Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

Romok közt jártak ők, de élt szívükben A régi nagyság szent emléke még. A szétszórt nyájból jöttek egyre többen S épülni kezdett minden omladék. Az üldözött hit s letiport szabadság És a bilincsre vert örök igazság Föltámadott és új életre kelt, És a szívekbe új erőt lehelt. Erőt, minőt csak az igaz hit adhat. Mely megmozdíthat sziklabérczet is, Mely szárnyat ád a csüggedt akaratnak És lankadatlan mind előbbre visz. Pusztát virágos kertté átvarázsol, Áldását osztja Bőség szarújából, Szegényes kunyhó lészen palota, Úgy alkot, épít, hogy tündér csoda. Milyen magasztos egy nép ébredése! Megindul, éled minden akarat, A mely széthúzott, bontva annyi részre, Mind egybe forrt a hosszú gyász alatt! Bitorló önkény durván sújtó ökle A honfi kebleket forrasztja össze, Tavasz fuvalmán hull a jégbilincs; Az áradó lelkeknek gátja nincs. Költők vetése dúsan hajtva zöldül, Lelkekben csendül szép harmónia; Hit és szabadság harezosai a földbül Fölkelnek, ajkukon zeng szent ima. Luther és Kálvin népe olvad egybe. Hős küzdelemre szántan egy seregbe; Megdobban itt egész ország szive És a hazát egy jelszó zengi be. Oltárt emelni hitnek és hazának, Mely messze szórja fényét, melegét, Bástyát a szent hit égi szózatának. Honnét ez szállton-szállva szerteszét, A szentek egyességét. hozza létre. Szívek között a válaszfalt letépve, Melyet emeltek zord, sötét idők: Lelkes örömmel ím ledöntik ők. Székácsban élt Luther mélységes lelke, Törökben ége Kálvin szent tiize, Mindkettő Pállal az Istent kereste. Köréjük ifjú had gyűlt egyiive, Mely csünge aj kin ihlett mestereknek, Kivált a bölcs, tudós Gamalielnek, A kinek égő láng volt szózata, A látnokok lelkével szól vala. És nemzedékről nemzedékre szállva, Ifjak szívébe' kelt eszményi kép: Hogy ím előtte nyílt a dicső pálya, Melyet betöltni kell prófétakép : A nemzet-lélek hű tolmácsa lenni, Igaz hitért a Golgotára menni, Szeretni híven Istent és hazát, Az öröklétbe kapcsolni a mát. Ti itt körültem, kiknek egykor ajkán „Jövel Szent Lélek!" szent fohásza szállt. Ámultok nemde csodás foganatján A hő imának, mely valóra vált? Ti régi harczok megmaradt csapatja, Körülzúg itt a népek ár adatja, Növekszik az egykor kicsinyke nyáj, Mely gonddal őrző pásztorokra vár. A szám növekszik, ámde hol a Lélek, Mely akkor lelkesíte bennetek : Átérezése a testvérségnek, Mely összeforrasztá a kebleket? Szétválaszt újból a Hit és Igazság, Testvérviszálynak kezdjük régi harczát, Istent külön imád mindenki ma, Széttör az egység kapcsa : az ima. Emlékezésnek mélabús harangja, Megcsendül újra régi zengzeted, Letűnt világnak színe, fénye, hangja Betölti újra árva lelkemet. S áhítva esdem azt a régi Lelket, Könyezve látom azt a régi serget, És kérve kérem, hogy maradjanak: Dicsfényövezte annyi szent alak! BELFÖLD. Kálvin emlékének tisztázása kérdéséhez. E lap 40. számában közölt értesítésemmel szemben, a 41-ik számban dr. Pruzsinszky Pál úr azt állítja, hogy Baumgarten helyreigazítása „Kálvin emlékét nem tisztázza". (E czímet különben maga a szerkesztő úr adta első közleményemnek). Sőt a szerkesztő úr is szükségesnek látja kijelenteni, hogy teljesen a P. P. álláspontján van és a B. F. helyreigazítását nem tekinti teljesen loyalisnak. Az ítélőképességem és szavahihetőségem ellen intézett s szerkesztői helyesléssel súlyosbított, e felszólalással szemben, most már, úgy a tisztelt olvasók, mint magam iránt feltétlen kötelességem, hogy B. F. helyreigazítását a Budapesti Szemle f. évi augusztusi számából (316— 817. 1.), a szerkesztő úr engedelmével itt szórói-szóra lenyomassam ! „Helyreigazítás. A Budapesti Szemle jánuáriusi számában megjelent, A reformáczió és ellenreform áczió cz. értekezésemben azt írtam, hogy Kálvin és követői ép úgy megírták a politikai orgyilkosság dicsőítését, mint