Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-01 / 18. szám

A vadházasságok törvényesítése. Sem a téma nem új, sem az, a mit róla írunk. S mégis újra elővesszük. Es pedig két okból. Az első az, hogy a mult héten tartotta meg a fővárosban évi közgyűlését a róm. kath. Regisi Szent Ferenez Egyesület és számolt be működése eredményéről. A másik pedig az, hogy bár írtunk már a vadházasságok törvényesítése körüli munkáról, még sincs az szervezve, s így, mint egyház, nemcsak nem tesszük meg teljes odaadással erkölcsi kötelességünket, hanem mások idevágó munkájának eredményét jórészben a saját veszteségszámlánkra könyvelhetjük el. A vadházasságok, künn a falukon is, de főként a városokban, sötét foltját képezik társadalmunk valláserkölcsi életének. Okát kereshetjük ugyan az anyagiakban is; de csak csekélyebb mértékben. Az, igazi ok a valláserkölcsi érzelem meghanyatlása, a tisztességérzet elhalványulása. Ha nem ezek, hanem az anyagi dolgok képeznék a fő okot, nem érthetnők meg, hogy szegényen is, rongyosan is, miért keresnek társat magoknak az emberek s miért alkotnak törvénytelen viszonyban is népes családokat. De épen azért, mert a baj oka nem annyira az anyagiakban, mint a valláserkölcsiekben rejlik, a keresztyén egyházaknak elsőrangú kötelességük volna a megrendült valláserkölcsi alapok megerősítése, a vadházasságok törvényesítése és az ilyen házasságból született gyermekek anyagi és erkölcsi exisztencziájának biztosítása. S e kötelesség tudata annyival komolyabb kellene hogy legyen, mert a vad házasságok és a belőlük származott gyermekek törvényesítése körül való munka az egyháznak nemcsak ama hivatásából folyik, a melynél fogva mentenie kell a veszendő lelkeket, hanem szoros kapcsolatban áll azokkal az állami és társadalmi feladatokkal is, a melyeket meg kell oldania, hacsak magát teljesen feleslegesnek bizonyítani nem akarja. A kriminális-statisztika kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy a vadházasságok valóságos melegágyai a bűnre való hajlandóságnak, s hogy az ilyen házasságból származottak szolgáltatják, főként a nagyvárosokban, a csavargók, a mások javai és a társadalmi ós állami rend ellen törők legnagyobb kontingensét. Segítségére sietni itt az államnak ós a társadalomnak, s odaadó valláserkölcsi munkával közreműködni a baj orvoslására: szent hivatásából és hazafiasságából folyó kötelessége minden egyháznak, de legfőképen a keresztyén egyházaknak. A róm. kath egyház már végzi is ezt a munkát évek óta, a Regisi Szent Ferenez Egyesület útján, a mely egyesület egyenesen azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ingyen jogsegéllyel és ingyen egyházi közreműködéssel törvényessé lenni segítse a vadházasságokat és az azokból' született gyermekeket. Működése évről-évre szép eredménnyel jár — és pedig nemcsak az állami és társadalmi rend és az általános moralitás szempontjából, hanem a róm. kath. lélekhődítás szempontjából is. Az egyesület mult heti közgyűlésén előterjesztett hivatalos adatok szerint, 1909-ben irodájához fordult 1074 pár. Törvényesen megesküdött ezek közül 1018 pár; a többi pár ügye még elintézés alatt van. Az irodához fordult párok közül tiszta róm. kath. volt 910, vegyes , 161. A vegyes párok közül tiszta róm. katholi-Icussá lett 20; a többi pedig reverzálissal esküdött meg, illetve fog megesküdni. S hogy ez utóbbi mozzanat jelentősége még világosabban álljon előttünk, ide jegyezzük azt is, hogy a Regisi Szt. Ferenez Egyesület útján törvényessé lett. házasságok 3914 gyermek törvényesítését vonták maguk után. Minden törvényesített vadházasságra esett tehát átlag csaknem négy gyermek, s így a róm. kath. egyház nemcsak szép. általános valláserkölcsi és társadalmi feladatot teljesített, hanem e mellett más egyházaktól el is hódított a felnőttek révén 20, a gyermekek révén mintegy 300 lelket. A vadházasságok és az azokból származott gyermekek törvényesítése tehát egyik eszköze a róm. kath. lélekhódításnak. Mondják s tudjuk is, hogy az e téren kifejlett róm. kath, munka nemcsak valláserkölcsi, hanem anyagi eszközökkel is folyik. De ez a tény, ha levon is a munka valláserkölcsi értékéből, azt teljesen megnem semmisítheti; mert hiszen, ha az egyesület ad is valami anyagi segítséget a törvényes házastársakká lett szegény vadházasoknak, bizonyára nem ez az, a mi azokat áttérésre, vagy reverzális-adásra bírja, hanem inkább az erkölcsi és jogsególybeli támogatás, a melyben őket az egyesület, illetve a róm. kath. egyház részesíti. S itt érkeztünk ahhoz a ponthoz, a melynél a saját fogyatékos buzgóságunkkal és az abból, mások javára szolgáló veszteségeinkkel le kell számolnunk. Nekünk, az igaz, hogy nincsenek oly bőséges anyagi erőforrásaink, mint róm. kath. atyánkfiainak. Talán nincs módunkban, hogy a törvényes házasságba bevezetett vadházasoknak anyagi segítségeket nyújthassunk. De nem volna-e •módunkban, hogy: erkölcsi reáhatással, szeretetteljes útbaigazítással, ingyen anyakönyvi kivonatokkal, ingyen jogsegéllyel, ingyen lelkészi szolgálattal mi is segítségükre legyünk, különösen azoknak a vadházasoknak, a kiknek gyermekeik vannak s talán már maguk is érzik viszonyuk tisztességtelenségét és gyermekeik tisztességének és anyagi érdekeik biztosításának szükségességét ? Bizony ez módunkban volna nekünk is, csak egy kis jóakarat és pasztorális buzgóság kellene hozzá. A vadházasságban élőket a kis egyházak lelkipásztorai, már csak a csekély lélekszám folytán is kell, hogy ismerjék. A nagyobb egyházakban, ha máskor nem is, de a gyermekek iskolába menésénél s a hitoktatásnál tudomást szerezhet erről minden lelkész az iskolai anyakönyvek, vagy a fővárosban a vallástanítók útján. S vájjon nem állana módjában bármelyik lelkésznek is, hogy akár személyes érintkezés, akár a katecheíák, akár a gyülekezetben működő valamely humanitárius egyesület útján, hozzáférjen a vadházasok lelkéhez, hogy őket viszonyuk és gyermekeik törvényesítésére rábírja? Bizony módjában állana, csak