Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-20 / 8. szám

kaiban. Meg kell emlékeznünk a m. kir. belügyminisztérium és a székesfőváros tanácsa anyagi és erkölcsi támogatásáról. Egész röviden kívánok még néhány szóval megemlékezni az evangelizáló terem ügyéről. Azzal, hogy az egyesület a szegényebb sorsú néposztályok erkölcsi felemelésének magasztos misszióját teljesíti népevangélizáló munkáival, még azoknak az elismerését is megnyerheti, kik az egyesületi munkálkodásnak nem nagy barátai. A jövő nagy alakulásaiban ezeknek a törekvéseknek a legnagyobb jelentősége lesz. Igaz, hogy nehézségek mindenkor lesznek az ilyen miszszióban, mert igazi értékük csak akkor van, ha az egyes egyénekkel lépnek benső összeköttetésbe, ha az egyes érzi a szeretetet, mely lehajol hozzá. És ez összeköttetés megszerzésében, ápolásában és fenntartásában áll a munka legnagyobb nehézsége. A tiizoltó-utczai népevangelizáló összejöveteleket Isten gazdagon megáldotta; kicsiny kezdetből lettek naggyá. Az 1908/9 iskolai évben 19, az 1909/10. évben eddig 11 vallásos estélyt tartottunk. Majdnem minden alkalommal osztottunk ki a megjelenteknek különböző vallásos iratokat, bibliákat és bibliarészeket; egy alkalommal a felnőtteknek 300 fali mondást és a gyermekeknek 150 emléklapot. Ez a munka az egyesületnek egyetlen fillérjébe sem kerül; a begyülő perselypénz fedezi a kiadásokat. Ha tehát az evangelizálóterem felépül, ez a tüzoltó-utczai gyülekezet átvonul az új hajlékba, mely 5—600 egyén befogadására lesz alkalmas. Reméljük, hogy Isten segedelmével szép gyülekezeti élet fog ott kialkulni, melynek tagjai örömmel munkálnak közre egyházuk megerősítésében, diadalaiban. Az evangelizálóterem felépülésével új korszak nyílik meg a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület életében, s midőn ez előtt állunk, Istenbe vetett hittel és bizalommal imádkozzunk az Úr segedelméért. Isten nem hagyja el az övéit. Az ő szeretete által jól lesz minden ! Böszörményi Jenö. KÜLFÖLD. Hollandiai szemle. Hollandia életének két nagyjelentőségű mozzanata volt a lefolyt 1909. évben. Az egyik Juliana herczegnő és trónörökösnő születése, a második pedig az új képviselőház megalakulása. Mi csak ez utóbbi eseményről kivánunk szólani, mert ez sok vonatkozásban összefügg az egyházi élettel is. A kis princzeszről pedig annál is inkább hallgatunk, mert a mint a fáma regéli, dicsősége csak pünkösti királyság lesz, a mennyiben egy kis herczegnek állítólagos közeledése reá nézve a trón elvesztését fogja jelenteni. Hollandia kormányai az utóbbi 50 esztendőben nagyobbrészt liberálisok voltak. Az utóbbi 10 év azonban már állandóan konzevativ szellemű volt. Ebben a kormányban a vezetőszerepet a szigorúan orthodox kálvinisták vitték, a kik vezérükben, dr. Kuyper Ábrahámban rendkívüli tehetséget nyertek. Dr. Kuyper, a mint tudjuk, kálvinista lelkész volt, s a falusi paróchiáról jutott lassan a miniszterelnöki székbe. Az ő hatalmas egyénisége, rendkívüli szervezőképessége egy erőteljes pártot teremtett, mely konzervatív eszméken nyugszik, s Hollandia keresztyén kálvinista jellegét akarja továbbra is megőrizni. Jelszava, hogy Hollandiát a kálvinizmus tette nagygyá a múltban, s csak az tarthalja meg, az teheti nagygyá a jövőben is. Ez a párt a forradalom-ellenes (antirevolutionair) párt. A tavalyi júniusi választásokon óriási erőfeszítéseket tett arra, hogy uralmon maradhasson, sőt megerősödjék. Maga Kuyper is erőteljesen részt vett az agitáczióban. S a választás a párt diadalával végződött, ha nem is juthatott abszolút többségre. A holland képviselőház (II. kamara) 100 helye ugyanis a következőképen oszlott meg: antirevolutionarius képviselő lett 34 ; róm. katholikus 26; unionista-liberális 20; ó-liberális 4; szabadelvű demokrata 9; szocziáldemokrata 7. Egyetlen egy párt sem jutott tehát abszolút többségre, s így nem vehette át a kormányzást. Nem volt tehát más mód hátra, mint koaliczióba lépni. S Kuyper megtette azt, a mi tömérdek ellenséget szerzett neki protestáns körökben: szövetkezett a róm. kath. párttal, úgy, hogy ezidö szerint a kálvinista és r. katholikus pártok koalicziója van uralmon Hollandiában. Kuyper eme lépését Doumergue is elítélte a nyáron, Genfben, egy beszélgetés folyamán. De Kuyperek határozottan „keresztyén" uralmat akarnak a „libertinusokkal" szemben. Róma pedig örül a helyzetnek, mert így egyébként legveszedelmesebb ellenségét sakkban tarthatja, meri ha felmondja a barátságot, a kálvinisták rögtön megbuknak. S ez a helyzet csakis Rómának kedvez. Általános a panasz, hogy a klerikálizmus óriási lépésekkel halad előre Hollandiában is. A klerikálisokat egy kormány sem tudja a nyakáról lerázni. Mert annyian még nincsenek, hogy Önállóan uralkodhassanak; de annyian még vannak, hogy súllyal esnek a latba. Mikor régebben szabadelvű uralom volt, akkor azt támogatták, ma pedig emezt, s így mindig haladtak előre. Ok egységesek, a protestánsok között pedig sajnos, állandóan belső viszály dúl. * * * Az iskolaügy terén most oly dolgok történnek Hollandiában, melyek a mi minden áron államosítani akaró gyülekezeteinket talán egy kissé majd észre térítik. Tudnunk kell ugyanis, hogy Hollandiában az összes iskolák az állam kezében vannak, s így a vallástanításnak ott egyáltalában nincs helye. Ezek az úgynevezett nyilvános iskolák, szemben az egyes felekezetek által itt-ott fentartott magán- vagy szabadiskolákkal. Ezek az állami iskolák még az 1806. törvény szerint határozott keresztyén szelleműek voltak, vallásos és pedig protes-