Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-12 / 24. szám
Ne hidd, hogy tán Istent szolgálhatod, Ha nem Igéje kormányozza lelked. A míg szava szivedbe nem hatott, Távol vagy Tőle, s Ót még meg se lelted. A hit számára nincsen más alap, Az Ige csak, mely volt, van és marad. A szolgálat azokra van csak bízva, Kik ettől el nem állnak: „Meg van írva!" Isten trónjánál áll a szent sereg, Fehér ruhában, pálmaág kezében ; Kies mezőn, hol hűs forrás csereg, Legelteti a Bárány őket szépen. Üldözte egykor Sátán vak dühben, De hittek ők Isten Igéjiben: Mint győztesek szálltak alá a sírba, S végső szavuk is ez volt: „Meg van írva!" Kühn B. Németből ford.: Vargha Gyuláné. KÖNYVISMERTETÉS. Lic., Dr. Daxer György békéscsabai ev. főgimn. vallástanár. A megváltottság és egyéni felelősség tudatának viszonya az újabb theologusoknál. Pozsony. Wie^and F. K. könyvnyomdáia. 1909. (88 1.). 8°. Ára 2 korona. Örömmel fogadunk a magyar protestáns vallástudomány igazi megteremtésére, illetőleg továbbfejlesztésére irányuló minden törekvést és munkát. A czimben foglalt kérdés, a kegyelemnek és szabadságnak, a megváltottság és egyéni felelősség tudatának viszonya, a középenálló bűnkérdéssel egyetemben, rendkívül fontos és érdekes probléma. Ez a körülmény csuk fokozza az idevágó mű várakozásteljes fogadását. Szerző, azóta pozsonyi theol. akad. tanár az új-szövetségi tudománycsoport és a rendszeres theologia tanszékén, ezt a munkát magántanári dolgozatul írta s annak idején a „Theologiai Szaklap" 1909. évi 1—3. számaiban jelent meg. Akkor is figyelemmel kisértük, most pedig gondosan átvizsgáltuk e hittantörténeti tanulmányt. A legelső megjegyzésünk és legfőbb kifogásunk a tanulmány tárgya és tartalma között való viszonyra vonatkozik. A dolgozat tárgyát jelző czimben azt olvassuk, hogy szerző a megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonyát „az újabb theologusoknál" akarja ismertetni. Ennyiben hittantörténelmi jellegű részletmunkát akar nyújtani. Ha azonban a mű tartalmát megtekintjük, a tárgyalt harminczhét theologus közül, a dán Martensen és a svéd Bensow kivétetével, nem találunk mást, mint csupa német theologust. Martensent és Bensovvot is azért látjuk a többiek között, mert németre fordított műveikkel majdnem polgárjogot nyertek a német iheologiában. Tehát a mű csak „az újabb német prot. theologusok" álláspontját ismerteti. így tehát a czím többet igér, mint a mit ad. Abba a hibába esik ez a tanulmány, a mibe a német theologiai ós bölcsészeti művek, illetőleg az azokat történetileg ismertető német munkák jó része: a német theologiát vagy bölcsészetet a theologia, vagy a bölcsészet gyanánt tárgyalják. Ritkán adnak kifejezést annak, hogy tulajdonképen csak a német theologia vagy bölcsészet történetének kívánják tekinteni a szóban levő müvet. A magyar theologiai és bölcsészeti tudomány s az azokat ismertető történelmi művek sokszor osztoztak a német müvek hibás egyoldalúságában, mert csak német forrásokból merítettek. Viszont a brit, franczia vagy holland-források után dolgozók a többieket hanyagolták el. Daxer műve az eddigi művek eme hibás egyoldalúságában osztozik. Hibás pedig ez az eljárás löbb okból. Először, mert az általa tárgyalt korból, a 19. század közepe után való korból, kiváló angol, skót, amerikai, holland, franczia, skandináv prot. theologusok is munkálkodtak, a kiknek ismertetése hasznos és szükséges. Másodszor, mert a világ prot. theologiájának a közelmúlt félszázadban való fejlődéséről nemcsak az eredeti nyelvű művekből és az illető nyelveken írott történeti munkákból lehet tudomást szerezni, hanem német nyelven is. Azok közül sok német nyelvre is le van fordítva, vagy legalább kitűnő német művekben ismertetve és irodalmi utalásokkal kapcsolatban bírálva van. így még az a theológus is tudomást szerezhet azokról, a ki csak német nyelvű külföldi műveket tud olvasni. Legyen szabad hivatkoznunk a legújabbkori angol, franczia és holland nyelvű theologiai müvek német fordírásaira, a szerző által használt Herzog-Hauck-féle prot. theologiai Realenciklopédia nem-német theologusokról szóló czikkeire, a Zöckler-féle „Handbuch der theol. Wissenschaften"-nek a rendszeres theologia történetét ismertető kötetére, Pfleiderer Ottó vallásbölcseszet történetére (Geschichte der Religionsphilosopliie von Spinoza bis auf die Gegenwart. 1893.: j ) és theologia-törtenetére (előbb angolul: „The Development of Rational Theology in Germany since Kant and its Progress in Great-Britain since 1825." 1890; aztán németül: „Die Entwicklung der prot. Theol. in Deutschland seit Kant and in Grossbritannien seit 1825". 1891); Zöckler Ottó hitvédelem és hitvédelemtan-történetére (Gesch. der Apologie des Christenthums. 1907); az angol Marcliall N. H. „Die gegenwartigen Richtungen der Religions-philosophie in England und ihre erkennt,nistheoreiischen Grundlagen" (1902) cz. német müvére, melyben az utóbbi félszázad angol theologiája isismertetve van. Természetesen az eredeti művek alapján készített áttekintés értékesebb és kívánatosabb. Viszont ennek hiányában, a czimnek a tartalomhoz való szabása a tudományos lelkiismeret kérdése. Harmadszor azért is hibás a tanulmányíró eljárása, mert a magyar nyelvű irodalomra nincs kellő tekintettel s így nem becsüli meg a multat és nem mozdítja elő a jövőt: az önálló, egyetemes színvonalú, magyar theologiai tudomány kifejlődését. Ennyit arról, a mi — nincs a műben. És most szóljunk arról, a mi benne van. A Bevezetésben (1-8. 1.) a keresztyén vallásos tudat két oldalát, a megváltottság és az egyéni felelősség tudatát vezeti le a keresztyén vallás váltságvallási és erkölcsi vallási jellegéből, inkább vallási, mint vallástudományi gondolatmenettel. A kérdés középpontjában áll a bűnkérdés. Ennek az egységbe olvadó két tudatnak tárgyi alapja a kegyelem és a szabad akarat. A kérdés bibiiai alapjára, dogmatörténeti nagy múltjára s megoldása fontosságára való rövid utalás után, az újabb theologia történetének áttekintésével kapcsolatban meghatározza, hogy kiket ért a czimben említett „újabb theo logusok" alatt. A 19 század második felének s a jelenkornak a theologusait nevezi újabb theologusoknak. Mivel pedig az összes thologiai irányokra nagy befolyást gyakorolt a 19 század theologiájának atyja, 'Schleiermacher, azért a theologiai fejlődés világosabb feltüntetése végett először az ő idevágó álláspontját akarja ismertetni. Azután a közvetítő és a liberális iskoláról.
