Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-03 / 14. szám

indultak, a világ gyűlöletének|tüzébe. Tudták, mi vár rájuk, de nem riadtak vissza. Nem riadtak vissza „az ő nevéért", mert annyira megszerették Jézust, hogy az egész világnál többre becsülték. Többre becsülték az ő nevéért való szenvedést a világ minden gyönyörűségénél, minden hahotájánál. Naumann Frigyes. Ford. Dr. T. L Theologusaink külföldi tanulmányútja. Theologusaink az elmúlt századokban százával és százával keresték föl a külföldi nevesebb protestáns egyetemeket és főiskolákat. Ok képezték az élő kapcsolatot a külföldi és a hazai protestántizmus között. Küzdelmes múltú egyházunk történelmének alig van olyan lapja, mely ennek áldásairól ne beszélne. A külföldi hitrokonok testvéri áldozatkészsége és szeretete forrásokat fakasztott: ösztöndíjakat, ingyenes helyeket teremtett mindenfele a tanulni vágyó magyar ifjúság számára. Azután részben a nagy lelkészhiány, részben a latin tanítási nyelv háttérbe nyomulása és a nemzeti nyelvek érvényesülése miatt, ifjaink mind ritkábban és ritkábban kezdtek külföldre menni. így történt, hogy az angliai, németországi, svájczi ösztöndíjak sorjában feledésbe mentek. Mindössze az utrechti három stipendium maradt meg. Ezekhez járultak a mult század hatvanas éveitől kezdve az edinburghi ösztöndíjak. Most, mintha fölelevenedni látszanának a régi jc> idők, mintha szorosabbá kezdene válni a külföldi hitrokonainkkal összefűző testvéri kapocs. Az ősszel már Kálvin hazájába, Francziaországba is elindul egy theologusunk. A testvéri viszontszeretet ingyen helyet készít számára Moutanban-ba.il, a hugenották egyik legerősebb, Ősi fészkében. Ugyancsak az ősztől fogva két-három theologusunk Kálvin városába, ebbe az igazán „hegyen épített városba" megy. Genfi testvéreink ilyen búsás kamattal fizetnek — íme — nyári tömeges zarándoklatunkért ! Úgy halljuk, a konvent is szándékozik évrőlévre néhány ifjúnak ösztöndijat adni a skót theologiákra. Nagy hiányát érzi annak, hogy Amerikába menő lelkészeink járatlanok az angol nyelvben. Ezzel a szerencsésnek mondható megoldással kíván tehát a bajon segíteni. Ifjaink az utóbbi évtizedekben majdnem kizárólag csak a theologia elvégzése után mentek külföldre. Csupán az utrechti három évig élvezhető stipendiumoknál volt kivétel — az sem igen gyakran. A theologia elvégzése után való kimenetelnek voltak talán előnyei is, de bizonyára még nagyobb hátrányai is. A kimenő jószántára volt bízva, kíván-e valamit tanulni vagy sem. Bizony, bizony igen sokszor megesett, hogy az ifjú a dolog könnyebbik végét fogta meg. Ebbéli hajlandóságait még inkább fokozta az a körülmény, hogy fogyatékos nyelvismerete vagy annak teljes hiánya miatt az előadásokból eleinte egy szót sem értett. Mire belejött volna már kissé a nyelvbe, vége is lett az esztendőnek. Második esztendőre meg a végzettek közül már igen kevesen kívántak künn maradni. A legtöbb beleunt már a diákoskodásba. Meg új egyházi törvényeink értelmében is, a két segédlelkészi esztendőből csak az egyik tölthető külföldön. Ha künn marad a második esztendőre, csak egy évvel később választható rendes lelkésszé. Az eddigi theologiai tanterv értelmében viszont a négy theologiai évből csak egyet tölthetett külföldön (1883. szept. konv. jk. 64. sz.). Egy évre pedig senkise szereti megszakítani idehaza tanulmányait. Künn a nyelvi nehézségekkel is küzdenie kell, a mellett készülnie kell hazulra a kolloquiumokra és a vizsgára. Az új theologiai tanterv. melyet mostani ülésszakában tárgyal a konvent, valóban üdvös újítást javasol ezen a téren. Az egyetemek és a többi főiskolák tanulmányi rendjéhez hasonlóan, megengedi, hogy a négy évfolyamból kettő külföldi protestáns fakultáson tölthető. Ez a változtatás nemcsak üdvös, hanem egyúttal szükséges is. Ugyanis igen nagy káplánhiány van már most is, kiváltkép a dunamelléki egyházkerületben. Ez a hiány a lelkészi nyugdíjtörvénynek egy-két év múlva való életbelépése folytán igen nagy mértékben fokozódni fog. Előreláthatólag egyetlenegy végzett theologust se bocsájthatunk ki külföldre néhány óv múlva: theologusaink azonban kimehetnek. A kétévi külföldi tanulmányút engedélyezésével kapcsolatban azonban némi fogyatékosság észlelhető a tervezetben. Az új tanterv 2. §-a azt írja elő, hogy az alapvizsga idehaza teendő le, azonkívül azt, hogy a hazai vonatkozású theologiai tantárgyak idehaza hallgatandók. Ennek a kívánságnak az első részét keveseljük, a második részén pedig — váltakozó, illetve összevont tanítási módszerünk mellett —- kivihetetlennek tartjuk. A tervezet a külföldön töltött évek kolloquiu mairól nem emlékezik meg. A külföldi theol. fakultások nagy részén pedig a rendes hallgatók sem tartoznak kolloquálni. sem kathalogust nem olvasnak. így előállhat az a visszás helyzet, hogy egy jómódú theologus csak azért megy ki külföldre, pl. Berlinbe, hogy két évig sem előadásokra ne kelljen járnia, se kolloquálnia ne kelljen s ígp a négy évből kettőt végigurizálhasson. Az 1883-iki konventi szabályzat ebben a tekintetben megfelelőbb volt. A külföldi fakultáson jártaktól is megkövetelte, hogy minden kötelezett tantárgyból a „szabályszerű vizsgát" tegyék le. Azonban ezt is módosítani kellene olyképpen, hogy „mindazokból a rendes tantárgyakból, a melyekből a külföldi fakultáson nem kolloquálnak (eredményesen), idehaza pótlólag kolloquálni tartoznak s addig sem alap-, sem lelkészi vizsgálatokra nem bocsájthatők." Ebben azután bennfoglaltatnék az is, hogy a vizsgálatok csak itthon tehetők. Viszont a magyar vonatkozású tárgyaknak idehaza való kötelező hallgatása nem írható elő. Mikor hallgassa a tantárgyaknak mai, évfolyamaként való csoportosítása és váltakozó előadása mellett ezeket a tárgyakat az a theologus, ki, a harmadik és a negyedik évet kívánja külföldön tölteni? Pedig a legtöbb így tesz majd s ez