Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-01 / 18. szám

íriiért van a baj, a helyzet maga fogja mutatni, mit, hogyan kell tennem. S itt vetem fel most újból azt az eszmét, a melyet e kérdéssel kapcsolatban e lap hasábjain évekkel ezelőtt annyiszor kimerítve tárgyaltam, hogy t. i. egyetemes hivatalos intézkedéssel be kell szereznünk valamennyi gyülekezetből, községből az erre vonatkozó biztos adatokat. Az Utasítás is azt czélozza, midőn a lelkészeknek meghagyja, hogy a községükben előfordult vegyesházasságok megkötéséről és arról, hogy történt e megegyezés a jegyesek között a gyermekek vallására és mely egyház javára, félévenkint tegyenek jelentést az esperesnek (4. sz.) és sajnos tudomásvétel czéljából terjessze azt az egyház tanács elé, a mely azt jegyzőkönyvbe iktatandja (16. sz.). Ámde ez nem elég. Nem elég, hogy csak a saját anyakönyveit- kisérje figyelemmel, mint azt az „Evang. Őrálló" mult évi egyik számában két eklatáns példával kimutattam, midőn két lelkész gyülekezetében, saját anyakönyvei alapján, reverzális nyereséggel dicsekedett s az állami anyakönyekből kitűnt, hogv mindkét helyen veszteséggel záródott az eredmény. Csak az állami anyakönyvekből tudható meg a biztos, teljes eredmény. Ám a száz és ezerre menő állami anyakönyvi adatnak pontos átnézése nem könnyű feladat; még a városi, az egv községre kiterjedő anyakönyvi hivatal adatainak átnézése sem. Hát még a több községre kiterjedő anyakönyvi hivataloknál! Hát, még a kisebb és nagyobb szórványokban ! Jó magamnak is, Kassa városán kívül, 27 politikai községből összesen 7 anyakönyvi kerületben kellene az eseteket ellenőriznem. Ily helyeken a lelkészek arra, hogy az állami anyakönyveket pontosan átnézzék, képtelenek; erre sem idejük, sem módjuk, sem eszközük nincsen. Ebben rejlik annak az eltérő eredménynek az oka, mely a központi statisztikai hivatal adatai és a lelkészek jelentései között jegyzőkönyveinkben szerepel. A központi statisztikai hivatal adatai számszerű nagy veszteséget mutatnak, a lelkészek jelentései általában nagyobb bajt nem jeleznek. Azokban a forrásokban, melyekre e tekintetben az Utasítás 15. pontja utal, hogy majd a közalap, kerület és gyámintézet ad erre segélyt, nem sokat bízom. Az adatokat előbb kell ismerni, míg a hosszú folyamodású segély megjön. Az adatgyűjtést egyetemlegesen kell rendezni ós szervezni, függetlenül a segélytől. A száz és ezerre menő anyakönyvi adatnak átnézésére idő kell; ezt a szórványban járó lelkész nyugodtan, biztosan nem teheti. Funkcziót végezzen, tanítson, híveket látogasson, adót szedjen és még anyakönyveket böngésszen. Ez nem lehet. Ez sok pénzbe kerülne és még sem volna biztos, teljes adatunk. Másképen kell és lehet is e szükségen segíteni. Hogyan? Az országos központi statisztikai hivatal útján. Ezek az adatok az egész országra szólván, minden anyakönyvi kerületből, minden községből ott vannak. Nem kell más, mint az, hogy a központi statisztikai hivatal ezen kéznél levő adatokat Evkönyvében községenkint közölje, hol, mennyi, mely egyháznak volt nyeresége-vesztesége. Tegye úgy, mint közli községenkint a felekezetből kilépettek, a fertőző betegségben elhaltak és a tűzesetek számát. Két lapot kell e végből csak legfeljebb az 526 oldalra terjedő Évkönyvbe beállítani, hogy ezeket az adatokat ily módon közölje. Ezen adatokat azután az e czélra külön szervezett egyetemes központi egyházi hivatal átvenné, a többi hitfelekezeti fontosabb adatokkal önállóan és szakszerűen feldolgozná, egyházi statisztikai évkönyv s ennek alapján készülő hivatalos jelentés alakjában évről-évre minden gyülekezetnek rendelkezésére bocsátaná. így volna aztán teljes, megbízható, hű képünk országos egyházunkról és külön valamennyi gyülekezetünkről, melynek alapján aztán a közigazgatási hatóságok könnyen és eredményesen megtehetnék a szükséges intézkedéseket. Nem hiszem, hogy ha az egyetemes gyűlés vagy a közös protestáns bizottság határozott, komoly kéréssel fordulna e tekintetben a központi statisztikai hivatalhoz, illetőleg a kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy ezt a csekélységet, mely végre is nem egy, hanem valamennyi felekezet érdeke, ne teljesítené. Fel kell világosítani a miniszter urat, hogy nem inkvizitórius eljárás czéljából kívánjuk ezt, hanem a helyzet tiszta képe, a védelem közérdeke szempontjából. A statisztikának pedig ez a feladata, czélja; ily közérdek elől nem zárkózhatik el. Homola István. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Sváj'cs. A nők választójoga. Genf városának összes lelkészi hivatalában, templomában és istentiszteletekre szolgáló helyiségében kifüggesztették a protestáns nemzeti egyház választóinak névsorát. Az új egyházalkotmány megalkotásánál ugyanis úgy határoztak, hogy az összes egyháztagok szavazatával a döntsenek fölött, legyen-e a nőknek is szavazati joga az egyházban ? Április 24-én volt a szavazás. Mindkét párt nagyban készülődött rá. A nők szavazati jogáért küzdő párt győzött mintegy 800 szavazattal. 2150-en szavaztak igennel, 1350-en nemmel. Tehát a genti egyházban a nők is megkapták a szavazati jogot, a mélyért már évek óta olyan kitartóan küzdöttek. Az ellenzők azok soraiból kerültek ki, a kik annak idején a szeparácziót is ellenezték. Nagy befolyással volt a szavazás eredményére az is, hogy a lelkészek úgyszólván kivétel nélkül a nők joga mellett foglaltak állást. Genfi szoba. Londonban a Finsbury Sipuare-on lerombolnak egy nagy házat, a mely huszonegy éven keresztül a svájczi ós német fiatal emberek találkozóhelye és otthona volt. Ennek helyére most a város szivében, a City Boad on pompás, új palotát emelnek, mely önkéntes közadakozásból épül fel és nemsokára el is készül. Hetven szoba lesz benne, melynek mindegyike valamely németországi vagy svájczi nagyobb városnak nevét viseli. A szoba berendezésének költségét: (>50 frankot az illető városok fogják fedezni. A londoni német és svájczi keresztyén ifjak egyesülete a napokban Genf