Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

nemcsak tengődni, hanem fejlődni akar; de szüksége van magának az egyéni hitnek, ha nem holt, hanem élő cselekedetekben kíván megnyilatkozni. 0 a Bibliából előáradó igazságokat nem volt hajlandó a hitczikkek feszes, sokszor ártalmas szabású ruhájába öltöztetni, hanem vizsgálta a maguk eredeti, természetes formájában s ha itt-ott a dogma szorító öve által elnyomorított részekre akadt, tartózkodás nélkül kiszabadította s a természetszerű következményeknek utat engedett. így jutott el arra az eredményre, hogy az isteni kijelentés — bár a Krisztusban és az Ő evangéliumában minden kijelentés közt a legtökéletesebb — végleg nincsen befejezve. („The positive revelatfcm of God communicated through the experience of Israel, consurnmated in Jesus Christ, thougli not ended". Ez a tan — szerinte —- Isten hatalmából, az emberi nemre kiterjedő gondoskodásából, valamint Jézus félremagyarázhatatlan tanításaiból önként következik; a keresztyén vallás alapigazságait meg nem támadja, sőt a hitetleneket, a vallás-ostromlókat gondolkodóba ejti. Ha tehát ez igazság anyaga a Bibliából ered, czélja pedig a ker. vallás hódító erejének növelése: úgy ennek hirdetése semmiféle ker. hitczikkbe nem ütközhetik. Ugyanily meggyőző érvekkel czáfolta a szó-inspiratio elavult dogmáját, mely csak akadálya az élő hit — living faith — kifejlődésének. Egyszóval Dods megnyitotta az orthodoxia várának kapu ját az ostromló szabadelvüség előtt: ezért volt ő a maradi párt szemében jó-ideig vallás-áruló, eretnek. Pedig Dods — az elfogulatlan bíráló előtt — mindig a konzervatív orthodoxia álláspontján maradt, csakhogy nem volt hajlandó pálczát törni azok felett, kik a dogmákban nem tudtak hinni, egyébként pedig igaz, ker. életet éltek. 0 a keresztyénséget nem száraz tanokban; nem olvadékony érzelmekben, hanem életteljes cselekedetekben kereste. Egészséges gyakorlati ösztöne nem annnyira az egyéni tapasztalatok útján szerzett eszmék, mint inkább a tárgyilagos, történetileg bizonyítható igazságok felé vonta s megszentelést számunkra a Szentlélektől várt, és nyert. Tanulmányainak központja a Szentírás volt, de soha nem közeledett hozzá csak a puszta ész romboló kritikájával. Főirányelvül azt tűzte maga elé: A biblia az a médium, mely által az élő Isten magát hallhatóvá és megismerhetővé teszi, de ha az olvasó meg akarja találni benne Istent, bírnia kell az ő Szent Lelkét. („The Bible is the médium, through wliich the living God now makes himself heard and known. But to fiúd in it the spirit of God the reader must himself have that Spirit".) Az élő és működő Szent Léleknek hite és érzete jellemzi Dodsnak minden munkáját, egész életét s őrizte meg a kettő összhangját; ez adott lelkének türelmet a háborúságban, bátorságot a küzdelemben s alázatosságot a diadalban ; ez teszi jellem-nagyságát kimagaslóvá kortársai-, munkái értékét hosszúéletűvé a hömpölygő szellem-áramlatok között. Nem sodorja azt magával a divat változó szele, mert beleépült a reformált keresztyén egyház falába, hol erősen tartja a krisztusi Lélek foglalatja. Az Úr házának munkása pihen az edindurghi temetőben, de szelleme él: szórja a fényt a Szent Könyv rejtett igazságaira s vezeti a szomjúhozó lelket az evangélium hűs forrásvizére, melynek kiapadhatatlan kútfeje : a Jézus Krisztus, életadó ereje: a Szent Lélek. Lukácsy Imre. KÖNYVISMERTETÉS. írói arczképek. Népszerű tanulmányok (6 képpel). Irta: dr. Szelényi Ödön, a késmárki ág. b. ev. liczeum tanára. Bolti ára 2 korona 50 fillér. Borbély Gyula könyvnyomdája Mezőtúr. 1909. 135 lap. A bölcsészeti-neveléstani irodalmi munkásságáról („A filozófia alapfogalmai", „Öngyilkosság és ethika", stb.) ismert s nem régen pozsonyi theol. tanárrá választott szerzőnek ezzel a szüleinek ajánlott könyvével már hónapokkal ezelőtt foglalkozni akartunk ezen a helyen, írásunk mostanra maradt. Most is örömmel vesszük elő a művet, ismertetés végett. Örömmel, mert bizonyos mórtékben a keresztyénség apologiája a modern bölcsészeti és szépirodalom több jelentős képviselőjével szemben. Azért is, mert művelt közönségünknek, főkép az életbe kilépő serdülő ifjúságnak (6- 1.) nyújt nemes olvasmányt és hasznos tájékozást. Szerző csak az utóbbiról tesz említést. De nekünk a valósághoz híven azt is meg kell jegyeznünk, hogy ez a tájékozás nemcsak művészetbölcseletí, hanem a végső ponton keresztyén apologetikai jellegű is. „A prot. pedagógia eszméje" s a „Magyar Pedagogiá"-ba Tolsztoj-ról, Ibsenről és Ernst Ottóról, mint nevelőkről írt kisebb értekezéseinek méltó folytatása ez a könyve. Jól esik néhány művel összehasonlítanunk a Szelényi modern írói arczképeit. Gondolunk itt Carlyle-nek „Hősökről" cz. becses könyvére. Egymás után vonulnak el lelkünk előtt a világtörténelmet irányító hősök: az istenség (Odin), próféta (Mohamed), költő (Dante, Shakespeare), pap (Luther, Knox), író (Johnson, Rousseau, Burns) és király (Cromwell, Napoleon). A világtörténelmet áttekintettük egy szempotból Carlyle vezetése alatt. Gondolunk aztán Emerson jeles könyvére, „Az emberi szellem képviselői"-re. Miután a nagy emberek hasznát megmagyarázta a szerző, sorban bemutatja nekünk a bölcsészt (Platón), a misztikust (Swedenborg), a szkeptikust (Montaigne), a költőt (Shakespeare), a világ emberét (Napoleon) és az írót (Goethe). A világ szellemi történetét tekintettük át más nézőpontból, más vezetővel. Említhetünk még egy egészen új keletű magyar könyvet is, melyet egyházi hetilapjaink és folyóirataink nem ismertettek, Szász Bélának (Szász Károly püspök fiának) „Az emberiség jóltevői" czímű művét. (1908.) Ez négy essay-t foglal magában a művelt közönség számára. Hufelandot,