Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-13 / 11. szám

Sőt bölcsen cselekednék minden egyházkerület s minden egyházmegye, ha kötelezné mindegyik gyülekezetét a Kálvin-alapnak jelzett czélból leendő létesítésére. E végből bátor vagyok szerény felhívásomat az egyházkerületek és egyházmegyék bölcs vezetőinek jóakaratú ügyeimébe is ajánlani. Czuczor János, ref. lelkész. KÜLFÖLD. A bázeli szeparáczió és a róm. kath.-ok. Ez év január 13-án tartott gyűlésén tárgyalta a bázeli nagytanács az állam és egyház szétválasztására vonatkozó törvényjavaslatot. A nagytanács eme javaslatát dr. Burckhardt—Schazmann Károly előadó, az igazság- és kultuszügyosztály elnöke dolgozta ki. A bel- és külföldi sajtó és a szakemberek elismerőleg nyilatkoztak a javaslatról. Bázelben is minden párt tetszését megnyerte, a róm. kath. párt kivételével. A kormány tanácsot az a czél vezérelte ennek a megalkotásában, — mint az előadó kifejtette — hogy minden egyházzal szemben a lehetőségig igazságos legyen. A kormánytanács fogalmazásában így hangzik az alkotmánynak új 19. §-a: „A kanton református és keresztyén katholikus (ó-kath.) egyháza közjogi személyiséggel bir. Maguk intézik ügyeiket, azonban alkotmányuk és általános rendeleteik, a tisztán egyházi határozatok kivételével, a kormánytanács jóváhagyására szorulnak. Ezt a jóváhagyást csak akkor nyerhetik meg, lia az egyház szervezete demokratikus alapon nyugszik és kivált a törvényhozó hatóságoknak, a gyülekezeti elöljáróknak és lelkipásztoroknak a választása a választásra jogosult összes egyháztagok által történik; ha a kantonnak minden, az illető felekezethez tartozó lakosa, a ki kifejezetten nem lép ki, egyháztagul ismertetik el, s a kisebbségek kívánalmainak megfelelő teret biztosítanak és ha a szövetségi és kantonalkotmánynak, valamint az annak végrehajtására rendelt állami törvényeknek határozatait megtartják. A református és keresztyén katholikus egyházak önállóan kezelik vagyonukat a kormánytanács felügyelete alatt. Jogosítva vannak híveiktől kultusz-adókat szedni. Adóügyi rendeleteik jóváhagyás végett a kormánytanácshoz terj^sztendők. A fentebbi határozatok keretén belül az egyes esetekre való alkalmazás rendjét s az állami jóváhagyás és felügyelet feltételeit, hatályát és formáját majd állami törvény állapítja meg." A 19. § a) és b) pontja tartalmazza azokat a határozatokat, hogy minden más egyház, tehát a római katholikus is, a magánjog alapelvei alapján áll és hogy a kórházakban, menhelyeken, fogházakban, árvaházakban és menedékhelyeken (kényszergondozási intézetekben), alkalmazott lelkipásztorok szolgálati díjaira való kiadásokon kívül, a tulajdonképeni kultusz-czélokra állami és községi javakból nem fordíthatnak ezután semmit. Ezzel szemben a római katholikus gyülekezet az eddigi államegyházakkal, a ref. és ó-kath. egyházakkal való egyenlőséget, közjogi személyiségének elismerését követelte. E végből indítványozta, hogy a fennebi 19. §-t ekképen fogalmazzák : „A ref., ker. kath. és a róm. kath. egyház közjogi testületeknek ismertetnek el. Mint ilyenek önmaguk rendezik és intézik ügyeiket. Maguk gondoskodnak összes kultusz-szükségleteik fedezéséről is. Az őket illető vagyon idegen czélra nem fordítható. Megilleti őket az a jog, hogy kultusz-szükségleteik fedezésére adókat vessenek ki, szedjenek be. Az ide vonatkozó rendeletek a kormánytanácsjóváhagyására szorulnak. Vagyonkezelésükről évenként jelentést és számadást nyújtanak be a kormánytanácshoz . . . Az előadó kifejtette, hogy miért tesz különbséget az állam a különböző egyházak között s miért ad a ref. és ó-kath. egyházaknak közjogi személyiséget, míg a róm. kath. egyházat csak magánjogi testületnek tekinti. A közjogi személyiséget az államnak messzebbmenő felügyeleti és fenhatósági jogától teszi függővé. Lehetetlennek tartja a kormány, hogy a róm. kath. egyházat közjogi testületnek ismerje el, mert az államnak való alárendeltség a róm. kath. egyház benső lényével összeegyeztethetetlen, a mint ezt a róm. katholikusok a kantoni alkotmány életbeléptetésekor 1875-ben maguk is kifejtették. A római katholikusok indítványa olyan közjogi személyiséget kiván, a mely nem az állam alatt, hanem az állam mellett akar állani. Az államnak való alárendeltséget különböző mértékkel lehet mérni, de úgy nem, hogy két szuverén legyen az államban: a szuverén állam és a szuverén egyház. A bázeli államférüak többször kísérletet tettek a végből, hogy a róm. kath. egyháznak a kantonban kielégítő létjogot biztosítsanak, de eredmény nélkül. így a püspökségeknek tervbe vett rendezési ügyénél (1883) is a róm. katholikusok ellenállásán tört meg a reform. Ennek az új törvényjavaslatnak a kidolgozása előtt is a róm. kath. gyülekezet elnöke, a hozzá intézett bizalmas megkeresésre adott válaszában, visszautasította a gyülekezetre vonatkozó közjogi személyiséget. Ezért teljességgel helytelen az a panaszuk, hogy a róm. katholikusok követelését nem vette tekintetbe a kormány és javaslatához a kulturharcz maradványai tapadnak. A kormány javaslata az eddigi állameggházaknak a közjogi személyiségét akarja biztosítani, az állam főfelügyelete alatt, mert ezek az egyházak a teljes szétválasztásra és önállóságra még nem érettek és az állam támogatását teljesen nem nélkülözhetik. Fejleszteni kell s nem rombolni! A róm. kath. egyház közjogi személyisége elismerésének a kérdése több órai vitát idézett elő. A róm. kath. párt vezérszónoka, dr. Feigenwinter Ernő a teljes államjogi egyenjogúságot követelte minden felekezet számára. A 40 ezer hívet számláló róm. kath. egyház a háromezer lélekszámú ó-kath. egyházzal egyenlő jogokat