Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
ben sajnálatos és veszedelmes helyzet még súlyosabbá váljék. Ferenczy Gyula a kizárólagos állami népoktatás híve. Mi nem vagyunk azok, — de tiszteljük Ferenczy Gyula egyéni meggyőződését is. De mert épen tiszteljük, azért azt mondjuk : hirdesse meggyőződését nyiitan, de iskolaközségi plánumával ne igyekezzék az államosításnak különben is már területükön álló trójai falovát előbbre tolni. Neki is, de a többi iskola-államosítónak is komoly figyelmébe ajánljuk azonban, nemcsak a franczia ós a holland tapasztalatokat, hanem a magyarországi „szabadgondolkozó1 1 tanítóság törekvéseit is, amelyek megmutathatják, hogy az iskoláknak és a tanítóknak az egyház kebléről való leszakítása és a „szabadgondolkodás" karjaiba bocsátása végeredményben nemcsak az egyház hatalma alól való emanczipáczió, hanem elszakítása azoknak a kötelékeknek is, a melyek az iskolákat s a tanítóságot az államéletbe szerveződött társadalomhoz és a nemzeti élethez hozzáfűzték! Jól gondoljuk meg azért, hogy mit cselekeszünk! H. I. Az állam és egyház szétválasztása Bázelben. Örökös probléma az állam és egyház egymáshoz való viszonyának a kérdése. A mióta politikai és vallási közösség alakult, azóta mindig nagy szerepet játszik a világtörténelemben. Gondot is fog okozni mindaddig, a míg a szabad egyház szabad államban teljesen megvalósul. De talán azontúl is kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, a míg csak politikai és vallási közösség lesz az emberek között. A keresztyéuségnek is sokat kellett foglalkoznia ezzel a problémával, majdnem kétezer éves történetében. A huszadik század, rigy látszik, nagy leszámolást fog tartani a kérdéssel. Vájjon megérti-e és megvalósítja-e a megoldásának két nagy alapelvét: a gyökeres megoldást és e mellett a fokozatos fejlődés áldásos törvényét? Szem előtt tartja-e a helyes végső czélt? S a legjobb úton törekszik-e annak elérésére ? Vessünk egy pillantást e nagy kérdés történetére, s azután lássuk a kérdés megoldását a bázeli kantonban. Qraubündten, svájczi kantonban 1537. jan. 14. óta önálló lelkipásztori zsinat kormányozza az egyházat. Az újabb korban Amerika mutat utat és pedig Eszakamerika. Az Egyesült-Államokat alkotó államok a megalakulástól (1776.) 1791-ig sorra egymásután valósítják meg a szabad egyházat a szabad államban. Nagybritánniában a Liberation Society törekszik erre, s ott történt meg a két nagy szétválasztás, a skót szabad egyházé 1843-ban és a legújabb 1901-ben. Hollandiában a régi egyházi szervezet (1816. és 1852.) mindinkább változott a fokozatos szétválasztást munkáló 1856. és 1876. törvények által. Mexikó a császárbukás után (1874 decz. 14) valósította meg a szabad egyházat a szabad államban. Brazília 1890-ben. A mult század végén Spanyolországtól való elválása után megvalósította Kuba is. A svájczi kantonok is egymásután ezen az úton haladtak. Lausanne (Waadtland) 1845-ben, Neuchátel (Neuenburg) 1873-ban vitte keresztül a szétválasztást. Aztán jött a svájczi iskolatörvény (1874) ós polgári házasság (1875). Glarus, Torgau, Szent-Gállen. Aargau kantonok sorban megvalósították a szabad egyházat. Legutóbb Genf vitte keresztül a szétválasztást (1907), a mi 1909. jan. 1-én már életbe is lépett. Zürich is megpróbálta tavaly, bár ezúttal még nem vihette keresztül. Francziaország az 1905. törvénnyel szeparált. Norvégiában 1908 óta szintén erre törekesznek. Németországban az unió óta nemcsak a külön luth. és ref. egyházak, hanem a szabad egyházi mozgalom s legújabban az államegyházból való kilépések is erre a kérdésre irányították a figyelmet. És itt van végül a bázeli példa. A bázeli példa tanulságos a maga bölcs mérsékletével, s épen ezért érdemes vele közelebbről is foglalkoznunk. A bázeliek tisztán látják a czélt. Es helyes úton törekesznek annak elérésére. Az egész szétválasztási munkálat alapjellege a vallás és egyház iránt való barátságos viszony. Épen azért a szétválasztási törvény nem egyház- és vallásellenes, mint Francziaországban. „Fejleszteni kell s nem rombolni !" mondotta a törvényjavaslat készítője és előadója. Es valóban fejlesztő s nem romboló munkát végzett ezzel a szétválasztással a bázeli kanton. A békés fejlesztés czélzata egyszersmind megszabta a szétválasztás mértékét és útját is. Nem teljes, hanem csak részleges a szétválasztás. De ez a részleges szétválasztás becsületes haladás a czél, a „szabad egyház szabad államban" felé. Az eddigi államegyházak, a református és az ó-katholikus egyház közjogi testületek lesznek, viszonylagos nagyobb szabadsággal és az állani legfőbb felügyeletének ellenőrzése mellett. A róm. kath. és más felekezetek a magánjogi testületek szabadságát élvezik és azokat illető állami oltalom és ellenőrzés alatt állanak. Minden egyháznak és felekezetnek megadta a kanton az őt megillető anyagi javakat. Az egyetemes állami jellegű közjóléti intézetek lelkipásztori gondozásának díjazásán kivül semmiféle kultuszczélra nem fordít ezután az állam és a község a közjavakból semmit. Viszont megkívánja a kiosztott javaknak rendeltetésük szerint való használátát. Egy szóval alapos reformot végzett. Államjogi tekintetben jellemzi ezt a reformot a modern államfelségiségnek bölcs és határozott érvényesítése. Főfelügyelete alatt tartja a tőle elválasztott közjogi testületeket képező református és ó-katholikus egyházakat. Másfelől pedig az államfelségiség elvi és gyakorlati ellenségét, a római katholikus egyházat közjogi személyiséggel nem ruházza fel. Aztán minden egyházban biztosítani akarja a kanton s az egész svájczi államszövetség demokratikus alapjellegét, az egyházak
