Protestáns egyházi és iskolai lapok – 52. évfolyam – 1909.

1909-10-10 / 41. szám

Nagy Vincze az egyesület anyagi forrásainak szapo­rítását s annak módjait tárgyalta. A ref. tőke összpon­tosítását ezélzó pénzintézet felállítását helyeselte a gyűlés és a kérdést a szövetkezeti-bizottsághoz utalta. Csia Kálmánnak az egyesületi lap és a krajczáros napilap kérdésében előterjesztett javaslata kapcsán olcsó népnaptár kiadását s a napilap terjesztését elhatározta a kongresszus és felhívta tagjait az erre vonatkozó nyi­latkozatok beküldésére. A vallástanításnak az állami iskolákban való mél­tányos díjazását és a ref. lelkészek vasúti féljegy ked­vezményét Kovács Ákos javaslata tárgyalta. Az ifj. egy­leti munka, a papi egyenruha kérdése, Barsi Sándor kongruaügyi indítványa, a MPIT. kérvénye, Pólya Lajosnak a jelvényre vonatkozó indítványa, a könyvajánlás kerül­tek ezután sorra. A megfelelő intézkedések megtétettek. A délutáni órákig elnyúlt kongresszust három óra tájban, Baltazár elnök zárószavával és imádsággal véget, ért. Az a benyomásunk, hogy a higgadtság növekvő­iéiben van az eleinte nagyon forrongó egyesületben. Az ügy barátai szaporodnak. A kiforrás folyamatban van. A szervezés még nem eléggé belterjes. A tárgyak ezért zsúfolódnak össze a nagy, nyilvános üléseken. A szak­osztályok szerint való szervezkedés segíthet ezen a bajon is. Az egyházi megértés, az állami megerősítés és a belső szervezés után még áldásosabb munkát tud telje­síteni a Lelkészegyesület, a lelkipásztori továbbképzés, az egyháztársadalmi élet megelevenítése és közegyházunk régi helyének visszafoglalása terén. V. J. Kulifay Elek 50 éves jubileuma. A szlavóniai református papok Nesztora, Kulifay Elek tordinczei lelkész, ez évben érte meg 50-ik évfor­dulóját annak, hogy Szlavóniába lement s ott egyházi szolgálatba lépett. Kulifay Eleknek úgy érdemes személye, mint ered­ményes munkája megédremlik, hogy lapunk hasábjain bővebben foglalkozzunk vele. Ezelőtt 50 évvel még nem volt Szlavóniában refor­mátus misszió, csak öt régi ref. egyház. Négy magyar: Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu; és egy horvát: Tordincze. Ez az öt maradt meg abból a 40—50 drá­vántúli ref. gyülekezetből, melyeket 1580—40 körül Sztárai Mihály és Szentantali Gergely reformáltak. A kórógyi presbitérium 1859-ben iskola-mestert keresett. Kulifay Elek rendeltetett ki, mint három esztendős rektor. Ép akkor végezte a theologiát Pesten, melynek legelső növendékei közül való volt. Tordincze ez időben filiája volt Kórógynak. A horvát atyafiak már akkor 300 esztendő óta minden vasárnap Kórógyra jártak át a templomba. Reggel 8 órakor horvát nyelven olvasott fel nekik a magyar pap, ki rendszerint egy hangot sem értett abból, a mit olvasott. Néhány éne­ket kórógyi paraszt emberek horvátra fordítottak s az szállt szájról-szájra. Itt szerették meg a tordinczei horvát reformátusok Kulifay Eleket, kinek megesett a szíve e szegény embe­rek elhagyatottságán, s engedvén óhajuknak, Tordinczét anyaegyházzá szervezte s a lelkészi állásra való meghí­vást elfogadta, Kezdett építeni, alkotni a semmiből. Itt is bebizo­nyult, hogy az Ige semmiből is képes teremteni. Legelsőbb is a djakovári püspökséggel gyűlt meg a baja. Ez ugyanis kifogásolta, hogy a négy artikulált magyar egyházon kívül más helyen is szabad vallás­gyakorlatot élvezhessenek a reformátusok. Kulifay Elek a szerb lelkészek között addig agitált, míg ezek közben­járására a zágrábi tartománygyűlés Tordinczét is arti­kulálta. Néhány év alatt az elhanyagolt horvát filiában szép templom, papiak, iskola épült s az elhanyagolt vallásos élet is ébredezni kezdett. Kulifay Elek sietett megtanulni horvátul s lefordí­tani a legszükségesebbeket. Már 1871-ben nyomtatásban is megjelent a Polgár-féle „llövicl útmutatás"-nak kitűnő horvát fordítása. Ezt követte 1874-ben a horvát templomi énekes-könyv. mely szebb zsoltáraink s dicséreteink köl­tői fordítását tartalmazza. Kéziratban pedig egy kis könyv­tár tesz tanúságot arról, hogy Kulifay Elek, gyakorlati munkálkodása mellett, nagy munkásságot fejtett ki a magyar ref. egyházi irodalom kiválóbb termékeinek horvát nyelvre való átültetésében. E derék és eredményes munkának 50 éves évfor­dulóján, folyó hó 7-én a szlavóniai ref. lelkészek fölke­resték a még mindig viruló egészségben levő, galamb­ősz pásztort, hogy vele együtt hálát adjanak Istennek azért a kegyelemért, mellyel agg szolgáját megáldotta, s kérjék a Mindenhatót, hogy hűséges sáfárának hátralevő idejét minél hosszabbra nyújtsa. Az egyházmegye nevében Szabó Péter esperes, a lelkészek nevében Narancsik Zoltán harasztii lelkész, a tanítók nevében Dávid Lajos szentlászlói tanitó, volt tanítványai nevében Gál Sándor kórógyi bíró, a tordinczei hívek közül pedig Savanyika Ádám presbiter üdvözölték a jubiláló lelkészt, Dr. Baksay Sándor és dr. Antal Gábor püspökök, egyházkerületünk valamenyi esperese s az alsó-baranya­bács-szlavoniai egyházmegyének távolabb lakó s ezért meg nem jelent lelkészei üdvözlő távirataikkal keresték fel az ünnepeltet. Mi is szívünk egész melegével kívánjuk, hogy az IJr szőllőjének ez öreg munkása, a szlavóniai ref. lelké­szek Nesztora, lapunknak is régi dolgozótársa s hűséges olvasója, minél nyugalmasabb öregségben élvezhesse hűséges sáfárkodásának, félszázados munkásságának gyümölcseit. —n —r. Falusi levél. Pillanatfelvételek a pesti ref. egyházmegye f. é. szept. 14-iki közgyűlése alkalmából. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! A szokatlan formát, a melyben a fent titulált egyházmegye közgyűlése alkal­mából mélyen a lelkembe vésődött néhány pillanatfel­vételt megörökítettem, méltóztassék annak tulajdonítani, hogy — szó a mi szó — nem igen vagyok én már ismerős az egyházi lapok újabb követelményeivel, a melyek szerint a tudósításokat írni kell. Új idők, új emberek, s a formák is újak. En pedig: öieg szekér, fakó hám, már inkább csak a múltból élek, szokásait levetkezni nem tudom. Fejemet régen üli már az Ősz dere, s a nagy kaszás is tán nemsokára felém suhintja félelmes szer­számát; de a lelkem ma is fiatal, és ha egyházi dol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom