Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

involvál; de az, a mi az egyházat megalkotta, a mi élteti, az más tudomány vizsgálati körébe tartozik. Nem hagyhatom szó nélkül azt, a mit dr. Csiky, dr. Kun Bélával egyetemben, a kálvini egyház „ismertetőjegyeire" vonatkozólag mond. Mert épen dr. Csiky jön ellentmondásba itt önmagával. Az, a mit Kálvin az általa idézettekben mond az egyház „syrnbolumaira" nézve, az bizonyára nála is ép úgy, mint Luthernél és az Augustanában a láthatatlan egyházra vonatkozik; a látható egyházra nézve Kálvin elengedhetlennek deklarálta a jó rendet — bon police et ordre — vagyis a szervezettséget. És abban sincs igazuk, midőn mondják, liogy Kálvinnál nincs szó isteni jogról. Isteni rendelésen alapul Kálvin szerint a szolgálat és Isten adott e szolgálatra különböző szerveket (Ef. IV. 11.). Hogy ez isteni parancs ós nem jogszabály, mint Csiky mondja, az csak játszás a szavakkal. Tisztán emberi, földi társasággá degradálnék az egyházat, ha azt mondanánk: nincs jus divinum. Kálvin „nem hozta" be a református egyházba az „isteni jogot", — mondja a szerző. Pedig a midőn Kálvin hangoztatta, hogy igehirdetés tanítás, fegyelmezés, diakonia nélkül nincs egyház, és Isten igéjének parancsolata következtében megjelölte, beállította e szerveket: mi mást hangoztatott ő, mint az isteni jogparancsok teljesítésének szükségességét. Csak ha tisztán jogászi szempontból tekintjük az egyházat, hagyjuk figyelmen kívül az „isteni jogot" és mondjuk, hogy „a lelki egyház nem más, mint isteni hit, a mely a Krisztus által elplántáltatott az emberek lelkében, a mit csak képletesen lehet egyháznak mondanunk." Ez bizonyára helytelen kijelentés, mert az ideális egyház, az Istenországa a hit objektuma, a hit számára realitás, mert földi szervezett egyház is, mint a szerző is mondja, azért van, mert van Istenországa. Helyesen mondja a szerző, hogy „az egyház gyökere a Krisztus egyházalapítása volt," mert sok helyen találkoztam már azzal a véleménnyel, hogy Krisztus nem is gondolt egyházalapításra és nem adott direktivákat ennek berendezésére. A róm. kath. tanítással szemben kifejezett negáczió folytán jutottak többen erre az álláspontra. Pedig Jézus, ha az „egyházról" csak két ízben szól is, de 112-szer említi az evangéliumokban Istenországát, a mely nemcsak bennünk van, hanem rajtunk kívül is, a mely láttatlan, de látható is ; határai az örökkévalóságban, végtelenségben vannak, de itt az emberek között is és emberek által is megvalósul; kötelességek, jogok várnak ebben a belépőkre. Az országnak van királya és vannak törvényei. Hát mi ez más, mint egy nagyszerű organizmus megalapítása? Igazán eszméltető, gondos, beható tanulmányra vallanak dr. Csiky értekezései. Irálya is a legtöbb helyen szép; kár azonban, hogy itt-ott vannak lókusok, a melyek nagyon magukon hordják a német tudományos művek tanulmányozása közben önkéntelenül elsajátított nehézkesség és magyartalanság jellegét. Ha zsörtölődni akarnék, reámutathatnék még arra is, hogy sok helyen felesleges ismétlésbe bocsátkozik a szerző. De ezektől eltekintve, a nehéz problémát helyesen és jól oldotta meg és müvével az egyházjogi irodalomnak jó szolgálatot tett. Jogászok és theologusok élvezettel és haszonnal tanulmányozhatják ezen értekezéseket. B. Pap István. BELFÖLD. Protestáns Szövetség.* (Válasz egy czikkre.) „Tisztázandó kérdések" czímmel a „Lelkészegyesület" 50. számában Kovács László, koronkai lelkész tollából egy czikk jelent meg, a melyben azt a kérdést veti fel: nem volna-e helyes, hogy a reformátusok az egész országban Kálvin neve mögé sorakozzanak, a helyett, hogy különféle szervezeteket létesítenének s az erőt elforgácsolják. — írja ezt abból az alkalomból, hogy az erdélyi ref. egyházkerületi értekezlet átalakult „Erdélyi Kálvin-Szövetséggé," s azt a propozicziót teszi, hogy ág. h. ev. testvéreink „Luther-Szövetséget" alkotva, ezt a két szövetséget, mint kész szervezetet foglalhatná magába az Orsz. Yallásegyenlőségi-Szövetség. Eltekintve attól, hogy Kovács L. czikkének egész iránya egy, az egyházért aggódó lélek tépelődésének őszinte megnyilvánulása, egy helyreigazítást kell tennem. Nevezetesen azt, hogy nagy tévedésben van Kovács L., ha azt írja, hogy „míg az ORLE. alapszabálykérdéssel és szervezettel vesződött, azalatt mintegy kéz alatt megalakult Pesten a Kálvin-Szövetség". Először is, ha valaki valamiről nem szerez tudomást, az még nem kéz alatt jön létre, — másodszor az 0. E. L. E. és 0. V. E. Sz. még csirájában sem volt, mikor a K. Sz. alapszabályai 1906 márczius 27-én, az Antal Gábor püspök és Darányi Ignácz főgondnok elnöklete alatt, jóval előre, az egész országba szétküldött tervezet és felhívás alapján megtartott közgyűlésen elfogadtattak és a belügyminiszterhez fölterjesztettek. A különbség az 0. V. E. Sz. és a K. Sz. alapszabályának kálváriája között csak az, hogy a K. Sz.-é két évig, az 0. V. E. Sz.-é egy évig tartott, a míg jóváhagyatott. A mi azt az ideáját illeti, hogy a Kálvin-Szövetséget és az alakítandó Luther-Szövetséget ölelje magába az Orsz. Vallásegyenlőségi-Szövetség, — czikkem végén foglalkozom vele; de előbb néhány szavam volna a „Lelkész-Egyesület" Nagytiszteletű Szerkesztőjéhez, a ki Kovács L. lelkész czikkéhez a következő feleletet fűzi: „Felelet. Szerintünk az „Erdélyiref. egyházkerület egyházi értekezlete", a mikor az Erdélyi Kálvin-Szövetséggé alakult, megszűnt létezni. Egy egyesületet megszűntetni csak úgy lehet, ha a megszűntetés szándéka a meghívóban előre közöltetik. Ez a kérdés jogi része. A Kálvin-Szövetség nagyban zavarja ez idő szerint az Országos Vallásegyenlőségi-Szövetség vidéki megalakulásának sikerét; megoszlatja a figyelmet két pont között, mindeniknek a hátrányára. A Kálvin-Szövetség megalapítói nagy részben azok közül valók, a kik az 0. R. L. E. ellen állást foglaltak. Egyrészük az agrár-feudalisokkal tart szoros összeköttetést, s épen a felé az irány felé hajlik, a mely ellen mi harczolunk. Bár vannak a Kál* E czikket nem a harczkeresés, hanem a dolgok tisztázása szempontjából közöljük s igen szeretnők, ha eloszlathatná a fennforgó félreértéseket, Szerk.