Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-20 / 8. szám

mondva egy oly körülményre, a mely eddig is érthetetlen volt, a mely azonban a jelen pillanatban szinte megmagyarázhatatlan. Ha e soroktól segítséget nem is, de talán elfogadható magyarázatot lehet remélni. Az adócsökkentési segélyről van szó, a mely segély Szlavóniában, a szlavóniai ref. egyházakban — nincs. Miért nincs? nem tudjuk. Annak idején a szlavóniai egyházak is megkapták a rovatolt íveket s a felszólítást az új törvények szerinti eljárásra. Melyik kis egyház nem nyögött a súlyos egyházi adó alatt? S melyik nem sietett örömmel adóterhein könnyíteni ? Felvilágosítást, tanácsot kérve tapasztaltabb lelkósztársaktól, elkészültek a leltárak, kimutatások, számadások, költségvetések, jegyzőkönyvek —- s az új adókulcs. Mikor mindez készen van s már csak be kell nyújtani az adócsökkentési segély iránti kérvényt : tudomásul adják, hogy az egész nem ér semmit, mert a szlavóniai egyházaknak nem adnak segélyt. Most itt vagyunk a vissza nem csinálható új adókulcscsal, a nehéz gondokkal, hogy mi is lesz hát ? Nemcsak egy egyház járt így. Határozott tudomásom van arról, hogy más szlavóniai lelkészek is ekként jártak el, nem tudván még az elvet, hogy Szlavónia adócsökkentési segélyt nem kap. De hát miért nem kaphat? Kérdeztem sokfelé, sokaktól, a felelet rendesen ez volt: a miért kongruát sem kaphatnak; adjanak a horvátok. A dolog pedig nem állhat egészen így. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-cz. 22. §-a világosan kimondja, hogy ezen törvény hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki s a kongruát, mint ilyent, a tényleges szükségnek megfelelően utalványozza a miniszter. De az egyetemes adóalapot nem mint ilyent utalványozza a miniszter, hanem az alap „állami hozzájárulásból s esetleg más, az egyetemes egyház rendelkezésére álló segélyforrásokból" létesíttetett, s czélja „az egyes egyháztagokon nyugvó, elviselhetetlenül súlyos adóteher könnyítése." (E. T. III. t.-cz. 12. §.) Az E. T. IX. t.-cz.-e, a mely az egyházi törvényeknek Horvát-Szlavonországok területén való végrehajtásáról szól, bizonnyal nem lehet akadány, mert nem valószínű, hogy a szlavóniai egyházak az egyetemes adóalapból való segítése ezen országok autonóm törvényeibe ütköznék. Hogy az egyetemes adóalapból a szlavóniai egyházak segélyezhetők, mutatja az evangélikusok példája, kiknek tudvalevően az államsegély óta szintén megvan ezen alapjuk. Ők felvették segélyzendőkuek a szlavóniai evang. egyházakat is. Az itteni kis evang. gyülekezet folyamodott segélyért. Lelkésze nem lakik helyben, lévitája nem tud magyarul s engem kért fel egyes dolgok megmagyarázására, segítségre. így volt alkalmam az írásokba betekinteni. S láttam, hogy az egyetemes gyűlés, több egyházzal egyetemben, ezen egyházat is elvben felvette a segélyre, csak némi javítások keresztül vezetése végett küldötte vissza az írásokat, melyek immár újból útban vannak, s a segélyt az egyház biztosan megkapja. Beszéltem lelkészükkel is. Mondotta: igenis, kapnak adócsökkentési segélyt; náluk a legkisebb leányegyház is folyamodott s a kérvények tárgyalás alatt vannak. Voltaképen ennek a megtudása késztetett e sorok megírására. Mert ha eddig azt gondoltuk, hogy a magyar állam segély-pénzéből nem kaphatnak a magyar egyetemes egyházhoz, magyar egyházmegyéhez tartozó szlavóniai ref. egyházak: jó, ebben meg is lehet nyugodni. De ha tudjuk azt, hogy ugyanazon magyar államsegély-pénzből kaphatnak a külön egyházmegyével biró, külön egyházkerületet alakítani, az egyetemes magyar evang. egyháztól elszakadni óhajtó szlavóniai evangélikusok s mi mégsem kaphatunk : ezt felfogni nehéz. Ha a magyar állam szempontjából nem esik kifogás alá (mert ezt hozták fel sokan okul) a szlavóniai egyházak segélyezése az evangélikusoknál: nem eshetetik kifogás alá minálunk sem. Ha pedig az egyetemes adóalapból a szlavóniai ref. egyházak mégsem segélyeztetnek, sőt folyamodványaik tárgyalásra el sem fogadtatnak, úgy ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy az egyetemes konvent ezen egyházaknak, nem tudni mi okból, adócsökkentési segélyt adni nem akar, Szeliste. Pigall József. * * * Illetékes helyen kérdést intéztünk a czikkben felpanaszolt dolog iránt, s azt a választ nyertük, hogy a sególykérvények be nem terjesztésére vonatkozó utasítás tévedésen alapulhat, miután a horvát-szlavonországi gyülekezetek egyáltalán nincsenek kirekesztve az adócsökkentési segely jótéteményéből. A horvát-szlavonországi gyülekezetek tehát csak folyamodjanak bátran a segélyért s meg fogják azt kapni. Szerk. A tandíj kárpótlás ügyéhez. Levél a Szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Úr! Az 1908. évi XLVI. t.-cz. kimondván az ingyenes iskoláztatás elvét, mindennemű tandíjszedést beszüntet, s az ily módon tekintélyes jövedelemrésztől eleső tanítóknak vagy iskolafenntartóknak állami kárpótlást biztosít. E kárpótlás az ősszel már esedékessé válván, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter körrendeletet bocsátott ki a törvényhatóságok közig.-bizottságaihoz a tandíjmegváltás előkészítése ügyében. E rendelet másolatát megkaptuk két példányban is. A vármegyétől is — ezelőtt egy hónappal; és esperesünktől is, ezelőtt — két nappal. És bár e rendelet kimondja, hogy a kérvények egyik neme, a tandíjkárpótlás elnyerése végett már február hó végéig a vármegye közig.-bizottságához beadandó s így a dolog meglehetősen sürgős: még mindig tanácstalanul állunk, nem tudván, hogyan fogjunk a dologhoz s várván több világosságot, útbaigazítást az illetékes kormányzó bölcseségtől, a mely azonban e világossággal és útbaigazí-