Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
Megvannak neki is az elismerés virágvásáraapjai; de azok nem ragadják önhittségre. Megvannak a Gethsemánéi, midőn barátai is elhagyják ; de ezek nem ejtik kétségbe. Teljesíti kötelességét és hordozza keresztjét. És végül emlékezete fennmarad Nem azért, mert népszerű vagy népszerűtlen volt, hanem azért, mert életfeladatát betöltötte. És annyira el volt foglalva a mások megmentésével, hogy nem ért rá arra, hogy a maga életét a maga számára megtartsa, De övé az Örökkévalóság Virágvasárnapi a! Peabocly ntán V. J. 11. A Jézus keresztjénél. — Nagypénteken. — „Most pedig megjelent az Istennek igazsága a Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek, mert nincs különbség. Hisz (az emberek) mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Istennek dicsősége nélkül. De megigazulnak ingyen, az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatául, az ő vérében való hit által ..." Róm. 3.22—24a. E XX. század éveinek nagy hetén mily tömérdek nép gyűl össze a Megváltó keresztje alatt és mennyire más érzéssel áll meg, mint amaz első tömeg, mely Őt keresztre feszíté 1 Ott lesznek a zarándok csoportban, a kik fölfogásban, theol. irányzatban, világnézetben oly igen különböznek egymástól. A pápás merev ortodoksziától a prot. szélső bal hajtásig, a vallásbölcsészeti társaságnak látszó unitarizmusig mennyi eltérő, ellentétes, sőt egymást kizáró meggyőződés, hitrendszer! És e sokféle ágazatból, nemzetségből és nyelvből összegyűlt nép szinte hangtalan, néma. Nemcsak azért, hogy a haldokló Istenfiának kínos halálát még fájdalmasabbá ne tegyék, hanem azért, hogy a mint nő a zajtalanul csirázó mag ott kint a természetben, lelkükben is zaj nélkül vehesse kezdetét az új élet, az új ember, a lelki teremtmény. A máskor harcztérnek látszó élet küzdelmének itt nincs nyoma. A csattogó fegyverek, melyek az Isten országa építésében különböző felekezetek, sőt ugyanazon egyház emberei közt is nem egyszer szent elszántság tüzétől villannak meg, lábhoz eresztve, békén pihennek. így is kell. Mert a kereszt nagy haldoklójában Isten nyilatkoztatja ki magát és mutatja meg az életirányt, mely minden felekezet és minden theol. irány kiválasztottainak üdvöt biztosít, ha fogékony lelkiismerettel állanak a Megváltó körül. Fogékony lelkiismerettel, mely átérzi, hogy nem bírt botránkozás nélkül járni, sem Isten, sem ember előtt. Fogékony lelkiismerettel, mely tudja, hogy neki szól az isteni hívás: „jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik meg vagytok fáradva és meg vagytok terhelve, én megnyugosztlak titeket." Az tehát a főkérdés, hogy fogékony-e lekiismeretünk ? Reá fényt a kegyelem Istenétől támasztott hit szór-e, vagy még homályban van mindég, akár a bűn, akár a „rövidlátó" tudmány miatt? E lelkiismeret mélységeiben egyik bűn örvénye a másiknak kiálthat, vagy a könnyelmű felületesség szélcsendjére mély barázdát szántó lángekéjű vihar következhet. Mindegy! Csak hitünk legyen Ö benne, ha oly kicsi is, mint a mustármag. Erezhetjük-e hát a megtért gonosztevővel: „most pedig megjelent az Istennek igazsága a Krisztusban való hit által, mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek, mert nincsen különbség És elmondhatjuk-e szent örömmel : „megigazulunk ingyen, az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatául az ö vérében való hit által?" Maradjon néma minden ajk, most a lelkiismeret beszél. Nemcsak beszél . . . ítél! Ah, ha a keresztrefeszített Fiúra nézés közben lelkiismeretünknek Istennel való kérdezősködése Atyánk helybenhagyásával idvesség, e helybenhagyás nélkül pedig kárhozat lehet: milyen a mi ítéletünk? Édes felmentés-e, vagy égető vád ? Mert Isten nekünk bocsánatot s kegyelmes igazságot igér az ő egyszülött Fiában való hitért, De jaj nékünk, ha nem tudunk hinni s nem tudunk bízni az Atya szeretetében, a ki Fiát halálra adta érettünk ! De ha hit világítja meg a Golgotha keresztjét is, lelkünk ismeretét is, örömmel valljuk mindnyájan, kik mind vétkeztünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül: „most pedig megjelent az Isten igazsága mindenekhez." És szent áhítattal gondolunk a Magasságosra, ki a Krisztust eleve elrendelte engesztelő áldozatul, hogy a mi időnk teljességében mi is megigazulnánk ingyen, az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban lett váltság által. Nos, érezzük-e a mi időnk teljességét: „mostpedig" !? S megtérésünk vallomása kezdődhetik-e úgy, mint kezdődött a keresztyén lelkeké, Pál apostolé, Lutheré, Kálviné s a megszánd álhatlan névtelen millióké: „most pedig" ? De milyen a mi lelkiismeretünk? Az isteni kegyelem napja tisztítja-e meg foltjaitól és irányítja-e a jóra, vagy megtisztulni önmagától akar és a jóra önmagától is képes ? Most már ilyenforma vélemények is kezdenek köztünk terjedni. Pedig a föld, ha nem a nap körül forog, vétkezik saját léte ellen ; és ha a hold nem a naptól nyeri fényét, fellázadott. A mi lelkiismeretünkre hát igazi ker. hit vessen fényt, mely az Istentől eleve elrendelt áldozat vérében talál váltságot és életet. Keresztyén hit, mely a multat töredelmesen bízza Istenre : „ Uram, azt Te fedezd be!" s a jövőt reményteljesen teszi kezébe: „Atyám, ezt Te irányítsd /" Diadalmas hit, mely meggyőzi a világot. Elmoudhatjuk-e mindezt Atyámfiai ? . . . Istennek Lelke, erőnek Lelke, mely a Golgotha keresztjének tövéből bőséggel áradoz, jöjj, érints meg minket, hogy mindnyájan vallhassnk : „most pedig megjelent az Istennek igazsága a Krisztusban való hit által, mindenekhez s mindeneken, kik hisznekIstennek Lelke, életnek Lelke, mely Jézus üres koporsójából is élet illa-