Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-17 / 16. szám

tette, hogy az agendás könyvre kiírt pályázat eredménytelen maradt. A bírálók szerint, a beadott nagy seregdolgozat között egyetlen egy sem volt, a mely minden tekintetben megütötte volna a mértéket, így a bizottság, a további pályázat mellőzésével, Nagy Károlyt és Csizmadia Lajost kérte megbízatni az agendás könyvnek, felhívások útján bekért dolgozatokból leendő összeállítására. A konvent ezt a javaslatot el is fogadta; a lelkészek teendőire vonatkozó egyetemes rendszabály kidolgozására pedig Nóvák Lajos sárospataki theologiai tanárt kérte fel. Az ülés utolsó pontját az amerikai és a romániai misszióról szóló jelentéseknek — nem tárgyalása, hanem csak meghallgatása képezte. A jelentések, a melyeket dr. Benedek Zsolt konventi fogalmazó referált, egyszerűen tudomásul vétettek. Pedig az amerikai misszió talán megérdemelte volna, hogy vele, akkor, a mikor az amerikai testvéregyházaknak ez oly komoly ügye. a magyarországi ref. egyház egyetemes konventje is behatóan és érdemlegesen foglalkozzék! A minden hozzászólás nélkül, egyszerűen tudomásul vett jelentések a jegyzőkönyvben fognak közöltetni. Április 8-án, Széchenyi halálának 50-dik évfordulóján volt a konvent tanácskozásainak negyedik, egyszersmind utolsó napja. A nemzeti gyászból a konvent is kivette a maga részét. Napirend előtt fölszólalt Kenessey Béla erdélyi püspök s többek közt a közetkező, megörökítésre méltó szavakat mondotta: „Az utczákon lengő gyászzászlók is hirdetik, hogy ötven éve — mint a költő mondja — „egy szó nyilallott a hazán keresztül, egy röpke szóban annyi fájdalom!" Ötven éve halt meg a .legnagyobb magyar", s ötven év múlva is megrezdül a nemzet lelke és véle együtt a miénk is. Ezek közül a falak közül a napi politika ki van zárva. A legnagyobb magyar emlékezete mellett is elenyészik a napi politika; csak az ő nagy gondolatai domborodnak ki. — Az a legnagyobb politikus, a ki egy népnek a jövőbe vetett reményét meg tudja erősíteni. 0 ezt a jövőt adta nemzetünknek, a mikor rámutatott arra, hogy a nemzet feladata nem kisebb, minthogy kifejtse a magyar nemzetben levő összes értékes tulajdonságokat és Nyugat-Európát egy új néppel ajándékozza meg. A magyar ref. egyháznak, mely a magyar nemzeti tulajdonoknak volt mindenha ápolója, mint magyar nemzeti egyháznak is ez a föladata: kifejteni magyar népünkből mindezeket a magas ethikai tulajdonságokat és megajándékozni Európát egy új néppel. — Mint a költő mondja: „nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét..." hanem „egy éltető eszmévé finomul". Széchenyi is egy éltető eszmévé finomult. Ennek az eszmének kívánok hódolni, midőn kérem a konventet, hogy az ő emlékét fölidézve magunk előtt, határozzuk el, hogy — hagyományainkhoz híven — építeni, fejleszteni s naggyá kívánjuk tenni a magyart!" Miután elhatározták, hogy Széchenyi emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik, a tárgysorozat folytatásához fogtak. BaJcsa Lajos az egyetemes adóalap végrehajtóbizottságának a jelentésót terjesztette elő. A megszavazott adósegélyeket Lapunk más helyén közöljük. Az előterjesztéssel kapcsolatban Lénárt József a tandíjkárpótlások kisebb mérve tárgyában intézett kérdést a végrehajtó-bizottsághoz. Baksa Lajos szerint még nincs baj ezen a téren. Ugyanis a tandíj-kárpótlásoknak az iskola fönntartó testületek költségvetésébe fölvett része még csak ezentúl hajtatik végre. Eddig csak a javadalmi-jegyzékbe