Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
követel. Ez pedig csak az állani teljes semlegessége mellett lehetséges. Egy szóval a róni. kathoiikusok teljes egyenlőséget akarnak. A róm. kath. egyház nem most gondolta rá magát a közjogi személyiség követelésére. Kívánsága teljesítéséből nem származnék veszély az államra ós a felekezeti békére nézve. A szövetségi törvényhozás és a kantonalkotmány gondoskodtak arról, hogy egy róm. kath. gyülekezet se keletkezhessek mindenható püspöki hatalommal és „az államnak biztosíttassanak a kultusz-rendőrség és az egyén személyes szabadsága védelmének összes jogai.Belső szervezetét semmi esetre sem engedi a róm. kath. egyház az állam által előiratni, mert annak minden állami testülettől teljesen független, magában véve befejezett szervezete van. A közjogi jelleg különös jelentőségű volna a róm. kathegyházra azért is, mert lehetővé tenné a püspöki szerződések felülvizsgálását. A szabadelvű-demokrata és a szabadelvű párt szónokai, dr.. Oöttesheim és Zetlweger lelkipásztor a kormány javaslata mellett szóltak. A szocziáldemokrata párt nevében dr. Bloeher Hennáim azt a kijelentést tette, hogy rájuk nézve a róm. kathoiikusok indítványa elfogadhatatlan, a mennyiben az egyházaknak a polgári jog alapján való szabad helyzetére törekednek, habár ez alkalommal, a viszonyokat méltányolva, az egyház és állam teljes szétválasztásának keresztülviteléről lemondanak is. Ha az indítványt elfogadnák, a róm. kathoiikusok később esküdt ellenségei lennének a szétválasztásnak. Azután névszerinti szavazás következett, a melynél az összes pártok a kormánnyal szavaztak, a róm. kathoiikusok kivételével s nayy többséggel, 104 szavazattal 18 ellen elvetelték a róm, kath. egyház közjogi személyiségére vonatkozó indítványt. Aztán a kormány javaslatát, az életbeléptetési határozatokat tartalmazó szakaszig, első olvasásban elfogadták. Január 20-án nagy közönség jelenlétében, csendben, nyugodtan letárgyalta a nagytanács rendkívüli gyűlése a javaslat második részét, az életbeléptetésre vonatkozó határozatokat is. A római katholikus töredék beadványában felpanaszolja sérelmét, felelőssé teszi a tanácsot a történelem ítélőszéke előtt, de a helyzetre, az összes pártoknak ellene való állásfoglalására tekintettel, tartózkodik az anyagi javak felosztására való vitától. Burckhard-Schazmann kormánytanácsos, előadó hosszabb beszédben magyarázta a kormány álláspontját, a mely a jog alapján áll és minden egyházzal szemben való méltányosságra törekszik. A róm. kath. gyülekezet megkapja, a mire annak idején törekedett: az államegyházak knltuszszüksógleteihez közvetett úton, az általános adózás útján való pénzbeli hozzájárulásáért a megfelelő kárpótlást s egyszersmind az alkotmányszerű biztosítást, hogy a jövőben tulajdonképeni kultuszczólok állami és községi javakból nem támogathatók. Minden további szemrehányás elkerülése végett azt indítványozta a kormány a nagytanácsnak, hogy a róm. kath. gyülekezet pénzbeli illetménye az előirányzott 150 ezer frank helyett 200 ezerre emeltessék, mivel az új szabályzat később lép életbe, mint eredetilegelő volt irányozva. A Klára-templomnak csak haszonélvezeti- s nem tulajdonjoga illeti meg a róm. kath. egyházat, mert nem közjogi testület. A javaslat ellen nem tétetett elleninditvány s így minden ellenmondás nélkül elfogadták. Az egyházi és iskolai vagyon a ref. államegyháznak az állami felügyelet által korlátozott önálló kezelésébe megy át. A ker. kath. (ó-kath.) államegyház megtartja birtokában a Predikátortem'plomot, a paplakot és 150 ezer frank járulékot az állami javakból. A róm. kath. gyülekezet a Klára-templom haszonélvezeti jogát és 200 ezer frankot kap készpénzben. Az izraelita hitközség 15 ezer frankot kap készpénzben. Az új rend 1911. január 1-én lép életbe. V. J. NEKROLOG. ELISCHER JÓZSEF. 1843—1910. Egy gyászkeretbe foglalt névvel tanügyi történetünk újabb korszakának egy tipikus alakját, a nevelés- és tanításügynek egyik igen érdemes munkását, a szaktudomány egyik kiváló művelőjét, egy jóságos embert és testestől-lelkestől buzgó protestáns hívünket ragadta el közülünk febr. 24-én váratlanul a halál. Elischer József halála felett egy egyszerű híradással nem lehet napirendre térnünk. Elete működése megérdemli, hogy bővebben is szóljunk róla. Nem szükséges, de nem is lehet feladatom, hogy életrajzi körülményeire bővebben kiterjeszkedjem. Kegyeletes czélunkhoz képest elég annyit megemlítenünk, hogy Gölniczbányán született, ág. evang, szülőktől. Középiskoláit Késmárkon, a theologiát Eperjesen végezte. Innen külföldi egyetemre, Jénába ment. innan hazatérve, a késmárki liczeum egyik nyelvészeti katedrájára hivatott. Pár év múlva már a pesti evang. főgimnáziumban találjuk, miközben az egyetemen a középiskolai tanári oklevelet is megszerezte. Ettől fogva szakirodalmi és tudományos munkálkodása, főleg a görög és latin classica litteratura művelésében, módszertani fejtegetéseiben, tan- és kézikönyvek írásában és kiadásában stb. nem ismert szünetet. Nagyszabású működését mindjárt Budapestre jövetele után az erények legnagyobbjával, a hálával kezdette, —; kiadván újból 1874-ben elődének, Szénássynak akkoriban híres latin nyelvtanát. Az alkotmány visszaállítása után a nemzeti erők ismét új életre keltek, a mi kiterjedt a középiskolai tanítás ügyére is. Enuek kifolyása volt a br. Eötvös József által benyújtott középiskolai törvényjavaslat, melyet a felekezeti sokféle érdekszálak gordiusi csomója annyira