kor­mány van uralmon, a mely a r. kath. Írekkel áll szövet­ségben s, — így előrelátható, hogy ezen fogadalom envhit­tetni fog és a „babona és bálványimádás" helyett „hitemmel ellenkeznek" kifejezés vétetik fel a királyi kijelentésbe. Az orániai párt — orange men — azonban előrelátható­lag minden követ megmozdít majd ezen erős, elítélő kifejezés meghagyására. A nagy nemzeti gyász idejében hunyt el Edin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom