Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-15 / 20. szám

Igazi Jerémiád, a honfiúi kesergésnek panaszos beszéde. Komor színekkel ecseteli szerző a nyomorúságot, melyet a pogányok sarczolása miatt szenved a nép. Otthona feldúlva, erdő s mező bujdosásának helye, eledele is alig van már. A közlött részletben valóban megható a panasz, mely a keserűség és szenvedés tiiköre. Ha még túloz is az ismeretlen énekes a leírásban, ha épen nem e fokon mutatkoztak is szenvedés és pusztulás nemzeti létünk e zivataros századában, így is méltán merül fel a kérdés, hogy ennyi csapás s keserűség közepette hogyan nem pusztult el a nép a haza térségein ? Vájjon mi tartotta meg nyomorúságos állapotában s honnan merített erőt a bántalmak elviseléséhez? A kérdésre feleletet adnak maguk az énekek. Éltető erőként csillámlik fel bennök mindenütt a vallásos hit, az Isten megtartó erejében vetett bizodalom. Dúlhatta ellenség a hon határait, ritkíthatta csapás, szenvedés közönsége sorait: a vallásos lelkesedés és bizodalom erejét el nem sorvasztották külső hatások, hite meg nem tört, abból lelki erőt, vigasztalást merített. E lelki bizodalom szépen nyert kifejezést a következő két énekben, a 46. és 47. sorszámokban (153—157. 1.). Bízván könyörgünk mostan te neked, Felséges Isten, Hogy te viseljed minden gondunkat, Jól tégy mivélünk, mint fiaiddal, szükségünknek idején, Mert Téged vallunk kegyes atyánknak, az Krisztus Jézusért. Dicséret néked, felséges Isten és mi Urunkért, Te szent Fiadnak, az Krisztus Jézusnak, Dicséret legyen az szent léleknek mind örökkön örökké, Ki vagy állatban egy bizony Isten! Könyörülj mi rajtunk ! Ugyané bizodalom a hazafiság hangján szólal meg a következő ének e strófájában: Kérünk már Téged : Atya Úristen ! Emlékezzél meg te országodról, az Magyarországról, Ne hadd elveszni pogány here miatt te örökségedet, Noha vétkeztünk. A bűnbánat érzete nyer kifejezést a 48. és 49. számú énekekben (155—159. lap). A nép bűnösségéről olvasunk belőlük, melyekben szenved, melyért méltán suhog felette Isten ostora. A leírás nyomán szépen hangzik felénk a lelki bánat, a vezeklés érzete, mellyel bűneikért adóznak a század fiai. S a bűntudat hatása alatt szinte megpihen a lélek, eloszlik nyomasztó érzése. Mint midőn a vihar felkorbácsolja a tenger vizét, a habok egymást érve erős hullámzással csapkodnak szerteszét, úgy támad a bűnösség tudata alatt a lélek viharja. De elül a szélvész, megnyugvás tükröződik a lélek vizén, a bűnbánat és megalázkodás megnyugtatják. E lelki állapotról tesznek bizonyságot az énekek. A közlött részletekből látható, hogy a bemutatott énekek századuk sajátos költői termékei, mind koruk felfogásának adják képét. Tartalmukban a hazát ért csapások: a török iga, a politikai és vallási széthúzás kesergő szavakban, bibliás hangon, vallásos felfogással vannak megénekelve s mindig mély tanulsággal záródnak : az Istenbe vetett bizodalmat csepegtetik a hívők szívébe! Kétségtelenül magasztos a benső vallásos czélzat, mellyel a nyomorúságos viszonyok közepette a század énekesei fordulnak népökhöz. A költemények külalakja — mint láttuk is — váltakozó, a sorok ütemezése elütő, a rímelés inkább egyez az egy rímmel összecsengő sorokban. A külalak pongyolaságát azonban pótolja a tartalom emelkedettsége; a szenvedések megkapó, szinte Tinódi rajzaira emlékeztető festése, a nemzeti és vallási ellentétekre utalás és végül mindenikben az Istenhez intézett fohásznak őszinte vallásos hangja; az Istenbe vetett hit, ki megtartó erejével nem késik, megsegíti fiait, az az ő tiszteletét elhanyagolok felett pedig méltán suhogtatja bűnt büntető ostorát. (Vége köv.) Barla Jenő. BELFÖLD. A lelkipásztori gondviselés és annak körében a vegyesházasság körüli eljárás ügyéhez. A ref. püspöki és főgondnoki karnak a kerületi elnökségek elé terjesztett javaslat*. Főtiszteletű és Nagyméltóságú Elnökség! Az egyetemes konvent 413/1909. sz. határozata alapján, a püspöki és főgondnoki kar a lelkészekre tartozó feladatok sikeres teljesítését az illető lelkész hivatásérzetétől, kötelességtudásától, bölcs és tapintatos magaviseletétől és eljárásától várja. Fődolog a lelkészre nézve, hogy — a mit szent könyvünk is parancsol — „a jó pásztor ismerje juhait" — s hogy a lelkipásztori vezetés iránt a hívekben szükséges őszinte, bizodalomteljes odaadást s a lelkipásztori gondozásra szívből származó vágyakozást keltsen, megtartván az apostol parancsolatát, hogy a kik reá bízattak, azok erősíttessenek a hitben és keresztyén szeretetben, a lélek által, mely megelevenít. A lelki gondozásnak az egyházi I. t.-cz. 143. §. B. pont szerint, megfelelelő teljesítése körül különös jelentőséggel bírjanak a vasárnapi katekhizácziók és vallásos felolvasások tartása, református nő-, ifjúsági- és olvasóegyesületek, valamint református énekkar szervezése, egyházi és vallásos tartalmú füzetek árúsítása és részben ingyen kiosztása, a házasságra lépni szándékozóknak tanításban részesítése. A vegyesházasulók körüli eljárásnál a lelkész kötelességeire nézve a következő utasítás, illete szabályrendelet-tervezetet közöljük. 1. A vegyesházasságra lépő református féltől lehetőleg kívánja meg, hogy keresztlevelének kiadásakor szülőivel együtt személyesen jelenjék meg, s ez alkalommal világosítsa fel őket mindazon lelkiismereti és erkölcsi veszedelmekről, melyeknek a házasság megkötése alkalmából a másik fél lelkésze részéről ki vannak