Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

czímü felolvasása során azokról az előítéletekről és túlhajtott követelményekről, a melyekkel a társadalom a középiskolai neveléssel szemben viseltetik és ennek munkáját megnehezíti. Kiss Sándor zilahi főgimnáziumi tanár „Középiskoláink feladata a Kálvinizmus megerősítésében'" czímű lelkes felolvasásában rámutatott arra, hogy középiskoláinknak, alkalmas internátusok felállítása által gondoskodniok kell arról, hogy a középiskolákat szellemi és erkölcsi minősítéssel bíró szegény ifjak is látogathassák, a mai változott viszonyok között is ; rámutatott arra az áldásos működésre, a melyet a jó hírnevű zilahi főgimnáziummal kapcsolatos internátus végez. A nyomtatásban előre megjelent és szétosztott főjegyzői és pénztári jelentést a közgyűlés tudomásul vette. E szerint a tiszántúli ref, egyházkerület az Iskolatörténeti Adattár részére 500 kor. segélyt adott. Kiemelte a jelentés azt a nagyfontosságú mozgalmat, a mely az egyesület kebelében levő vallástanárok indítottak a vallástanítás reformjára nézve; és nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a vallástanárok munkáját: a hit és egyházias érzület ápolását, valamennyi tanárnak támogatnia kell. Bizony, tudjuk tapasztalásból, hogy egy-egy tanárnak gúnyos, kicsinylő megjegyzése nem kis mértékben rombolja le azt, a mit a vallástanár épített. Meleg szavakkal emlékezett meg a főjegyzői jelentés a Kálvin-Szövetségről, a melynek odaadó támogatására hívta fel az egyesület tagjait. A főjegyzői jelentós szerint az egyesületnek 8 alapító, 24 pártoló és 491 rendes tagja van. A pénztári jelentés szerint a mult évi bevétel: 9568-42 K, a kiadás 8745'29 K volt, az egyesület vagyona a mult év végén: 15,418'90 K. Következtek a választmány jelentései ós az indítványok. Örömmel vettük tudomásul, hogy a vasúti kedvezményes utazás ügye a közeli kedvező elintézés stádiumába jutott. A közös folyóirat egyelőre elmarad; az egyidőben tartott evangélikus tanárgyűlés ugyanis a tervezetet elejtette. Erőss Lajos tiszántúli püspököt az egyesület tiszteleti tagjává választotta a közgyűlés. A vallástanárok értekezletének indítványait a közgyűlés tudomásul vette. Az értekezlet az ifjúsági egyesületek kötelező felállítását indítványozta, de a munka elnevezésének, jellegének meghatározására nézve minden intézetnek szabad keze leend. A jövő évi közgyűlés helye: Marosvásárhely, a hol a nemzeti kultúrának olyan szép új temploma épült. A közgyűlés utáni napon voltak a kirándulások, a melyeken, különösen a bikszádin, sokan vettek részt. Ezekről, sajnos, nem referálhatok. De még annyit megjegyzek és hangsúlyozok, hogy a szatmárnémetii gyűlés nemcsak egyike volt a leglátogatottabbaknak, hanem a legjobban rendezetteknek is. Ez a lekötelező szívességit igazgató és tanárkar érdeme. Sok fáradsággal és költséggel járó dolog volt ez. Az utóbbira nézve jellemzésül annyit, hogy a költségek egy részét az intézet tanulói maguk gyűjtötték. Sokan magánházaknál voltunk elszállásolva és alkalmunk volt élvezni a szatmári társadalom vendégszeretetét. Nem szólhattam arról, hogy miként ment végbe az ünnepélyes bevonulás és fogadtatás, de annyit mondhatok, hogy a dunamellékiek utazása és bevonulása nagyon keserves volt. Az ismert közlekedési akadály miatt, este 10 óra helyett, hajnali 3 órakor érkeztünk meg. A rendező-bizottság gondosságára vall, hogy még ekkor is szíves fogadtatás és utasítás várt bennünket. A szamosmenti rohamosan fejlődő városban eltöltött napokat a szép napok közé fogjuk emlékezetünkben besorozni. P. KÜLFÖLD. Amerikai levél. Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Nagybecsű lapjának f. évi ápr. 17-én megjelent számában, az Egyház czímű rovatban, „a new-yorki magyar ref. egyház köréből" közölt hírt olvastam. Hozzá sem szólnék, ha a közlemény az igazsággal megegyező tényeket ismertetne. Minthogy azonban minden sora hadilábon áll az igazsággal, ki kell jelentenem a következőket: „Magyar református egyház" csak egy van New-Yorkban, s 6Z Hi mely a magyarországi református egyházhoz tartozik s a melynek közel 12 óv óta én vagyok a lelkésze. Egyházunknak ez a neve 1896-ban New-York állam törvényei szerint törvényszékileg szabadalmaztatott, s így a „new-yorki magyar ref. egyház" nevet mások csak jogtalan eltulajdonítás révén használhatják. Az utóbbi években az amerikai presbyteriánus misszió az én 15 éves múltú egyházközségem ellen, nem is egy, hanem két magyar presbyteriánus „ellenegyházat" alakított New-Yorkban, mintegy megfelelve arra a sokat vitatott kérdésre, hogy Amerikában tulajdonképen ki állítja fel az ellenegyházakat : a magyarországi református egyház-e vagy pedig az amerikai presbyteriánus misszió? Ez az első megjegyzésem tehát az egyház nevére vonatkozik, s ennek kapcsán tisztelettel kérem, hogy a jövőben az én „new-yorki magyarj református egyháziam törvényesen bejegyzett nevét ne méltóztassék a presbyteriánus misszió new-yorki magyar gyülekezetére alkalmazni, hanem méltóztassék ez utóbbit a saját becsületes nevén: „new-yorki magyar református egyházinak nevezni. Talán nem szégyenli azt. Mert ha valamely egyházat angolul „Hungárián Presbyterian Church"nek hívnak, annak magyarul „magyar presbiteriánus egyház" a neve. Nagyt. úr lapjának hivatkozott közleménye azt is írta, hogy „a new-yorki presbyteriánus egyházmegye tízezer dollárt szavazott meg az egyik new-yorki magyar presbyteriánus gyülekezet segítésére, olyképen, hogy ezen pénzért kibéreltek egy 175 ezer dolláros templomot ós azt teljesen a magyar reformátusok rendelkezésére bocsátották". Kijelentem, hogy ez az állítás, bárkitől eredt,