Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

Az intézet egykori evang. növendékei, valamint a bányai evang. egyházkerület nevében dr. Zsilinszky Mihály v. b. t. t., nyűg. államtitkár, kerületi felügyelő szólott. A budapesti theol. akadémia, monda, a mult század negyvenes ötvenes évei haladni, építeni vágyó és. a protestáns testvériség szálait erősíteni kívánó törekvéseinek alkotása. A ref. és az evang. egyházak legjobbjai vállalkoztak tiszteletreméltó lelkesedéssel a magyarhoni protestantizmus, a keresztyéni humanizmus és az igazi magyar kultura szolgálatára. Ugyanez a szellem hatotta át az intézetnek régi, nagynevű tanárait is, a kik csekély honorárium mellett, vagy épen ingyen ajánlották fel az intézetnek szolgálataikat. Ha ezek a lelkes, kitűnő férfiak semmi tudományos eredményt nem lettek volna is képesek felmutatni; ha egyedül csak azt a szellemet oltották volna növendékeink lelkébe, hogy a hazai prot. egyházi életben ne azt keressük, a mi a két testvér egyházat elválasztja egymástól, hanem inkább azt, a mi egyesíti őket: már az önmagában oly eredmény lett volna, mely felett minden igaz evangéliumi szellemű keresztyén léleknek örvendenie kellene. Ok, a régi növendékek tanúbizonyságai azon buzgalomnak, a mellyel e tanárok a szentírás alapelveit kívánták tisztázni, de sohasem azon szándékkal, hogy azokból örök időkre szóló dogmák legyenek. Megértették tanításaikból azt is, hogy a különböző felfogások is csak azon törekvésből eredtek, melyre Megváltónknak azon szavai utalnak : Keressétek az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni titeket! Ők valóban nagy buzgósággal és szeretettel keresték az isteni igazságot; de sohasem azért, hogy a Krisztusnak a szabad meggyőződés alapján álló követőit egymástól elválasszák, vagy egymással szembe állítsák. A mikor az Alma Matert jubileuma alkalmából, a volt evang. növendékek nevében a legszívesebben üdvözli, óhajtása az, hogy az intézet legyen ápolója továbbra is a prot. testvériség érzésének, hogy a mai nehéz időkben a hazai protestánsok megértvén egymást s a kor szellemének intő szavát, az evangéliumi szeretet alapján, a közös czél felé karöltve haladhassanak. Lelkes üdvözlő beszédét azzal az óhajtással végezte, hogy az intézet, mint egyesült protestáns theologiai fakultás, minél előbb a budapesti tud. egyetemen folytathassa működését. A református volt növendékek érzelmeinek tolmácsolója dr. Kenessey Béla erdélyi püspök volt. Beszéde egész az ódai szárnyalásig emelkedett s tartalmának gazdagságával, érzelmeinek mélységével egészen magával ragadta az ünneplő közönséget. Köszöntötte az Alma Mater épületét, a melyben mint kis gyermek az írás-olvasás mesterségét tanulta meg, mint középiskolai tanuló a felsőbb tudományokra készült elő, s mint theologus elméje s szive magasabb kiképeztetését nyerte meg. Remek aposztrófalással idézte fel a volt nagynevű tanároknak: Töröknek, Ballaginak, Kovácsnak, Biharinak, Farkasnak szellemeit s adta azok egyéniségének, tanítónevelő munkájuknak megragadó jellemzését. Majd melegen üdvözölvén Szőts Farkast, az intézet működésének jelszavául Kálvinnak a genfi akadémia megalapításakor mondott eme szavait tűzte ki: Küldjetek nekünk fákat és mi nyílvesszőket faragunk belőlük 1 Erős, jól. elkészített, jól kihegyezett nyílvesszőkre van egyházunknak szüksége. Ezek a nyílvesszők a lelkipásztorok, a kik az ige hatalmával be tudjanak hatolni a szivekbe és a veséknek megoszlásáig, ledöntvén azokban a bűn és a közöny erősségeit s felépítvén helyökbe Istennek templomát. Neveljen az intézet hű pásztorokat, a kik necsak tanítványoknak érezzék magokat, hanem azt is, hogy martiroknak, bizonyságtevőknek is kell lenniök a Krisztus ügyében! Kenessey Béla remek beszédének elhangzása után dr. Hegedűs István egyetemi tanár, szintén egykori növendéke az intézetnek, adta elő nagy tetszés között lapunk más helyén közölt alkalmi költeményét. A theol. ifjúság karéneke után B. Pap István igazgató buzgó hálaadó imádsága és közének rekesztette be az emelkedett szellemű, szép ünnepélyt. Az ünnepély teljessége szempontjából feljegyezzük még, hogy a pápai theol. akadémia ós az összes evang. theol. akadémiák, a ref. tanáregyesület s a volt növendékek közül nagy számmal, részint levélileg, részint táviratilag üdvözölték az intézetet és Szőts Farkast; — s hogy a régi növendékek közül ott tisztelhettük az 1855-ben megnyílt intézet első éves növendékei közül. Kulifay Elek tordinczei lelkészt, a ki csak legközelebb ülte meg 50 éves lelkészi jubileumát. Szép, lélekemelő volt az ünnepély, Megindító a nagy alapítókra s a volt tanárokra való emlékezés. Egyet azonban sajnálunk. S ez az, hogy a nagy Török Pál nevére ínég mindig nincs alapítványa az intézetnek. Ez alapítvány összegyűjtésére most lett volna meg a kedvező ós méltó alkalom. De elmaradt; pedig kerületi határozat is hozatott reá, már négy esztendővel ezelőtt! Saináljuk, hogy ez a határozat most sem effektuáltatott. Sajnáljuk annál is inkább, mert többen érdeklődtek a dolog iránt; — s bizonyára neru akadt volna az életben levő régi növendekek között egy sem, a ki az alapítvány megteremtéséhez hozzá nem járult volna ! Referens. TÁRCZA. Ötven év múlva. Irta és a budapesti Ref. Theologiai Akadémia 50 éves jubileumi ünnepélyén előadta dr. Hegedűs István. Emlékezésnek mélabús harangja, Megcsendül újra régi zengzeted, Letűnt világnak színe, fénye hangja Betölti újra árva lelkemet. Elém lebegnek fényes ifjú álmok, Ki most megőszült fővel itten állok, Ámulva nézem, liogv mint rajzanak, Dicsfény övezte annyi szent alak!