Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

30%_os

országos átlagot a kisebb gyülekezetek most is megfizetik. Ha pedig minden kötelezettségüknek eleget kell tenniök, akkor még 10—30%-ot bátran kivethetnek magukra. Csakhogy tessék most kivetést csinálni, a mikor népünk úgy belejött az adócsökkentésbe, hogy néhol el akarta venni a papi földeket, a lelkészeket ki akarta lakoltatni a parókhiákról, vagy legalább is bérösszeg fizetésére kényszeríteni őket. Tessék ezzel a néppel elfogadtatni a konvent álláspontját ! De ezt a munkát ne tessék a lelkészre bízni! Ne tessék kényszeríteni a lelkészt arra, hogy a saját ügyében magának kelljen helyt állni és maga legyen kénytelen védeni a saját anyagi érdekeit. Tessék megfordítani az egész adócsökkentési akcziót. Ne a konvent küldje le a segélyt az egyházaknak, de az egyházak küldjék fel a konventnek járulékaikat s tessék a mi fizetésünket a központból kiadni, a mint ezt cselekszik a külföldön. S a mikor kitűnik, hogy a rendelkezésére álló összeg nem elég, akkor ne a népen követelőzzünk, de az illetékes tényezőknél, a magyar államnál. A mi népünk századokon át viselte nemcsak az egyházfenntartás terheit, de a népoktatásét is. Kulturát teremtett, a mely kultura mindenkor magyar nemzeti volt. Ennek joga van ahhoz, hogy a mikor állami adójának 20—35°/ 0

-át kész örömmel fizeti az egj'ház és iskola fenntartására, —- a többletet az állam fedezze. Királyilag szentesített törvénye erre nézve a még mindig végrehajratlan 48 : XX. t.-cz. Hozza meg tehát az áldozatot a magyar állam az egyenlőség törvénye alapján. A magyar kálvinista nép áldozott már és áldoz eleget. S az áldozatot necsak hogy ne kívánják a lelkészektől, hanem a kérdés megoldását vegyék ki teljesen a kezükből, mert ők a saját anyagi érdekeik felett nem akarnak gyűlölködésbe, de még csak vitába se elegyedni híveikkel, — hanem egy akarattal követelik az 1848: XX tökéletes végrehajtását. A bűn, a hitetlenség, a közöny óriási feladatokat rónak a lelkészekre. A krisztusi igazságoknak a mindennapi életbe való bevitele és érvényesítése óriási munkát, a fekete és vörös ellenség vehemens támadása nagy éberséget kiván. Egyiktől sem félünk ugyan, mert velünk az Isten igéje, a mit csak hirdetnünk kell. Vállaljuk is a munkát, a küzdelmet bátran, vidáman, mert a Szentírásból merítünk hozzá erőt! De ha nekünk a saját hibánkon kivül szembe kell kerülni népünkkel, akkor még csak félkézzel se hadakozhatunk ellenségünkkel. Kihez forduljunk ? Ki legyen a szószólónk'? Egyházunk vezetőinek kezében ott a Szentírás, a mely azt tanítja, hogy nem jó nékünk elhagynunk az Istennek beszédét és szolgálnunk a szegények asztaloknak (Csel. VI. r. 2. v.). Tegyék azért nekünk lehetővé, hogy csak az Isten beszédének hirdetését cselekedjük, híveinket gondozzuk. Vasárnapi iskolák, ifjúsági-, nő egyletek,- olvasó-körök avagy szövetségek stb. alakítása volna szükséges. De ki alakítja, ki vezeti azokat, a mikor az anyagi ügyek — a szegények asztalának szolgálata lekötött bennünket ? ! Most szabadulhatnánk tőlük, csak ne elégedjünk meg a kegyelem-falatokkal, hanem követeljük a törvény alapján való arányos kielégíttetésünket! Gondolják meg azért azok, a kik egyházunk ügyeit intézik, hogy mit legyenek cselekedendők ! De bármit cselekedjenek is a nagy kérdés megoldására, egyet ne cselekedjenek, s ez az, hogy ne sodorják ellentétbe a lelkipásztorokat és a gyülekezeteket, mert az önmagában meghasonlott ház bizony összeomlik! Kájel Endre. Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folyt, és vége.) VI. Áttérések. A törvényesen bevett felekezetek között előfordult áttérések száma az anyaországban két év óra emelkedőben van. 1905-ben ugyanis 4989, 1906-ban: 5742 és 1907-ben: 6574 egyén változtatta vallását. A társországokban az áttérések száma szintén emelkedett (245-ről 364-re). Az áttérések folytán az anyaországban a róm. kath. 1058, a baptista 919 és unitárius egyházak 44 tagot nyertek, a reform. 1042, az izraelita 346, az ág. h. ev. 266, a gör. kel. 237, a gör. kath. egyházak 115, és egyéb felekezetűek 15 tagot veszítettek. Horvát-Szlavonországokban az áttérésekből a gör. kel. egyház 59, a reform. 16, az ág h. ev. 5 tagot nyert a róm. kath. egyház 55, az izraelita 15, egyéb 6, az unitárius 3 és a gör. kath. egyház 1 tagot veszített. Az egyes hitfelekezetek nyeresége vagy vesztesége az áttérések folytán 1907-ben és 1896—1907-ig a következő : Nyereség {+) vagy veszteség (—) Hitfelekezet Magyarországon Horvát-Szlavonországokban 1907 189( 3—1907 1907 1896—1907 Róm. katholikus . + 1058 + 16,150 — 55 — 989 Gör. katholikus. . — 115 + 2,963 — 1 — 151 Református . . . — 1042 — 7,236 -f 16 + 304 Ág. hitv. evang. . — 266 — 3,599 + 5 — 68 Gör. keleti . . . — 237 — 5,668 + 59 -f 1199 Unitárius . . . . + 44 + 580 — 3 — 6 Izraelita . . . . — 346 — 3,845 — 15 — 238 Baptista . . . . + 919 + 827 — — Egyéb vallású . . — 15 — 172 — 6 — 51 Bizony, bizony ezek megdöbbentő s komoly gondolkozásra és cselekvésre intő számok, különösen a két protestáns egyházra nézve ! Hát az egykor dicső s másutt mindenütt hódító protestantizmus sehogy sem tudna már itt, a vértanúk vérével áztatott szabadság földjén hódító szerepekhez jutni ? Tudna, tudna, csak mozgásba kellene hozni belső erőit ! Talán egy kis viharra volna szükség, mely a nyugvó tengert hullámzásba hozná. Vagy pedig korukat megértő vezérekre volna szükség, a kik felemelnék a hazai protestantizmusnak most lankadtan csüngő