Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-13 / 11. szám

követel. Ez pedig csak az állani teljes semlegessége mellett lehetséges. Egy szóval a róni. kathoiikusok teljes egyenlőséget akarnak. A róm. kath. egyház nem most gondolta rá magát a közjogi személyiség követelésére. Kívánsága teljesítéséből nem származnék veszély az államra ós a felekezeti békére nézve. A szövetségi tör­vényhozás és a kantonalkotmány gondoskodtak arról, hogy egy róm. kath. gyülekezet se keletkezhessek min­denható püspöki hatalommal és „az államnak biztosít­tassanak a kultusz-rendőrség és az egyén személyes szabadsága védelmének összes jogai.Belső szervezetét semmi esetre sem engedi a róm. kath. egyház az állam által előiratni, mert annak minden állami testülettől tel­jesen független, magában véve befejezett szervezete van. A közjogi jelleg különös jelentőségű volna a róm. kath­egyházra azért is, mert lehetővé tenné a püspöki szerző­dések felülvizsgálását. A szabadelvű-demokrata és a szabadelvű párt szóno­kai, dr.. Oöttesheim és Zetlweger lelkipásztor a kormány javaslata mellett szóltak. A szocziáldemokrata párt nevé­ben dr. Bloeher Hennáim azt a kijelentést tette, hogy rájuk nézve a róm. kathoiikusok indítványa elfogadha­tatlan, a mennyiben az egyházaknak a polgári jog alap­ján való szabad helyzetére törekednek, habár ez alka­lommal, a viszonyokat méltányolva, az egyház és állam teljes szétválasztásának keresztülviteléről lemondanak is. Ha az indítványt elfogadnák, a róm. kathoiikusok később esküdt ellenségei lennének a szétválasztásnak. Azután névszerinti szavazás következett, a melynél az összes pártok a kormánnyal szavaztak, a róm. katho­iikusok kivételével s nayy többséggel, 104 szavazattal 18 ellen elvetelték a róm, kath. egyház közjogi személyisé­gére vonatkozó indítványt. Aztán a kormány javaslatát, az életbeléptetési határozatokat tartalmazó szakaszig, első olvasásban elfogadták. Január 20-án nagy közönség jelenlétében, csendben, nyugodtan letárgyalta a nagytanács rendkívüli gyűlése a javaslat második részét, az életbeléptetésre vonatkozó határozatokat is. A római katholikus töredék beadványában felpanaszolja sérelmét, felelőssé teszi a tanácsot a törté­nelem ítélőszéke előtt, de a helyzetre, az összes pártok­nak ellene való állásfoglalására tekintettel, tartózkodik az anyagi javak felosztására való vitától. Burckhard-Schaz­mann kormánytanácsos, előadó hosszabb beszédben magya­rázta a kormány álláspontját, a mely a jog alapján áll és minden egyházzal szemben való méltányosságra törek­szik. A róm. kath. gyülekezet megkapja, a mire annak idején törekedett: az államegyházak knltuszszüksógletei­hez közvetett úton, az általános adózás útján való pénzbeli hozzájárulásáért a megfelelő kárpótlást s egyszersmind az alkotmányszerű biztosítást, hogy a jövőben tulajdon­képeni kultuszczólok állami és községi javakból nem támogathatók. Minden további szemrehányás elkerülése végett azt indítványozta a kormány a nagytanácsnak, hogy a róm. kath. gyülekezet pénzbeli illetménye az előirányzott 150 ezer frank helyett 200 ezerre emeltessék, mivel az új szabályzat később lép életbe, mint erede­tilegelő volt irányozva. A Klára-templomnak csak haszon­élvezeti- s nem tulajdonjoga illeti meg a róm. kath. egy­házat, mert nem közjogi testület. A javaslat ellen nem tétetett elleninditvány s így minden ellenmondás nélkül elfogadták. Az egyházi és iskolai vagyon a ref. államegyháznak az állami felügyelet által korlátozott önálló kezelésébe megy át. A ker. kath. (ó-kath.) államegyház megtartja birtokában a Predikátor­tem'plomot, a paplakot és 150 ezer frank járulékot az állami javakból. A róm. kath. gyülekezet a Klára-templom haszonélvezeti jogát és 200 ezer frankot kap készpénzben. Az izraelita hitközség 15 ezer frankot kap készpénzben. Az új rend 1911. január 1-én lép életbe. V. J. NEKROLOG. ELISCHER JÓZSEF. 1843—1910. Egy gyászkeretbe foglalt névvel tanügyi történetünk újabb korszakának egy tipikus alakját, a nevelés- és tanításügynek egyik igen érdemes munkását, a szaktudo­mány egyik kiváló művelőjét, egy jóságos embert és tes­testől-lelkestől buzgó protestáns hívünket ragadta el közü­lünk febr. 24-én váratlanul a halál. Elischer József halála felett egy egyszerű híradás­sal nem lehet napirendre térnünk. Elete működése megér­demli, hogy bővebben is szóljunk róla. Nem szükséges, de nem is lehet feladatom, hogy életrajzi körülményeire bővebben kiterjeszkedjem. Kegye­letes czélunkhoz képest elég annyit megemlítenünk, hogy Gölniczbányán született, ág. evang, szülőktől. Középis­koláit Késmárkon, a theologiát Eperjesen végezte. Innen külföldi egyetemre, Jénába ment. innan hazatérve, a késmárki liczeum egyik nyelvészeti katedrájára hivatott. Pár év múlva már a pesti evang. főgimnáziumban találjuk, miközben az egyetemen a középiskolai tanári oklevelet is megszerezte. Ettől fogva szakirodalmi és tudományos munkál­kodása, főleg a görög és latin classica litteratura műve­lésében, módszertani fejtegetéseiben, tan- és kéziköny­vek írásában és kiadásában stb. nem ismert szünetet. Nagyszabású működését mindjárt Budapestre jövetele után az erények legnagyobbjával, a hálával kezdette, —; kiadván újból 1874-ben elődének, Szénássynak ak­koriban híres latin nyelvtanát. Az alkotmány visszaállítása után a nemzeti erők ismét új életre keltek, a mi kiterjedt a középiskolai ta­nítás ügyére is. Enuek kifolyása volt a br. Eötvös József által benyújtott középiskolai törvényjavaslat, melyet a felekezeti sokféle érdekszálak gordiusi csomója annyira

Next

/
Oldalképek
Tartalom