Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

„Meglett! Meglett!" Nem hallod-é Sión? Szived kétség közt ingadoz-e még? Kit úgy óhajtott látnók és király, Kiért az özvegy, árva esdve rég: Az Ige eljött, testet ölte ím ! Eltűnt a jaj a földnek téréin. Érted, Sión! az ég a földre szállt, Szived mélyén van immár otthona, S tekints az égre, vagy szivedbe le, Épen látod, mi már romban vala: Az Űr lakát, a lelki templomot, S a váltságot, mit Krisztusunk hozott. Fel, fel! Sionnak minden népe fel! Kelet felől, óh lásd hajnal ragyog! Felettünk már többé nem úr az éj, Világnak iidvét zengik angyalok ! És leng, fuvall az űj élet szele, Erőnek lelke száll belénk vele !.. Deák Imre. Képek a Szent Földről. (Folytatás és vége.) II. A tavakhoz érdekes emlékek fűződnek. A Balaton partján „Tihanynak riadó leánya" jut eszünkbe. A Gentí tó egy törékeny s mégis viharokkal csatázott hajóra, Kálvinra emlékeztet. De a Genezáreth tavát nem csupán emlékek lengik körül. Nincs a földön még egy tó, vagy tenger, a mely hasonló hangulatot támasztana a lélekben. Érzem, hogy ezen a ponton nehezen tudom magamat megértetni. Vannak dolgok, amelyeknek kifejezésére igen szegénynek találjuk beszédünket. Mégis, valamit szeretnék idevarázsolni abból, a mit ott éreztem. Segítségemre jő egy szárny. Valami vízi madárnak a szárnya. A gyűjteményemben féltve őrzöm. Vele egy ragyogó nyári reggel emléke száll ide. Csendesen eveztünk Tiberiás felé, a Genezáreth tavának ma már ez egyedül álló városa felé. A víz tükréből egyszerre felbukkan egy madár. Olyan forma, mint a vadkacsa. Egyik társam — vadászszenvedélylyel —hirtelen felkapja fegyverét. Czélba veszi. Éles zaj hasogatja meg a levegőt. A fegyver talált ... De úgy érezzük, mintha — templomban dördült volna el. Három éjszakát töltöttünk a tó partján. Az elsőt déli végén, a hol a Jordán elhagyja. Akkor pogány földről, a gadarai fensíkok sírboltjaitól szállottunk alá partjaihoz. Másnap a keleti szélén, a hol a hegyek kissé beljebb húzódnak a parttól, végighaladtunk, fel a felső végére. Oda, a hol a szennyes Jordán beleömlik, hogy benne megtisztulva folytassa tovább az útját. Sátorunk közelében fehér vitorlás bárka állott. A parton barna arczú férfi javítgatta, kötözgette hálóját. Készülődött az éjszakai halfogásra. Bár nagyon ránk fórt a pihenés, egyik társammal mégis szerettünk volna részt venni a kiránduláson. Megkértük a halászt, hogy éjféltájban, a mikor indulni akar, ébresszen fel bennünket. Tervünk azonban meghiusult a kedvezőtlen szél miatt. Az ősrégi írások, alakja után Kinnéroth-nak (Jos. ll.a

=Kinnéreth, IV. Móz. 34,,), vagyis lantnak (Kinnór) nevezték e tavat . . . Egész éjjel játszottak rajta a láthatatlan újjak. Előbb csak alig érintette, majd erősen belecsapkodott a — szél. Zajongtak a sötét hullámok egész reggelig, a mikor aztán egy időre búcsút vettünk tőlük. Hívott a Nagy Hermon, a mely 10,000 láb magasan emelkedik a tó fölött, s a melynek fején még nyár derekán is örökösen „ ... hókorona csillog. S a bérezek aljában, Tavaszi pompában Virágok feselnek" ... Pár hétig nem láttuk a tavat. Micsoda örömrivalgásba törtünk ki, midőn egy napon felértünk Galilea tartományának „hegyen épített városába", Safedbe, a honnan ismét megpillanthattuk a hegyektől körülzárt kicsi tengert, Úgy tetszett, mintha a kék égboltozatnak egy alászakadt darabja volna. Méltán mondották a régi rabbik: „Isten hét tengert teremtett, de ebben különös gyönyörűségét találta". Ott, a hol a parthoz leérünk, fekete romokat találunk. Közülök azonban egy helyen hófehér kövek ragyognak elő, a melyek nagyszerű zsinagógának maradványai. Úgy ásták ki a föld alól a gazdagon ékesített, faragott köveket, a szétszórtan heverő korinthusi oszlopfőket. Itt állott valamikor Kapernaum városa, a melyet Jézus otthonává tett. „Odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban . . . Ettől fogva kezde Jézus prédikálni: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa!" . . . (Mk. l.l

5

) Volt rá fontos oka, hogy itt kezdje meg működését. Kapernaum nemcsak kereskedelmi szempontból bírt fontossággal. Utak vezettek innen Damaskus ós az Eufrates-Tigris folyók félé; azután a földközi tengerpart városaihoz, a melyek Európával érintkeztek; délre Egyiptomba, s a perzsa öböl által India felé. Hajósok, katonák, kereskedők, utazók, hivatalnokok, fejedelmek, — sokféle ember a világ sok tájékáról átment e városon, már akár üzleti, akár élvezeti czélból. Jézus pedig nem kolostorba akarta zárni evangéliumát. Kapernaumba jött, hogy érintkezést találjon a világgal. Mire alkonyodik, elérjük a helyet, a hol szakácsunk már jó vacsorával várt. A tó partját itt finom, apró kavics szegélyezi. Kö-