Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-20 / 8. szám
gos és liberális alapon s a leghatározottabban követeljük a 48. XX> alapján, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a tökéletes egyenlőség és viszonosság megvalósítását ! ISKOLAÜGY. A vallástanító-lelkészek nyugdíjügyéhez. Igaz örömmel olvastam dr. Benedek Zsolt úrnak e lap 6-ik számában a fenti czím alatt közölt czikkét. Különösen örömmel töltött el az a szabadelvű gondolkozás, a mely egyedül illik hozzánk reformátusokhoz. Ha az ő liberális felfogása érvényesül — mint a hogyan hiszem, érvényesülni is fog — a katecheták nyugdijintézeti tagsági minősítésénél, az csak megnyugvására szolgál — talán kivétel nélkül — az összes vallástanítólelkészeknek, mert jogos érdeket elégít ki és bizonysága lesz konventünk kellő szabadelvű felfogásának. E kettős szempontnak kell e kérdés elintézésénél érvényesülni. Hogy a katechetákra nézve a kötelezett tagsági minősítés feltétlenül kívánatos, az egészen bizonyos. Maga a czikkíró nagyon helyesen kimutatta ezt, midőn felemlítette, hogy a kötelezettség esetén nincsenek kitéve a katecheták az egyházközségek szűkkeblűségének, mely a 2%-os nyugdíjintézeti járulékot a vallástanító-lelkészekre háríthatja, másfelől eltűnik az az alap, a melyre — talán nem is öntudatosan — építette a maga szűkkeblűségét p. o. a dunamelléki egyházkerület, midőn tőlük, azon a czímen, hogy ők csak jogosított tagok, megtagadta ugyanazt a segítséget, a melyet a paróchiális lelkészeknek megadott. A szűkkeblűség mindig szűkkeblűség. De az egyik fájdalmasabb, mint a másik. Mikor az az egyházközség, a melynek valláserkölcsi nevelése érdekében áldozom Istentől nyert erőmet, azt határozta, hogy az évi 2°/o_os járulékot magam űzessem, közömbösen fogadtam. De a mikor egyházkerületünk nem talált más alapot a kamatsegély kiosztásánál, hanem csak olyant, a mely különbséget tesz paróchiális és vallástanító lelkészek között, s az utóbbiakat a kamatsegélyből kizárta, bizony-bizony a szűkkeblűség érthetetlen nagy fokát láttam abban, noha e határozat személyileg csak mintegy 24 kor. erejéig érdekelt anyagi tekintetben. De az anyagiak mellett van egy más fontos erkölcsi jogos érdeke is a katechetáknak. És ez az, hogy azon természetes különbségen kivíil, mely van a paróchiális és vallástanító-lelkészek között, hogy t. i. az utóbbiak paróchiális jogokat nem gyakorolhatnak, ne emeljenek semmi mesterséges különbséget közöttük. Hiszen nem lehet érdeke egyházi főhatóságunknak, hogy alsóbbrendű papságot teremtsen. Ez nem volna liberális, sem prot. eljárás. Ebből a szempontból is világos, hogy a katecheták jól felfogott érdekének a kötelező tagsági minősítés felel meg. Nem osztozom azonban czikkíró úrnak abban az aggodalmában, hogy „nem könnyű egy időben kelt egyenlő erejű jogforrások közül választani." Mi sem könnyebb ennél. Hiszen liberális gondolkozás mellett nem is lehet más választás, mint a II. t.-cz. 61-ik §-ának jogforrásul ismerése. Hogy pedig jogosult-e e választás megtételére konventünk? En Istenem! ha joga volt eddig bár „talán nem is tudatosan" jogforrásul választani a VII. t.-cz. jogfosztó 6-ik §-át, miért ne volna joga öntudatosan választani a másik, vele „egyenlő erejű" liberálisabb jogforrást. Jogász ugyan nem vagyok, de laikus ész szerint ez vitán kivüli. Végül még egyet jegyzek meg. Tényleg vannak olyan kollegáim, a kiknek tetszett az a szabadság, hogy nem kellett mindjárt a nyugdíj-intézet kötelékébe lépni. Ezek azonban nagy tévedésben vannak. Egy tévedésük az, hogy nem ismerve a törvényt és ügyrendet, úgy gondolták, hogy ha az első esztendőben nem léptek is be, majd egy pár év múlva beléphetnek. E tévedésük miatt elvesztették a jogosultságukat arra, hogy a nyugdíjintézetnek tagjai lehessenek, mindaddig, míg ez állásukban maradnak. Ezen most már csak kegyelem segíthet és ha ez hiányoznék, míg ez állásban maradnak, a nyugdíjintézet jótéteményéből egészen ki vannak zárva. (Még özvegyeik is. L. VII. t.-cz. 7. § és Ügyrend. 9. §.) A másik tévedésük az, hogy mivel a belépést akkora halasztották, mikorra jobb állásuk lesz, kénytelenek lesznek a visszamenő évi 3y»%~o s járulékot az után a magasabb javadalom után fizetni, a melyre megválasztatnak, míg ha már tagok lennének, a mostani kisebb fizetésük után járó 31 /,%"0 S járulékkal tagdíj kötelezettségüknek eleget tettek volna. (VII. t.-cz. 8. § és Ügyrend 30. §.) Tévedés végül az is, hogy „holnap" majd jobban kerül. A ki e tévedéseket belátja, az csak örömmel fogadja, ha a kötelezett tagsági minősítés alkalmazása által tévedéseinek következményeitől egy csapásra megszabadul. Ha pedig valaki tévedését nem akarja belátni és ragaszkodni óhajt káros szabadságához, bizony ép oly szükséges azt akarata ellenére is boldogítani, mint a nyugdíjintézet ellen tiltakozó paróchiális lelkészeket a kötelezett tagság törvénybe iktatásával. Fülöpszállás. Bocsor László, vallástanító-lelkész. BELFÖLD. Az adócsökkentési segély Szlavóniában. Bár az egyházkerületi, konventi gyűlések — miként azt ezen gyűlések jegyzőkönyvei is mutatják — évenként bőven foglalkoznak a szlavóniai misszióval, egyenként feltüntetvén a missziói egyházak lelki és anyagi ügyeit, előrehaladását avagy esetleges leromlását, úgy, hogy az érdeklődő mindég tájékozva lehet ezen egyházak állapotáról: ezúttal mégis szükségesnek látszik e lapok hasábjain is felhívni a figyelmet ezen egyházakra, jobban
