Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-20 / 8. szám

táns jelleggel, úgy, hogy a legtöbben az előadásokat imádsággal kezdték és végezték, a bibliai történeteket s a keresztyén vallás igazságait is tanították. A római katholikusok azonban folyton panaszkodtak a tanítás hitvallásos protestáns szelleme miatt, úgy, hogy ennek következtében az iskolák tanítási rendje is megváltozott s a bibliai tanítás lassankint eltűnt a tantervekből. A vallástanítást teljesen kizárták az iskolákból. Ez állapot már jó néhány évtizede tart. Az egyes felekezetek ugyan már sok kárát látták ennek a szellemnek s riagy erővel láttak hozzá a felekezeti iskolák felállításához, a melynek terheit természetesen önként viselik. Nemrégiben azonban oly esemény történt, mely ezt az iskola-kérdést teljesen előtérbe állította Hollandiában. A németalföldi tanító-egyesület elnöke, Ossendorp ugyanis az egyesület közgyűlésén nagy beszédet mondott, melyben „a gyermek iránt való szeretetből" az iskolák teljes semlegesítését követeli. Ez pedig azt jelenti, hogy ne csak mindenféle vallás és vallási dogma, de minden állami és politikai dogma is száműzessék a tanteremből. Nemcsak a keresztyénség, az Isten iránt való tisztelet, de a hazaszeretet, királyhüség eszméje is. 1 Gondolhatjuk, hogy ez a revoluczionáris felfogás mily hatást keltett a társadalomban. Kiderült, hogy a holland tanítóság jó része, az elnökséggel együtt, szocziálclemokrata szellemű, a keresztyénellenes, antidinasztikus és hazaellenes internaczionalizmus híve. Ezért elveivel összeegyezhetetlennek tartja azt, hogy hazafias ünnepeken részt vegyen, hazafias vagy királyhűségről szóló dalokat énekeljen s a gyermekeket ily ünnepségeken vezényelje s ily eszmék szellemében nevelje. A beszéd nagy jelentőségét csak fokozza az a körülmény, hogy az az egyesület tisztikarának előzetes tudtával és beleegyezésével mondatott el. Erre azonban felriadtak még az állami iskolák előharczosai is. Már beszélnek arról is, hogy mégis csak jó lenne a vallástanításnak is ismét egy kis helyet szorítani az iskolákban, vagy pedig ú. n. „nemzeti iskolá"-kat állítani fel, a melyekben hazaszeretetre is nevelnék a gyermeket. íme, az állami iskolák jövője, a neutrális iskola, a melyben nem nézik azt, hogy a tanító mily szellemben tanít! Az eredmény az, hogy először kilökték az iskolákból a vallást, s a mikor ennek ereje megszűnt, a bomlás tovább tartott, s végül megtagadták a hazát is. Ez a lejtő, a melyen csak lefelé lehet jutni! Ki biztosít minket arról, hogy néhány évtized múlva a mi magyar államosított iskoláinkban is nem ugyanezek a jelenségek fognak bennünket figyelmeztetni egy nagy veszedelemre ? Mert jól jegyzi meg egy holland lap, hogy az ily vallásosság és hazafiasság nélkül, vagy épen vallás- és hazaellenes szellemben felnevelt ifjúság a legkitűnőbb talaj a szocziáldemokrata eszmék számára! Most már Hollandiában is arról beszélnek, hogy „mentsünk, a mit még lehet." De az egész keresztyén sajtó egyhangúlag konstatálja azt, hogy az állami iskolák rekrisztianizálása már elkésett dolog. Első sorban azért, mert ezeknek szellemét egy egyszerű törvénnyel már megváltoztatni nem lehet. Legfeljebb az összes tanerőket csaphatnák el rövid úton ; ez pedig képtelenség. „Csak egy mód ván még a megoldásra" — mondja a Herant, dr. Kuyper lapja — „s ez az, hogy az állam lassanként kivonja magát az iskolaügy területéről, s az iskolákat visszaadja a szülők számára." Kuyperék szerint ugyanis a sziilők feltétlen jogkörébe tartozik annak a megállapítása, hogy mily szellemű legyen az az iskola, a melybe küldik gyermekeiket. Hogy pedig ezt elérhessék, szükség van arra, hogy ők maguk tartsák fenn azokat, ha kell állami segítség igénybevételével is. Be a szellemet ök szabják meg. Mert mégis csak furcsa dolog az, liogy a szülők, a kik gyermekeik keresztyén szellemű nevelését tartják szem előtt, elveikkel, tökéletesen ellentétes szellemű intézetekbe kénytelenek azokat küldeni, s így a családi és iskolai szellem• a legteljesebb ellentétbe kerül egymással. Legyenek tehát az iskolák szabadok. Minden felekezet, minden irány állítsa fel a maga iskoláját, ha akarja, természetesen állami ellenőrzés mellett. Az állam pedig segélyezze ezeket a törekvéseket, hogy neki ne kelljen egyáltalában külön iskolákat fentartani. Mert jelenleg éppen az a képtelen helyzet áll fenn Hollandiában, hogy a kormány határozott keresztyén programmal akar uralkodni, s mégis oly iskolákat kell fentartania, oly tanerőket, tanfelügyelőket kell fizetnie, a kik a leghatározottabb keresztyénellenes felfogásukról ismeretesek. Ez a helyzet rendkívül érdekes ránk, magyarokra nézve. Látjuk ugyanis, hogy a holland felekezetek és a társadalom arra az alapokra akar visszatérni, a melyekről mi éppen leszállani készülünk. Ez a kép talán majd mégis gondolkodóba fog ejteni sokakat. Sebestyén Jenö. IRODALOM. A külföldi theologiai irodalom újabb s neveze-tesebb termékei: AJ Bibliai tudományok. Angol nyelven : Commentary: Epistle of St. James. The greek text vith Introd. London, 1909. (151 1.) 8°. 5 sh. Davies T. W.: Ezra, Neíiemiah and Esther. (Centurv Bible) London, 1909. (390 1.) 12°. 2-6 sh. Oranbery J. C.: Outline of New Testament Christology. Chicago, 1909. (127 1.) Lex. 8°. 0'56 d. Owynn J.: Remnants of the later syriac Versions. 2 parts. London, 1909- (LXXII. 161 és XXIII. 78 1.) 8°. Harris J. R.: The Odes and Psalms of Salomon. Now tirst publ. from the syriac Version. Cambridge, 1909. (V. 154 1.) 12 sh. Pick B.: The Apocryphal Acts of Paul, Peter, John, Andrew and Thomas. Chicago, 1909. (XIV. 3761.) 8°. — Franczia nyelven : Weill R.: Le séjour des Israelits au désert et le Sinaí dans la relation primitive, revolution du text biblique et la tradition cliristiano-moderne. Paris, Geuthner 1909. (121 1.) 8°. — Holland nyelven : Valeton I. I. P. Ir.: Het „Onze Vader" en andere overdenkingen. Haarlem, De Ervén F. Bohn, 1909. (8 és 412" 1.) 8°. 2"90 for. — Német nyelven : Mónimért C.: Zur Chronologie des Lebens Jesu. Leipzig, E.