Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

Úr házába. A' Napnyugati oldalán ez: Solt: CXLVI: XII: Ditsérem az Urat az én életemben, énekle/c az én Istenemnek, mig élek. A' Déli oldalán ezek: A könyörgésekben álhatatosok legyetek, vigyázván azokban hálaadással. Mat: 7 : 7: Kérjétek és megadatik ti néktek, keressétek és meg-találjátok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Ugyan azon az oldalán, a' Prédikátor széke felett ez: Esa: LVIIl: X : Kiálts tellyes torokkal, meg ne szűnjél; mint a trombita emeld fel a te szódat és mond. ki az én népemnek bűnöket. 1737. Ez az 1737-ben „réginek" mondott templom volt a gyülekezetnek első hajléka, legalább okmányilag nem mutatható ki, hogy előbbi is lett volna. (Folyt, köv.) NEKROLOG. SZEREMLEY CSÁSZÁR LÓRÁNT Minden olyan alkalommal, midőn a magyar kultúrának egy-egy, Istentől tehetséggel és szorgalommal megáldott munkása dől ki az élők sorából, méltán sírnak azok, a kik a magyar művelődés ügyét szívükön viselik. De talán minden ilyen alkalom között a legszomorúbbnak mutatkozik egy-egy olyan eset, midőn egy ifjú élet. a mely igazán munkásnak, tartalmasnak és áldásosnak ígérkezett, egyszerre letörik. Ilyen komoly veszteség érte a magyar tudományt és a magyar középiskolát Szeremley Császár Loránd halálával, 1910. február 18-ikán. Református papi család sarja. Édesatyja Szeremley Császár Lajos, a czófalvi (Háromszék megye) református egyház köztiszteletben álló lelkipásztora, nyugalmazott királyi tanfelügyelő. Anyai nagybátyja Móricz Károly dr., a kecskeméti református jogakadémia tanára. Középiskolai tanulmányait a csurgói református főgimnáziumban végezte, mindvégig tiszta jeles eredménnyel. Egész tanulói pályáján nagy szorgaloniú ifjú volt, tele lelkesedéssel, a tudomány iránt való szeretettel és nemes ambiczióval. Gimnáziumi tanulmányai végeztével Budapestre jött egyetemre s itt az Eötvös-kollégium egyik kiváló növendéke volt. Mint bölcsészethallgató a magyar-latin szakcsoportot választotta tárgyaiul, s különös szeretettel és lelkesedéssel a magyar nyelvészet tanulmányozására és művelésére vetette magát. 1906-ban jelent meg első, de nagyon érdemes és alapos tanulmánya : „Jelentéstanulmányok a komplikácziós jelentésváltozásról" czínien, s ugyanebben az évben sub auspiciis regis doktorrá avatták. Egy évnél tovább nevelősködött a báró Harkányi családnál; tanított mint gyakorló tanár, a tanárképző gyakorló főgimnáziumban. Az 1908—1909-dik iskolai évben a budapesti ref. főgimnázium h. tanára lett. Komolyan és lelkiismeretesen végezte tanári munkáját < kiérdemelte tanítványai szeretetét, kartársai bizalmát, barátságát, elöljárói becsülését, E mellett folytonosan tanult s különösen a szavak jelentésváltozásának tanulmányozásába mélyedt tovább és tovább bele. E tudományos kérdés késztette külföldre is, a hová az 1908—1909-ik iskolai év második felében, a fenntartó testület engedélyével és támogatásával ki is ment. Lipcsében telepedett meg, s sürgősen, mohón vizsgálta, tanulta a német irodalomban található, tárgyára vonatkozó, vagy azzal épen kapcsolatos tudományos adatokat. Talán nagyon is sürgősen dolgozott Nagy örömmel, nagy reményekkel jött haza augusztusban, — de már betegen. Távolról sem hitte volna, hogy kutatásainak, tanulmányainak ő maga már semmi hasznát sem veszi. Buzgón készült az új iskolai esztendőre. Készült, hogy újból fölvegye tanítványai gondját, kiket rövid időre elhagyott. De a kór erősebb volt a lélek vágyainál. Megkezdődtek a töprengések, a tusakodások ; hála az isteni gondviselés bölcseségének, — nem kétségbeesett tusák voltak ezek, hanem a remény és bizalom éltető erejével enyhített küzdelmek. Jöttek — természetesen — a kínos sejtelmek is, és eljött végre az utolsó óra is a belgyógyászati klinika egyik csendes szobájában, s a':

nemeslelkű, nagy reményekkel biztató ifjú tudós, élete 26-dik esztendejében meghalt. Megindulva állottuk körül koporsóját a kerepesi temető halottas házában, február 21-ikén. Ott voltak koporsójánál a budapesti egyház, mint iskolafenntartó testület főgondnoka, gondnokai, lelkészei; ott volt a Magyar Nyelvtudományi Társaság képviselője, az Eötvöskollégium igazgatója, tanárkara, sok barátja. Ott voltak tanítványai és tanártársai.... A rákosi temetőben helyeztük örök nyugovóra. Legyen áldott emlékezete! R. Á. IRODALOM. Kérelem. Az egységes és gyors protestáns hírszolgálat és az egyházi testületek saját érdekében is, tisztelettel fölkérem a nagytiszteletű esperes és lelkész urakat, hogy a sajtó részére szánt és érdemes minden híradásaikkal a Protestáns központi sajtóirodához (Budapest, VIII., Pál-ucza 6., telefon: 162-38) szíveskedjenek, fordulni A sajtóiroda ezeket a híreket átvételük után-és érdekességük, illetve fontosságuk szerint, rögtön továbbítja a napi és egyházi lapokhoz. E közlésekért a sajtóiroda semmit sem számít fel. Budapest, 1910 február 23. Iíj. Lukáts Gyula, a protestáns központi sajtóiroda főnöke. — Ehhez a kérelemhez a magunk részéről azt a megjegyzést fűzzük, hogy ily módon bajosan fogja megteremteni a Prot. Sajtóiroda a vidéki hírszolgálatot. Jó volna pedig, ha ez irányban nagyobb buzgóságot fejtene ki, mert jelenlegi szolgálatai mellett bizony nem sok hasznát látjuk.