Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. KovátB István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Népszerűség. Peabody—V. J. —- A Jézus keresztjénél. Mészáros János. — Vezérczikk: Hogy vagyunk a theologiai tanterv-revizióval ? — Tárcza: Pesszimizmus a klasszikus ó-korban. Szelényi Ödön dr. — Könyvismertetés : Réz László: Vallás és művészet. Veress Jenő. —- Külföld: Dr. T. I. — Régiség: Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Pataky Dezső. — Irodalom. — Egyház. —Iskola. — Gyászrovat. — Adakozás. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. I. Népszerűség. — Virágvasárnap. — „Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága Örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak". Lukács 19.s ; . A mai napot nagyon sok keresztyén úgy ismeri, mint Virágvasárnapot, mint azt a napot, a melyen Jézus a sokaság örömrivalgása között Jeruzsálembe bevonult. Mily hirtelen és tragikusan megváltozott a következő néhány nap alatt ezeknek a lelkeslilöknek a közvéleménye! Ezen a vasárnapon az Olajfák hegyének lejtőjén vonni át Jézus, barátainak kicsiny csapatával. A város egész népe elé megy, ruháit teríti és zöld ágakat szór útjára. < a legnépszerűbb ember Jeruzsálemben. Az ember k követnék Ot. sőt meg is halnának érette, ha csak egy szóval kívánná. De a népszerűség árja oly gyorsan leapad, a milyen hirtelen megdagadt. Négy nap múlva ugyanaz a nép, a mely most „Hozsánná"-t kiált, azt ordítja: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Es, mint olvassuk, „az ő szavuk erőt vesz vala". Mindenki, a ki hosszabb ideig él, tud a népszerűség tragédiájának több példájáról. Az egyik év hősét a másik évben elfeledik. A közkedveltség közönyösséggé válik. A közvéleményt elseperi a pletyka, botrány és önérdek változó szele. A népszerűség apad és dagad, mint az áradat. Az embert az elbizakodottság hullámára emeli s aztán egyszerre a kétségbeesés örvényébe veti. Hát Jézus milyen magatartást tanúsít a népszerűség változó áramlatával szemben? Mintha egyáltalában számba se venné. Mintha nem tudná, vagy nem törődnék azzal, merre fúj a szél. Virágvasárnapon, míg a nép örömrivalgása zúg körülötte, úgy áll az Olajfák hegyén, mintha egyedül volna. A völgy felett Jeruzsálemre tekint és sír a város szenvedésein. A következő csütörtökön pedig, mikor a nép azt kiáltja: „Feszítsd rneg!", ismét mintha semmit sem hallana, megy a maga útján. Nem téveszti meg őt ez, mint a hogy nem tévesztette meg az örömrivalgás akkor. Nyugodt maradt szidalom és dicséret között egyaránt. Mikor mint vádlott Pilátus előtt áll, így szól hozzá : „Én király vagyok". Ez Jézus első tanítása, midőn élete utolsó hetére megy. Mi olyan korban élünk, melyben mindent a nyilvánosság elé visznek. Pletykának, botránynak, dicsérésnek és gyalázásnak van kitéve minden ember élete. Es sok ember kísértésbe jut, hogy mások tetszését és elismerését keresse, mintha azok a siker jelei volnának. Politikusok, a kik a földre illesztett füllel hallgatják a világélet szívverését ; — hírlapírók, a kik a tömeg szenvedélyeinek hízelegnek; — igehirdetők, a kik a közvélemény fülét csiklandozzák, — mindezek ismertető jelek s mutatják, mily hévvel keresi korunk a népszerűséget. A sportéletben is arról beszélünk, hogy a játszókat jól szervezett zajjal (klakkal) igyekszünk támogatni, mintha bizony nem tudnák megmutatni kitűnőségüket az emberek mások dicsérete nélkül. De korunkban, mint minden más korban, mégis csak egyfajta emberek aratnak végül valódi győzelmet. Az olyan ember, a ki sem dicsérettől, sem gyalázástól nem függ. Kormányozza életét s nem attól kormányoztatja magát. Csak egy dicséretre törekszik, — lelkiismerete helybenhagyására
