Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-27 / 9. szám

TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Szabadulás. Balatoni I. — Az állam és egyház szétválasztása Bázelben. V. J. — Vezérezikk : Ref. iskolaközség. H. I. — Tárcza: Pálóczy László beszéde a reverzálisok ügyében. Közli: Benkő Imre. — Könyvismertetés : Tanügytörténeti és pedagógiái czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János. — Belföld: Az első magyar országos testnevelési kongresszus. Halász Zsigmond.— Külföld: Dr. T. I. — Régiség: Baranya vármegye református helységeinek régi elnevezései. Fábián Zoltán. Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adakozás. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Szabadulás. Csinálj magadnak tüzes kígyót és tűzd fel azt póznára, és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra. életben maradjon. IV. Móz. 12.,. Izraellel bolyongók a pusztában. Közöttük vagyok. Oly eleven a kép, mit az írás rajzol a vándorlás felöl, liogy az alakok köröttem élnek, mozognak. Szemeim két szélsőséget, ellentétet látnak, — egymással viaskodva. Azt, a ki akar és azokat, a kik nem akarnak. Látom az Urat, a ki hatalmas kezével, csodálatosan hozta ki Egyiptomból, a szolgaságnak házából Izrael népét, s most itt, a puszta nyomorúságai között edzi, neveli azt nagy hivatására. S látom a népet, kicsiny ességével, rövidlátásával, önzésével, makacsságával, a mint ellene szegül szövetséges Istenének. És pedig hányszor ellene szegül! Unja a pusztát s annak megpróbáltatásait, — mert nem érti a véget, nem hiszi az eredményt. Hasztalan akarja tehát az Úr a „maga népévé" tenni ezt a népet, — az nem akar az ő népe lenni. Lelke „megkeseredik" s feltör szivéből a panasz és zúgolódás Mózes és Áron ellen: „Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk!" A míg az Úr egy még messze távol levő, de magasztos czél felé akarja irányítani e nép lelki szemeit, oda, a hol világossággá, felemelt, zászlóvá kellene lennie a pogány előtt, — a nép nem akar tovább nézni a mindennapi testi élet biztosításánál s csak panaszkodni, zúgolódni tud vezérei és sorsát intéző Istene ellen. De ennek a népnek mégis azzá kell lennie, a mivé lenni Istene akarja. Azzá kell lennie, ha. kell, még szenvedéseken, csapásokon át is. Bocsáta azért az Úr a népre tiizes kígyókat, hogy megmardossák a népet. De ha fenyít is az Úr, fenyítékében ott van a kegyelem is a megtérőknek. A bűnbánó nép kiállítására és Mózes imádságára irgalmassággal válaszol; a megtérőknek utat készít a szabadulásra. Mózes által csináltat és felemeltet egy tüzes kígyót, hogy meggyógyuljon mindenki, a ki rátekint. És a ki feltekinte a rézkígyóra, — életben marad a! Es a mint nézem azt a rézkígyót, egyszerre, mintegy varázsütésre, átváltozik a látomás. A puszta helyett Játom a Golgotát, s látok a felemelt rézkígyó helyett egy szent, szenvedő alakot. S hallok szózatot, amely ezt hirdeti: „A miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kellett az ember Fiának felemeltetnie, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!" De ím ébredek. Mintha az a pusztai s az a golgotai jelenet tulajdonképen itt, közöttünk játszódnék le. Mintha a panasznak és zúgolódásnak zaja körülöttem zavarná a lélek nyugodalmát! Mintha hallanám a hangot: e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk! S mintha a pansszra és zúgolódásra feleletképen hallanám az Idvezitő szavát: „Ennyi idő óta veletek vagyok, — és még sem ismertek engemet!" Ne zúgolódj hát magyar Sión, hogy a kígyók mardosnak! Eleitől fogva azt cselekedték! Ne panaszkodj, hogy elhagyott Istened! Nézd, felemelte számodra a szabadulás zászlaját a Golgotán! Csak ne mindig magadra tekints, hanem Arra is, a ki számodra „felemeltetett" — s elérkezik sza-