Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-10 / 41. szám

Nagy Vincze az egyesület anyagi forrásainak szaporítását s annak módjait tárgyalta. A ref. tőke összpontosítását ezélzó pénzintézet felállítását helyeselte a gyűlés és a kérdést a szövetkezeti-bizottsághoz utalta. Csia Kálmánnak az egyesületi lap és a krajczáros napilap kérdésében előterjesztett javaslata kapcsán olcsó népnaptár kiadását s a napilap terjesztését elhatározta a kongresszus és felhívta tagjait az erre vonatkozó nyilatkozatok beküldésére. A vallástanításnak az állami iskolákban való méltányos díjazását és a ref. lelkészek vasúti féljegy kedvezményét Kovács Ákos javaslata tárgyalta. Az ifj. egyleti munka, a papi egyenruha kérdése, Barsi Sándor kongruaügyi indítványa, a MPIT. kérvénye, Pólya Lajosnak a jelvényre vonatkozó indítványa, a könyvajánlás kerültek ezután sorra. A megfelelő intézkedések megtétettek. A délutáni órákig elnyúlt kongresszust három óra tájban, Baltazár elnök zárószavával és imádsággal véget, ért. Az a benyomásunk, hogy a higgadtság növekvőiéiben van az eleinte nagyon forrongó egyesületben. Az ügy barátai szaporodnak. A kiforrás folyamatban van. A szervezés még nem eléggé belterjes. A tárgyak ezért zsúfolódnak össze a nagy, nyilvános üléseken. A szakosztályok szerint való szervezkedés segíthet ezen a bajon is. Az egyházi megértés, az állami megerősítés és a belső szervezés után még áldásosabb munkát tud teljesíteni a Lelkészegyesület, a lelkipásztori továbbképzés, az egyháztársadalmi élet megelevenítése és közegyházunk régi helyének visszafoglalása terén. V. J. Kulifay Elek 50 éves jubileuma. A szlavóniai református papok Nesztora, Kulifay Elek tordinczei lelkész, ez évben érte meg 50-ik évfordulóját annak, hogy Szlavóniába lement s ott egyházi szolgálatba lépett. Kulifay Eleknek úgy érdemes személye, mint eredményes munkája megédremlik, hogy lapunk hasábjain bővebben foglalkozzunk vele. Ezelőtt 50 évvel még nem volt Szlavóniában református misszió, csak öt régi ref. egyház. Négy magyar: Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu; és egy horvát: Tordincze. Ez az öt maradt meg abból a 40—50 drávántúli ref. gyülekezetből, melyeket 1580—40 körül Sztárai Mihály és Szentantali Gergely reformáltak. A kórógyi presbitérium 1859-ben iskola-mestert keresett. Kulifay Elek rendeltetett ki, mint három esztendős rektor. Ép akkor végezte a theologiát Pesten, melynek legelső növendékei közül való volt. Tordincze ez időben filiája volt Kórógynak. A horvát atyafiak már akkor 300 esztendő óta minden vasárnap Kórógyra jártak át a templomba. Reggel 8 órakor horvát nyelven olvasott fel nekik a magyar pap, ki rendszerint egy hangot sem értett abból, a mit olvasott. Néhány éneket kórógyi paraszt emberek horvátra fordítottak s az szállt szájról-szájra. Itt szerették meg a tordinczei horvát reformátusok Kulifay Eleket, kinek megesett a szíve e szegény emberek elhagyatottságán, s engedvén óhajuknak, Tordinczét anyaegyházzá szervezte s a lelkészi állásra való meghívást elfogadta, Kezdett építeni, alkotni a semmiből. Itt is bebizonyult, hogy az Ige semmiből is képes teremteni. Legelsőbb is a djakovári püspökséggel gyűlt meg a baja. Ez ugyanis kifogásolta, hogy a négy artikulált magyar egyházon kívül más helyen is szabad vallásgyakorlatot élvezhessenek a reformátusok. Kulifay Elek a szerb lelkészek között addig agitált, míg ezek közbenjárására a zágrábi tartománygyűlés Tordinczét is artikulálta. Néhány év alatt az elhanyagolt horvát filiában szép templom, papiak, iskola épült s az elhanyagolt vallásos élet is ébredezni kezdett. Kulifay Elek sietett megtanulni horvátul s lefordítani a legszükségesebbeket. Már 1871-ben nyomtatásban is megjelent a Polgár-féle „llövicl útmutatás"-nak kitűnő horvát fordítása. Ezt követte 1874-ben a horvát templomi énekes-könyv. mely szebb zsoltáraink s dicséreteink költői fordítását tartalmazza. Kéziratban pedig egy kis könyvtár tesz tanúságot arról, hogy Kulifay Elek, gyakorlati munkálkodása mellett, nagy munkásságot fejtett ki a magyar ref. egyházi irodalom kiválóbb termékeinek horvát nyelvre való átültetésében. E derék és eredményes munkának 50 éves évfordulóján, folyó hó 7-én a szlavóniai ref. lelkészek fölkeresték a még mindig viruló egészségben levő, galambősz pásztort, hogy vele együtt hálát adjanak Istennek azért a kegyelemért, mellyel agg szolgáját megáldotta, s kérjék a Mindenhatót, hogy hűséges sáfárának hátralevő idejét minél hosszabbra nyújtsa. Az egyházmegye nevében Szabó Péter esperes, a lelkészek nevében Narancsik Zoltán harasztii lelkész, a tanítók nevében Dávid Lajos szentlászlói tanitó, volt tanítványai nevében Gál Sándor kórógyi bíró, a tordinczei hívek közül pedig Savanyika Ádám presbiter üdvözölték a jubiláló lelkészt, Dr. Baksay Sándor és dr. Antal Gábor püspökök, egyházkerületünk valamenyi esperese s az alsó-baranyabács-szlavoniai egyházmegyének távolabb lakó s ezért meg nem jelent lelkészei üdvözlő távirataikkal keresték fel az ünnepeltet. Mi is szívünk egész melegével kívánjuk, hogy az IJr szőllőjének ez öreg munkása, a szlavóniai ref. lelkészek Nesztora, lapunknak is régi dolgozótársa s hűséges olvasója, minél nyugalmasabb öregségben élvezhesse hűséges sáfárkodásának, félszázados munkásságának gyümölcseit. —n —r. Falusi levél. Pillanatfelvételek a pesti ref. egyházmegye f. é. szept. 14-iki közgyűlése alkalmából. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! A szokatlan formát, a melyben a fent titulált egyházmegye közgyűlése alkalmából mélyen a lelkembe vésődött néhány pillanatfelvételt megörökítettem, méltóztassék annak tulajdonítani, hogy — szó a mi szó — nem igen vagyok én már ismerős az egyházi lapok újabb követelményeivel, a melyek szerint a tudósításokat írni kell. Új idők, új emberek, s a formák is újak. En pedig: öieg szekér, fakó hám, már inkább csak a múltból élek, szokásait levetkezni nem tudom. Fejemet régen üli már az Ősz dere, s a nagy kaszás is tán nemsokára felém suhintja félelmes szerszámát; de a lelkem ma is fiatal, és ha egyházi dol-