Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
földön" járunk. Azért nem is olyan nehéz a búcsú. Mikor eltűnik a vászonról az utolsó kép és elhallgat az előadó, gondolataink ott járnak még Galileában és az Olajfák lejtőjén . . . Valószínű, hogy adandó alkalommal megismétlésre kerül az egész előadás-sorozat, vagy annak egyes részletei, — részletesebben feldolgozva. Kívánatos volna, ha Takaró Géza könyvalakban is hozzáférhetővé tenné utazása emlékeit; úgy tudjuk, szándéka is. Úgyszintén érdemes volna egyik-másik vidéki protestáns góczpontban bemutatnia egy-egy sorozatát annak a több, mint 500, jórészt színes képnek, melyek oly nagy mértékben fokozták a most lefolyt előadások vonzóerejét, hogy külön is megérdemlik az említést. Legnagyobb részük egy jeruzsálemi műteremben készült. Színezésük művészi. Midőn e sorokat írjuk, az anyagi eredményről még nem adhatunk számot. De, hogy az anyaginál becsesebb eredménye is volt az előadásoknak, arról számot adhat mindenki, a ki hallgatójuk volt. —rs. KÜLFÖLD. , ' . , _ Svájcs. A „Courrier de Genéve" czímű genfi klerikális újság, abból az alkalomból, hogy egy r. katholikus pap protestáns vallásra tért, a többek közt azt írja, hogy a r. katholikus pap aposztaziája és a protestáns lelkész áttérése között lényeges különbség van. Ez a tévedésből az igazság magaslatára emelkedik, amaz az igazságból a tévtan mélységeibe bukik. A r. katholikus pap elárulja az ő Jézusát, miként Júdás, a protestáns lelkész pedig odaadja magát Jézusnak és hűséges apostola lesz. Ezen újság fölfogása szerint, a r. katholiczizmus Jézus Krisztus közvetetlen és halhatatlan műve, a protestantizmus azonban csak emberi alkotás. Jézus az ő Istentől vett tanítását a r. kath. egyházra bízta és senki másra a világon. A római tanszéké az a nagy, kiváltságos jog, hogy megmondja a népeknek, mi igaz, mi a tévedés. A czikk végén megjegyzi még — mintegy záró akkord gyanánt — hogy a tisztességes emberek a protestánsok megtérésen mindig tapsolni szoktak, de a renegátokat megveti a tiszta lelkiismeret. A bázeli szeparáczió és a népszavazás. Az államnak és egyháznak részleges szétválasztására vonatkozó törvényjavaslat, miután a bázeli városi kanton Nagytanácsa elfogadta, folyó márcziüs hó 6-án, vasárnap, népszavazás alá bocsáttatott. A város-kanton 20,976 szavazati joggal bíró polgára közül 8995, tehát nem egészen 43% vett részt a szavazásban. A törvényjavaslat 7412 szavazattal 1036 ellenében elfogadtatott és törvénnyé vált. A szeparáczió történetére vonatkozólag még a következőket kell közölnünk. A szeparáczió inkább államháztartási okokra, mint haladási törekvésekre vezethető vissza. Bázelben is, mint Genfben — hol a szétválasztást részben épen a róm. kath. állampolgárok számának az elszaporodására való tekintettel vitték keresztül — a róm. kath.-ok száma a 19. század második felében erősen megnövekedett. Ma a kanton népességének körülbelül V3 részét alkotják, kerekszámban 40 ezer lélekkel, míg a mult század első felében a lakosságnak alig l /5 -ét alkották. Az izraelita állampolgárok is jelentékenyen megszaporodtak, mint mindenütt Svájcz nagyobb városaiban. A bázeli kanton legerősebb politikai pártjának, a kantoni szocziáldemokrata pártnak a befolyása, — a mely az általános szocziáldemokrata programm szerint a vallást magánügynek tekinti s az államegyházrendszerrel ellentétben áll — szintén előmozdította a szétválasztási kívánalmakat. Azonkívül a régi rend tényleg nem is felelt meg többé a viszonyoknak. Jó volt az az egykor protestáns államnak ; de az az idők folyamán felekezetileg semleges állammá lett s így a régi rend nem illik a 20. századba. Az állam és egyház viszonya rendezésének a kérdése három év óta függőben volt. 1906 novemberében a bázeli parlamentnek a szocziáldemokrata-párt amaz indítványával kellett foglalkoznia, vájjon nem kellene-e teljesen elválasztani az egyházat az államtól? Egyidejűleg a nagytanács róm. kath. pártja a 40 ezer róm. kath. nevében évi államsegélyt követelt. Ezt elutasították. A szocziáldemokrata indítvány pedig a kormányhoz tétetett át, a mely 1908-ban nyújtotta be első javaslatát. A végleges javaslat ez év januárjában fogadtatott el. Most a népszavazás által — melyben a róm. kath.-ok nem vettek részt — törvénnyé lett. A törvény 1911. április 1-én lép életbe. Attól kezdve minden állami hozzájárulás megszűnik, a közintézetek lelki gondozása s az 1911. márcz. 31-ig nyugdíjba lépő lelkipásztorok és alsóbb egyházi hivatalnokok nyugdíja kivételével. Francsiaorsság. Angol evangelikus misszió Párizsban. Párizsban sok ezer angol, amerikai és kanadai lakik, a kik a város egyik egyházához sem tartoznak. Ezeknek lelki szükségleteiről az angol szabad egyházak szövetsége gondoskodik. Most is egyik jeles misszionáriusát küldte el hozzájok. Rodney Smith-et, akit közönségesen „czigány Smith"-nek hívnak (Gipsy Smith). Smith valóban czigány származású, a ki 17 éves koráig nomád életet élt, füstös sátrak alatt. A methodisták egy alkalommal magukhoz édesgették és megtanították az evangélium szépségeire. A híres Booth generális azután rávette, hogy hittérítő legyen, a fiatal emberen ugyanis mindjárt meglátszott, hogy kiváló szónoki tehetsége van. Mint misszionárius csakhamar híressé vált mindenfelé és oly nagy hatással beszélt, hogy Angliában, Skóthonban és az Egyesült-Államokban ezreket és ezreket erősített meg az evangéliumi hitben és vezetett magasabb, bensőségesebb krisztusi életre. Szeparáczió és a protestánsok. A „ Journal des Débats" hasábjain nemrégiben egy előkelő protestáns férfiú tollából igen érdekes közlemény jelent meg, mely a szeparácziót a protestánsokra nézve igen hátrányosnak