fölvett összeget intézték el. Ezt ki fogja egészíteni az előbbi, melynek elintézése még csak ezután következik. Az ez iránti kérvények ez év szeptember l-ig nyújtandók be. A kérdéshez Tisza István, a bizottság elnöke is hozzászólt. Utalt arra, hogy az iskola-fönntartó egyházaknak mindent el kell követuiök, hogy az államtól az egész összeget megkapják. Ha valamelyik egyházközség kevesebbet kap az államtól, vizsgálat tárgyává kell tenni, vájjon az egyházat terheli-e a mulasztás ? Ha az egyházközség mindent elkövetett érdekei védelmére, de a kormány kevesebbet állapított meg, ezt a különbözetet nekünk kell megadnunk. Ezzel kapcsolatban előterjesztette az adócsökkentési-alap mérlegét is. 1910-re megszavaztatott 1.743,000 K segély. Ehhez járul még a f. évben kb. 150,000 K. Összesen átlag 1.900,000 K fizetendő ki ebben az évben (1910). Némely egyháznak 2—3 évre visszamenőleg fizetendő az összeg. Ilyen módon levonandó ebből kb. 120,000 K, marad 1.780,000 K. Továbbá a 373,000 K tandíjkárpótlás levonásával marad kb. 1.400,000 K. Még tudjuk födözni az állandó terheket, de ezzel a jelenlegi forrás teljesen ki van merítve. Ujabb segélyeket csak akkor lehet megszavaznunk, ha sikerül kivinnünk az államsegély fölemelését — és pedig még ebben az esztendőben, mert különben a legközelebbi évben már nem szavazhatunk meg új segélyeket. Ezután a jogügyi-bizottság jelentését terjesztette elő dr. Nagy Dezső. Mindenekelőtt szóvá teszi a Bosznia és Herczegovina új alkotmányánál a protestánsokkal szemben elkövetett sérelmet, — melyről annak idején Lapunkban bővebben megemlékeztünk. A protestánsok nem részesülnek képviseletben, azon a czímen, hogy még nincsenek 25 ezren. A konvent sérelmesnek nyilvánítja azt, hogy a magyar törvényhozás megkérdezése nélkül alkotott alkotmányban a többi felekezeteknek megadatott a politikai jog, csupán a leginkább Magyarországból odaszármazó protestánsoktól vonták ezt meg, Az, hogy még nincsenek 25 ezren, nem ok arra, hogy képviselet nélkül maradjanak. Az ügyet áttették a prot. közös-bizottsághoz. A protestáns közös-bizottsághoz utalták még a dunamelléki egyházkerület föliratát is a 2400 K-ás lelkészi fizetés tárgyában, úgyszintén az O. R. L. E. kongreszszusának föliratát a jezsuita rend reczepcziója tárgyában. — Valóban nagyszerű intézmény is az a közös bizottság. Minden „kényes" ügyet szépen oda lehet küldeni. Hogy az azután mit csinál velük, arról mi, szegény halandók csak igen ritkán értesülünk. Hozzá még a mi fő: a közösbizottság senkinek se felelős! Az iskola vagy a tanító nevén levő ingatlanoknak az egyház nevére való átiratása tárgyában, előadó indítványára a konvent kimondta, hogy az átiratási ügyek küldessenek föl mindenkor előzetesen a konventhez megvizsgálás végett. Ugyanis a kormány megengedi az átírást, ha az illető egyház kötelezi magát, hogy az ingatlanok mindig iskolai czélokra fognak használtatni. Nagy Dezső előadó, több alapítvány kérdésével kapcsolatban, szóvá teszi azt a sérelmes állapotot, hogy egyes egyházak — autonómiánk (az 1790/1: 26 t.-cz. 10. § a) ellenére — nagyon nehezen tudnak alapítványaikhoz jutni. Sérelmes, hogy újabban kormányhatósági jóváhagyást is kívánnak az alapító-levelekhez, a mi túlmegy a legfőbb fölügyeleti jogon. Ma már nagy zavar van ezen a téren. Több helyütt — a minisztériumtól küldött minta alapján — autonómiánkkal ellenkezőleg szerkesztik az alapító-leveleket. A kormány — jogtalanul — megkívánja, hogy az alapítványok számadásai évente